Hathor

Az egyiptomi pantheon egyik legjelentősebb és legnépszerűbb tagja.

Személyiségének két oldala van, teremtő és pusztító. A szerelem, a termékenység, az anyaság, a szépség és a vigasság istennője, ugyanakkor képes elpusztítani az emberiséget. Egyiptomi neve Hwt-Hrw, ami azt jelenti: Hórusz háza.

Mivel ősi istennő, természetének és kultuszának eredete nehezen fogható meg, létezése azonban a Predinasztikus kortól a Római korig egyértelműen bizonyítható.

Ábrázolásai arra utalnak, hogy legjellemzőbb megnyilvánulása a tehén, de emellett aspektusai magukba foglalnak állatokat, fákat és ásványokat, valamint az eget és a Napot. Gyakran jelenik meg nőként is, fején tehénszarvakból és napkorongból álló koronával, melyet általában egy ureusz kígyó is kiegészít. Ez a fejék később még két magas tollal is kiegészül. Ezen kívül viselheti még a keselyű-fejéket, vagy a nyugat hieroglifáját is. Ugyancsak jellemző kiegészítője viseletének a menat és a szisztrum[1]. Harmadik jellegzetes megjelenési formája egy szemből ábrázolt női arc, tehénfülekkel, gyakran jellegzetes felfelé kunkorodó hajfonatos parókában.

Jelzői jól szemléltetik lényének alapját. Íme néhány: „Élelem úrnője, a bőség birtokosa”; az „Ég úrnője, csillagok királynője, a Szíriusz úrnője, aki elhozza Hápit”; „A hegyek felügyelője, a kiemelkedő, a drágakövek birtokosa”; „Ré szeme, az Ég uralkodója, az istenek királynője, a Maat birtokosa”; „Ősistennő”.

Kultuszának gyökerei feltehetőleg a predinasztikus tehén kultuszokban gyökereznek, mely során vad teheneket tiszteltek a természet és a termékenység megtestesítőiként. Az országegyesítés időszakára datálható Narmer palettán megjelenő tehén-fejű, de emberi arcvonásokkal rendelkező, befelé csavarodó szarvakkal ábrázolt istennő egyes vélemények szerint Hathor, mások szerint Mehet-Weret[2], míg megint mások szerint Bat[3]. A két utóbbit viszonylag korán azonosítják Hathorral. Ez az arc feltűnik bizonyos votív tárgyakon vagy díszítheti az istennőnek szentelt templom oszlopainak tetejét.

Az égi jArw-mezőn élő, fehér színű Heszat-tehenet is Hathor egyik megjelenési formájának tartották.

Egy hierakónpoliszi kőedény peremét díszítő tehénistennő-arc szarvai és fülei végén csillagok láthatók, ez égistennő aspektusra utal. Ez a szerepe talán Hórusszal való kapcsolatára vezethető vissza, aki ég- és napisten. A Hwt – ház szó kapcsolatban áll az anyaméh fogalmával, de utal Hórusz, kozmikus lakhelyére is, mint például a Piramisszövegek 485-ös mondásában: „Emelkedjen Hórusz házába, amely az égben van.” A Piramisszövegek szerint az elhunyt király felemelkedik Hathorhoz az égbe, a Koporsószövegek szerint már a nem királyi származású halott is ott találkozik vele. Mivel Ré is az égen halad a bárkájával, ezért Hathort szoros kapcsolat fűzi a Napistenhez is, már a Piramisszövegekben[4] azonosítják a Napszemmel. A Koporsószövegek közül van, amelyik Rével azonosítja[5]. Hozzá hasonlóan égi bárkán utazik és több mondásban a Napisten egyenrangú társaként szerepel[6]. A Koporsószövegek 44. mondása szerint női teremtő: „A Nagy Istennő megformált téged”. Valószínűleg úgy kell rá tekinteni, mint univerzális női princípiumra. Hans Goedicke szerint Hathor az egész rendezett kozmosz megszemélyesítője, a birodalom, mely felett Hórusz uralkodik.

I. Pepi uralkodásától kapcsolatban állt Atummal, Héliopolisz urával is, ez talán annak köszönhető, hogy a két isten kultuszhelyének a neve nagyon hasonló: Iwnw – Hélopolisz és Iwnwt – Dendera.

Már az Óbirodalomtól gyakran illetik a Nwb.t – Arany jelzővel. Az arany a halhatatlanság és az örökkévalóság fogalmához társul az egyiptomiak felfogásában. Elképzelhető, hogy az arany fényessége miatt viseli ezt a jelzőt, mivel több szövegben is úgy utalnak Hathorra, mint aki ragyog. A Koporsószövegekben az elhunytra vonatkozik a következő: „úgy ragyogsz mint Hathor”[7]. Jéquier-nek teljesen más elképzelése van a jelző eredetére vonatkozóan. Ő a Dendera szomszédságában található Ombosszal hozza összefüggésbe, melynek ókori egyiptomi neve Nbj.t. A település Széth kultuszközpontja, akinek szinte állandó jelzője a Nbj.tj, azaz Omboszi. Jaquier szerint az Omboszban Nbj.tj, és Nb.t néven tisztelt istenpár nőtagja, aki később beleolvadt Hathorba.[8]

Eddigi legkorábbi, biztosan azonosítható ábrázolása egy csontból készült táblácskán található, mely az első dinasztia idejére datálható. Ezen egy fekvő tehén alakja látható, melyet a felirat úgy nevez meg, hogy: „Hathor Dzser király Butó városában található mocsaraiban”.

Az Óbirodalomtól gyakran nevezik a „Szikomor Úrnőjének”[9], főleg Memphisz körzetében. Emellett más fafajták is kapcsolódtak hozzá, egy Memphisztől északra található városban például a „Datolyapálma Úrnője” címet birtokolta, Dendera körzetében pedig gyakran az „Akácia Úrnője” jelzőt viselte. Faistennő mivolta kiegészíti tehénistennő aspektusát, ezáltal lehetővé téve, hogy  megtestesítse a természet világának teremtő és termékeny tulajdonságait. Ugyanakkor ebben az aspektusában túlvilági szerepe is jelentős. A Halottak Könyve 59. fejezetében étellel és itallal látja el a halottat, az árnyas fa alatt pedig megpihenhet a ba-lélek. Ennek az elképzelésnek már a Piramis- és Koporsószövegekben is volt szöveges előzménye. Hathor ezen aspektusa a Nílus Deltából ered, és ebben a szerepében szoros kapcsolatban áll Ptahhal, Memphisz teremtőistenével. Egy processzió az Újbirodalomban elhozta Ptahot látogatóba Hathorhoz, és úgy utaltak rá, mint annak leányára.

Az istennő türkizzel való kapcsolatára már a Koporsószövegekben is történik utalás a 486-os mondásban: „A hegy meghasadt, a kő megrepedt, Hathor barlangjai megnyíltak, a keleti horizont megnyílt Hathor számára, hogy türkizben haladhasson tovább, fején a Nemes-fejékkel.” Emellett a „Msdmt[10] úrnője” címet is viseli.

A Hathorhoz kapcsolódó rituáléknak gyakran része a zene és a tánc. Thébában a Völgy Szép Ünnepéhez[11] kapcsolódó zenét és a táncot az istennő védelme alatt mutatták be. Szent tárgyai a szisztrum és a menat is kapcsolódtak ezekhez a rituálékhoz. Maga a király is mutat be rituális táncot az istennő tiszteletére, például Hb-Sd ünnepén.

Számos mítoszban szerepet kap. A Hórusz és Széth küzdelmét elbeszélő történetében megnevetteti a gondban lévő Napistent. Az Égi Tehén mítoszában, amikor a földön uralkodó öregedő Napisten ellen lázadnak az emberek, Ré Hathort küldi el, hogy bosszút álljon rajtuk. Az istennő hatalmas vérengzést visz véghez az emberek között. Ré megkönyörül rajtuk, de cselt kell kieszelnie ahhoz, hogy megállítsa a a vérengző oroszlánistennőt. Vörösre festett sört öntet ki a mezőkre, amit Hathor vérnek gondol, ezért rengeteget iszik belőle. A sörtől lerészegedik és ettől megszelídül, ártalmatlanná válik, így az emberiség megmenekül.

Egy másik mítoszban ő az elkóborolt Napszem, aki vad oroszlánként járja a núbiai sivatagot. Ré Thotot küldi el, hogy hozza vissza, akinek sikerül kiengesztelnie, mire visszaérnek Egyiptomba.

Pusztító aspektusában Szakhmettel, a núbiai sivatagot járó vad oroszlánként Tefnuttal, szelíd aspektusában pedig Basztettel azonosították.

A szerelemmel, a nemi élettel és a termékenységgel is kapcsolatban állt. A családi élet patrónusa, aki jelen van a születésnél. Egy abu-roashi, 1. dinasztia korabeli sírból származó elefántcsont táblácskán a szemből ábrázolt tehénfüles Hathor-arc szomszédságában Min termékenységisten szimbóluma látható, ez valamiféle kapcsolatra utal kettejük között és azt sugallja, hogy az istennő termékenység aspektusa igen ősi. A görögök a saját szerelem és a szépség istennőjükkel, Aphroditéval azonosították.

Mágikus-orvosi szövegek úgy jellemzik őt, mint „aki szül”. Egyes szövegek szerint jelen van a születésnél, kezét, melyben az egészség amulettjét tartja a szülő nőre helyezi. Egyik jelzője a „Szerelem úrnője”, a szerelmes emberek hozzá fordulnak imájukban, hogy teljesítse be szerelmes vágyukat. Ahogy a Chester Beatty Papirusz I-ben írják: „Fívérem, ó bárcsak neked adna Aranyos (t.i. Hathor), az asszonyok éke!”[12]

Az alábbi szöveget egy áldozati ruhára írták fel, melyet Deir el Bahariban, az istennő szentélyénél találtak és az Újbirodalom korára datálható: „Üdvözlet néked, aki aranyként ragyogsz, Hórusz-szem Ré homlokán, adj életet, gazdagságot, egészséget, ügyességet, jóindulatot és szerelmet a Ház úrnője, Mutemwia ká-ja számára.”[13]

A Hét Hathor szintén megjelenik a születésnél és meghatározza a gyermek sorsát.

Anyaistennőként a korai időktől szoros kapcsolatban állt a királysággal is. Mivel Hórusz volt az első isteni király, szimbolikusan Hathor lett a fáraó isteni anyja. A Piramisszövegek 460. mondása szerint a király Hathor legidősebb fia.

Az Óbirodalomban ez a kapcsolat különösen erős. A 4. dinasztia uralkodóinak Nagy Királyi Hitvese az istennő papja volt, illetve valószínűleg a királynőt földi megtestesülésének tartották. Erre utalhat az, hogy Hetepherész, Khufu anyja arany trónjának oldala papiruszt formáz, így a királynőt a papirusz mocsárba helyezi, ahol a Hathor-tehén is gyakran megjelenik az ábrázolásokon. Meresakh, Kephrén unokája a legfőbb papi tisztséget töltötte be Hathor kultuszában. Gízai sírjában anyjával II. Hetepherésszel együtt egy hajóban ülve végzik a „papirusz rázás”-rituáléját.[14]

Királlyal való kapcsolatát mutatják az ún. Menkauré triászok, melyeken az uralkodó egyik oldalán minden esetben Hathor látható, a másikon pedig egy nomoszisten. A későbbiekben is gyakran készültek szobrok, melyek az uralkodót az istennővel örökítették meg.

Az 5. dinasztia uralkodói közül Uszerkaf, Szahuré és Neferirkaré földet adományoztak templomainak a Palermói kő szerint, már ezen viseli a „Szikomorfa úrnője” címet. Naptemplomaikban szoros kapcsolat fűzte Hathort Réhez, számos pap címében mindketten szerepeltek.

I. Pepi (6. din) Hathor fiának is nevezte magát.

A királyi családdal való szoros kapcsolat a Középbirodalomban is megmaradt, a királyné továbbra is a legfőbb papi tisztséget birtokolta kultuszában. Mentuhotep-Nebhepetré főfelesége Hathor papnője volt, de a többi felesége is aktív szerepet kapott az istennő kultuszában.

A király anyjaként gyakran jelenik meg tehénalakban, szarvai közt napkoronggal, nyakában menattal. Az Újbirodalomtól gyakran ábrázolták, amint  az uralkodót szoptatja. Deir el-Bahariban, egy 18. dinasztia kori szentélyben hasonló alakban találkozhatunk vele. Az istennő ezen aspektusának a kultusza itt bizonyosan régebbi, legalább a 11. dinasztiára visszanyúló hagyománnyal rendelkezik, mint ahogy a szóban forgó templom is. III. Thotmesz a középbirodalmi templom északnyugati sarkában vájatott egy barlangszerű szentélyt a sziklafalba. Innen került elő az az életnagyságú szobor, amely a papiruszbozótból előlépő Hathor-tehenet örökítette meg, mint II. Amenhotepet szoptató és védelmező isteni anyát. Hasonló szobrok a későbbi időkben is előfordulnak, legszebb példája Pszammetik (26. din) szaqqarai sírjából került elő.

Hatsepszut idején kultusza virágzott. Az uralkodónő halotti templomának déli részét az istennőnek szentelte. Uralkodása után évszázadokkal is számos áldozati adományt, szobrot, sztélét, libációs tálat és áldozati asztalt dedikáltak Hathornak ezen a területen. A Hatsepszut isteni születését megörökítő reliefeken a Hét Hathor szoptatja az uralkodót, majd Hathor viszi az újszülöttet atyja, Amon elé. Hatsepszut több helyen is kápolnát emelt a tiszteletére, például Gebel el-Silsilehben, Szpeosz Artemidoszban[15] vagy a Núbiában található Quas Ibrahimban.

Hathor nem csak a király születésénél van jelen, táplálja gyermekként, de további életében is gyámkodik felette. Jelentős szerepet játszik a Hb-Sd ünnepen, mely az uralkodó megfiatalodását, regenerálódását célozza. Kheruef részt vett III. Amenhotep jubileumán és az eseményt megörökítette sírjában. E szerint az istennő megjelent az ünnepen. Énekben kérték tőle, hogy adjon millió évekig tartó életet az uralkodónak.

A 19. dinasztiától egyre gyakrabban nevezik Ré szemének, illetve ureuszának és Thébában ettől kezdve inkább Ré leányaként tekintenek rá, mint feleségeként, ezt a szerepet Amon-Ré feleségeként Mut istennő kapja. Ekkortól Mut és Ízisz kerül előtérbe az államvallásban. Azonban Egyiptom királynőivel továbra is azonosították. Abu-Szimbelben Nefertari[16] templomában a királynőt Ízisz és Hathor koronázza meg. Ez a templom Hathor tiszteletére, és a királynő emlékére épült. A hüposztil csarnok oszlopait Hathor-fejek díszítik, a királynő számos áldozati jelenetben mutat be áldozatot  Hathornak. A legbelső szentélyben a tehénistennő hegyből kilépő alakja látható, álla alatt az uralkodóval.

Az Óbirodalomtól egyik jelzője a nb.t smj.t – A (nyugati) sivatag úrnője. Fontos halotti istenség különösen a Thébai körzetben, ahol a „Nyugat Úrnőjének”, vagy „Nyugati Hegyeknek” nevezték. Ebben az aspektusában azonosulhat Imentettel és Meretszegerrel. Úgy vélték, hogy Hathor, mint az éjszakai égbolt, elnyeli a Napot a nyugati horizonton, védelmezi a testében, hogy reggelente épségben megszülhesse. Ennek köszönhetően úgy tekintettek az istennőre, mint az újjászületés és a megújulás forrására minden halott számára.

A Halottak könyve 186. fejezetének vignettáján hegyből kilépő tehén alakjában fogadja az elhunytat a túlvilág határán. Szövege az istennőhöz szóló himnusz, melyben kifejeződik chthonikus, túlvilági- és ég-istennő aspektusa is, utóbbi a szoláris túlvilághittel összefüggésben.

A szövegben a túlvilági aspektusát hangsúlyozó jelzői a következők: a Nyugat úrnője (nb.t jmnt.t); a Temetőbeli (jmj.t Wr.t); Deir el-Bahari úrnője (nb.t tA-dSr.t); a békesség helye / pihenőhely annak a számára, aki a Maatot cselekszi (s.t Htp n jr-mAa.t); az átkelőcsónak a dícsértek számára (mXn.t n Hsj.w).[17]

Mint égistennő, Napszem, és a Napbárka utasa, az alábbi jelzőket kapja: a Nap szeme, aki az ő (ti. a Napisten) homlokán van (jr.t Ra jm.t HA.t=f); a Szép(arcú) az Évmilliók bárkáján (nfr.t Hr m wjA n HH.w); aki létrehozza / elkészíti a Nagy Nesmet-bárkát (tA s.t r jr(.t) nSm.t wr.t).[18]

A Halottak Könyve papiruszainak hatására a Ramesszida sírokban faldekoráció formájában jelenik meg ez a jelenet, majd később felkerül a 21. dinasztia koporsóinak oldalára is.

Mind a Ramesszida-sírokban, mind a 21. dinasztia koporsóin megfigyelhető, hogy a Hathor-tehén ezen a helyen váltakozhat a Szikomorfa úrnőjével. A két istennőt tehát ebben a szituációban egymással behelyettesíthetőnek tartották, ami arra utal, hogy a jelenetben betöltött szerepük azonos volt.

A Nyugat hegyéből a papiruszbozótba kilépő Hathor-tehén motívuma egyesíti a szoláris és a chthonikus túlvilághit elképzeléseit. A nappali bárka útja napnyugtakor, a nyugati horizont elérésével ér véget, pontosan akkor, amikor a szánra helyezett koporsó a Túlvilág és a sír kapujába érkezik. Az égi víz határainak papiruszmocsaraiban[19] élő istennő tehén alakban segít a nyugati horizonthoz érkező léleknek feljutni az éjszakai égboltra, és isteni anyaként tejével táplálja őt, ugyanakkor a temető bejáratánál, a sivatagszéli hegyekből kilépve fogadja, védelmébe veszi és táplálja az odaérkező ba-lelket. A halott egyszerre Ré és Ozirisz: hármuk sorsában a közös cél az újjászületés.

Más térségben is ismert túlvilági szerepe, például Meirben két Középbirodalmi sírban. Mindkét sírban a sír tulajdonosa előtt zenészek és énekesek egy csoportja hódol, három táncos szisztrumot és menatot ráz a halott irányába fordulva. A feliratok szerint egyikük ezt mondja: „Életerődnek Hathor nyaklánca; áldjon meg téged.” Egy másik ugyancsak Hathor nyakékét ajánlja és életerőt valamint hosszú életet kér az istennőtől az elhunyt számára. Egy férfi kenyér áldozatot nyújt a halott felé, melyek a felirat szerint Hathor sn.w-kenyerei, és szintén az elhunyt vitalitásának növelését célozzák. A jelenetet egy Hathorhoz szóló himnusz kíséri, melyet a hárfás énekel.

Az istennő és az elhunyt kapcsolata olyan szoros, hogy a Koporsószövegek egyik mondásában, melynek címe Hathorrá válni, azonosítja magát vele.[20] A későbbi korokban különösen az elhunyt nőket azonosították vele, míg a férfiak Ozirisszá váltak.

Eredeti kultuszhelyét nehéz meghatározni, talán a Delta régióból származik, ahol Hórusz is jelentős szerepet töltött be. Ismert Kom el-Hisn településről. Címeiből arra lehet következtetni, hogy az Óbirodalom korában a Gíza-Szakkara régió volt kultuszának legjelentősebb központja. Emellett Meir és Qusae szintén jelentős kultuszközpontjai voltak az Óbirodalomtól. Az Első Átmeneti kortól már Dendera számít legfőbb kultuszköpontjának, itt „Dendera úrnője”-ként tisztelték. Feltehetőleg már az Óbirodalomban is állt itt temploma, erre utalnak az 5. dinasztia idején magánsírok felirataiban. Hitvese Hórusz. Harszomtusz Denderában Hathor egyik gyermeke. Neve azt jelenti, „A Két Ország egyesítője”, mely a fáraó egyik jelzője, ez összhangban van azzal, hogy az istennő a Hóruszt megtestesítő uralkodó anyja. Ugyancsak anyja a zenész isten Ihynek, akit általában gyermekfürtös, ujját a szájához emelő fiúként jelenik meg. A 11. dinasztia idején Mentuhotep-Nebhepetré egy kápolnát emelt itt a tiszteletére, amelyben "Hathor, Dendera úrnője szeretettjének és Ré fiának" nevezi magát. Évszázadokkal később az Óbirodalom korabeli templomot építtette újjá III. Thotmesz és később a 19-20. dinasztia uralkodói is felújították. Mára azonban már csak a Görög-római kori templom maradt fenn.

Edfuban kiemelt szerepe van Hórusz templomában.

Ugyancsak jelentős kultuszhelye Théba nyugati partján Deir el-Bahari. Ez a terület egy Középbirodalom korabeli tehénkultusz helye. Ezt a tehénistennőt a 11. dinasztia idején Hathorként határozták meg, amikor Mentuhotep-Nebhepetré felépítette ide halotti templomát. Hórusszal azonosítva magát a következő címet viselte „Hathor, Dendera úrnőjének fia”. Az Újbirodalomban ide épült Hatsepszut és III. Thotmesz halotti templom is magába foglalt egy-egy Hathor kápolnát.

Gebeleinben a 3. dinasztia korában már biztosan állt egy neki szentelt templom, majd Mentuhotep-Nebhepetré is építettet a tiszteletére egy templomot itt.

III. Amenhotep korában El-Kabban is épült egy neki szentelt templom a kereskedelmi út bejárata előtt.

A 18. dinasztia idején Szpeosz Artemidoszban Hatsepszut építettet templomot Pakhet oroszlánistennő tiszteletére, aki Hathor vad oldalát személyesíti meg. Ebben a templomban is megjelennek a Hathor-fejes oszlopok.

Kom-Ombóban Szobek hitveseként jelenik meg, gyermekük Honszu.

A Sínai félsziget védőistennője, ahol az egyiptomaik türkizt és rezet bányásztak. Serabit el-Khadimban a Középbirodalomtól, ahol a "Türkiz úrnője"-ként tisztelték. Itt fennmaradt egy templom, melynek „Hathor barlangja” képezte a magját, valamint számos áldozati sztélé az oda vezető út mentén a sziklafalba vájt szentélyekben. Kisebb votív tárgyak - pl. mezítelen női figurák - arra utalnak, hogy termékenységért és gyermekáldásért is fohászkodtak hozzá ezen a helyen, valamint előkerültek olyan királyi és nem királyi sztélék, amelyekben túlvilági szerepet tölt be, tőle kérnek élelmet és italt az elhunyt számára. A Sínai félsziget keleti szélén található Timna rézbányáinál is tisztelték.

Kultusza túlterjedt Egyiptom határain, a Földközi tenger keleti partján található Bübloszban is tisztelték. A helyi istennő Baalat-Gebal az egyiptomi 5. dinasztia végén Hathor-koronával a fején jelenik meg. A bübloszi uralkodók az egyiptomi királyokhoz hasonlóan úgy ábrázoltatták magukat, hogy a Napkorongot viselő tehénistennő szoptatja őket. Az egyiptomiak több templomfeliraton is „Büblosz úrnőjének” nevezik az istennőt, a 18. dinasztiától pedig „Punt úrnőjének” is, mely egy másik jelentős kereskedelmi partnere volt Egyiptomnak.

A Denderában található naptár több mint 25 ünnepet sorol fel, melyek Hathort ünnepelték. Az év bizonyos napjain pl. Újév napján és az évszakok változásának napjain kultusz-szobrát felvitték a templom tetejére, hogy egyesülhessen Rével. Thot havának 20. napján a részegség ünnepét rendezték meg tiszteletére, ez talán az emberiség elpusztításának mítoszáról emlékezik meg. Tavasszal egy másik ünnep a Núbiából visszatérő Napszemhez kapcsolódott. Legkiemelkedőbb ünnepe a szent házasság volt Dendera Úrnője és az Edfui Hórusz között. Hathor kultusz-szobra a nyári évszak harmadik hónapjában, két heti utazás után újholdkor érkezett meg Edfuba Hóruszhoz, ahol 13 napig maradt, mielőtt visszatért Denderába.

Az Ahet évszak III. hónapját nevezték el róla.

A Görög-római korban alakja számos más istennőhöz hasonlóan beleolvadt Íziszébe.

A 18. dinasztiától a Hathor-fej amulettek mindig szemből és tehénfülekkel ábrázolják az istennőt, gyakran olyan hajfonatos parókában, melynek alsó végei felfelé kunkorodnak. Ezek üreges- vagy tömöraranyból, féldrágakőből, fajanszból készültek és a dinasztikus kor végéig előfordultak.

Az álló, vagy ülő Hathor-koronát viselő nőt ábrázoló amulettek Hathort és Íziszt egyaránt ábrázolhatták. Az istennő néha papiruszjogart tart a kezében. Az ilyen típusú amulettek a Harmadik Átmeneti korban tűntek fel és nemesfémből, valamint fajanszból készültek. A Késő korban bronzból és üvegből is készítették ezt a típust.

A tehénfejes nőalakot formázó amulettek a Késő korban jelennek meg. Aranyból készült példány egy szaiszi és egy 30. din korabeli temezkezésből került elő, mindkettő tollkoronával a fején, kezében papirusz jogart tartva ábrázolja az istennőt, de ismert fajanszból készült példány is.

Egy ritka fajansz amulett tehénfejű ülő nőként, fején a Hathor-koronával, egy gyermek istent szoptatva jeleníti meg.

Ismertek teljes tehénalakú amulettek is, fejükön napkoronggal, a MacGregor Papirusz amulett listáján is szerepel ilyen. Ezek Hathoron kívül több istennőt is ábrázolhattak, például Nutot, Íziszt és Mehet-Weretet. Előkerültek fekvő tehenet ábrázoló arany-lemez amulettek is, ennek egyik első példánya egy 26. dinasztia kori temetkezésből származik. A lapos hátú üveg példányok a Ptolemaiosz korra jellemzőek.

Sokkal gyakoribbak a téglalap alakú plakettek, a nyakában gyakran lótuszvirágot viselő, előrelépő tehén ábrázolással. III. Thotmesz (18. din.) feleségeinek sírjából három ilyen került elő dombornyomásos aranyból. A fajanszból és bronzból készült, bevésett technikával készült, felfüggesztő lyukkal ellátott darabok a Késő korra jellemzőek.

Predinasztikus sirokból kerültek elő először azok a ritka, tehén fejet szemből ábrázoló amulettek erősen befelé görbülő szarvakkal, melyek Hathorhoz vagy Bathoz kapcsolódnak. Később az Óbirodalom vége és az I. Átmeneti kor temetkezéseinek sajátos jellegzetességei. Fajanszból készültek és néha annyira stilizáltak, hogy nehezen felismerhetők.

Először valószinűleg a Ramesszida korban jelennek meg és egészen a Ptolemaiosz kor végéig előfordulnak a menat ellensúlyt formázó amulettek. A menat egy többsoros gyöngy nyakék, nehéz súlya miatt csak akkor állt rendesen a mellkason, ha ellensúlyt alkalmaztak hozzá. Mivel ez a háton helyezkedett el, ezért a legsebezhetőbb területet védelmezte. Ezt a funkciót bizonyitja egy ritka típus, melynek tetején Tefnut és Su jelenik meg: azonos, teljes nagyságú bronzellensúlyokon, a feliratok azt mondják, hogy sA-t, azaz mágikus védelmet biztositanak. Leggyakrabban kék vagy zöld fajanszból készültek, ritkán földspátból, majd később bronzból. Némelyiken nincs dekoráció, de mások, különösen a Harmadik Átmeneti korra datálhatóak nagyon díszesek. Készülhettek magasrelief technikával, vagy többszínű fajanszból, illetve áttört munkaként is. Számos istennő uszeh gallérral kiegészült feje díszítheti a tetejüket. Középső részük gyakran ágaskodó kobrát mintáz, némelyikbe figurális jelenetet véstek. Az alsó, kerek részt díszítheti sokszirmos virág motívum, udzsat-szem, napbárka, növényi csomó, vagy egy lótuszvirágon ülő gyermekisten alakja. A tetejükön megjelenő istennők kapcsolatban álltak a termékenységgel, vagy olyan nagy erejű istennők, akiktől védelmet reméltek, ők lehettek Basztet, Tefnut, Mut és Hathor.

A 26. dinasztia idejétől élik fénykorukat a szisztrum alakú amulettek, melyek viselőjüket Hathor zenét és vidámságot hozó aspektusával kapcsolták össze. Általában fajanszból készitették őket.

Ajánlott linkek:

A Nyugat hieroglifáját a fején viselő Hathor. Az első képen az uralkodó bor áldozatot mutat be az istennőnek, a másodikon Hathor átöleli a királyt. Újbirodalom, 18. dinasztia, Horemheb sírja (KV 57).

http://www.thebanmappingproject.com/database/image.asp?ID=14714&NZ=1

http://www.thebanmappingproject.com/database/image.asp?ID=14713

KészÍtette: Maatkara

Közzétéve: 2010.03.21.

Utoljára szerkesztve: 2018.01.28.

Felhasznált irodalom:

Donald B. Redford (editor in cheif) - The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt vol. 2. (The American University in Cairo Press, 2001) 82-85. oldal

C.J. Bleeker – Hathor and Thoth: two keyfigures of ancient Egyptian religion (E.J. Brill, Leiden 1973)

Liptay Éva: Ég és Föld hatrán. A "hegyből kilépő tehén" motívuma. Szépművészeti Múzeum Közleményei 99. 2003 [2005]. 127-142.

Lesko, B.S. – The great Godesses of Egypt (University of Oklahoma Press) 81– 129.

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979)