Heket

Békaistennő, aki segédkezik a gyermek megformálásában az anyaméhen belül és felügyeli annak születését.

I. sz. az első században idősebb Plinius, római természettudós feljegyezte, hogy az egyiptomiak számára a béka a spontán nemzés példája volt, mivel látszólag önmagát alkotta meg az iszapból, amelyből előbukkant. 

Az ókori egyiptomiak megfigyelhették, ahogy ez a kétéltű az év egy bizonyos időszakában, az áradás visszavonulását követően, tömegesen jön elő a Nílusból, látszólag újjászületik, valószínűleg ezért kapcsolták össze a termékenységgel és az új élet eljövetelével.

Az Újbirodalom idején a béka hieroglifát használták a halottak neve mögött szereplő wHm anx, „újra élő” kifejezés írására. Az új élettel való kapcsolat, még a Kopt időszakban is fennmaradt, amikor a béka „Én vagyok a feltámadás” feliratú agyaglámpákon tűnt fel.

Heket szimbóluma a béka Ozirisz halotti ágyánál, denderai templom.

Heketről a Piramis-szövegekben – 1312-es mondás – tesznek először említést, ahol az elhunyt királynak segít feljutni az égbe. A szüléssel való kapcsolatát a Westcar papirusz egyik története is bizonyítja, mely szerint az istennő „meggyorsította a születését” azt V. dinasztiát megalapító három királynak. Ugyanettől az időszaktól ismert a „Heket szolgája” kifejezés, mely valószínűleg a szülésznőket jelölte az egyiptomi társadalomban és Sit-Hathor hangszerén jelenik meg.

Heketet életet adó ereje miatt az Ozirisz mondakörrel és az isten családjával is kapcsolatba hozták, Haroérisz (Har-wer)[1] feleségeként tisztelték. Emellett Khnum női megfelelőjének tartották.

Heketet béka formában, vagy békafejű nőként ábrázolták. Míg az istennő templomi ábrázolásai általában anthropomorfak, addig amulettjei inkább állati alakúak.

Khnum megformálja a királyi gyermeket fazekaskorongján, Heket pedig az élet jelét tartja az orrához, denderai templom.

Heket fő kultuszközpontja Herwer-ben[2] volt, de templomának maradványait megtalálták a felső-egyiptomi Qusban is. Emellett számos más istennek szentelt templomban is megjelenik. Például I. Széthi abüdoszi templomában bor áldozatot fogadva ábrázolták.

Petozirisz, Thot főpapja (ie. 300 körül) Tuna el-Gebelben lévő sirjában megemlékezik arról, hogy támogatta egy Heket tiszteletére emelt, fallal körülvett szentély építését, mert az előző épületet megrongálta az áradás.

A népi vallásban is találkozhatunk az istennővel. A Középbirodalom idején gyakran jelenik meg mágikus tárgyakon, varázsbotokon, mint a háztartás és különösen a várandós asszonyok és születendő gyermekük védelmezője.

Mivel a béka Heket megjelenési formája volt, ezért a békaalakú amulettek valószínűleg kapcsolatban vannak az istennővel, ebben azonban őt megnevező felirat nélkül nem lehetünk teljesen biztosak.

3. kép[3] a) Diorit béka amulett. b) Zsírkőből készült béka pecsét. Az állat egy ovális alapon helyezkedik el, melynek aljára rozetta motívumot véstek. Előfordult, hogy a pecsétnyomó alsó felére felirat vagy jelenet került. c) Ezen az Újbirodalom korabeli aranygyűrűn, a béka egy forgatható talapzaton ül, melynek az aljára egy skorpió van bevésve.

Az ókori egyiptomiak hite szerint a béka amulett termékenységet biztosított az élők számára, a múmiára helyezve pedig az újjászületést segítette.

Már a predinasztikus temetkezésekben is megtalálhatók a béka amulettek, gyakorivá azonban csak az Óbirodalom végén és az I. Átmeneti korban váltak. Ekkor kialakult egy speciális formájuk is, mely pecsétként szolgált (3. b kép). Bár nem sokkal később a skarabeusz formájú pecsét vált népszerűbbé, készítésük ezután sem szűnt meg, a felirat nélküli béka amulettel együtt egészen a dinasztikus kor végéig előfordulnak. A nők nem csak függőként viseltek ilyen talizmánt, hanem az Újbirodalomtól gyűrűként is.

A múmiákon elsősorban a mellkasra helyezték az amulettet, de jegyeztek fel a nyakrészen, az ágyékon és a felső karon talált darabokat is. Anyaguk rendkívül változatos, készülhettek zsírkőből, földpátból, szerpentinből, lápisz-lazuliból, ametisztből, aranyból, porfírból, karneolból, dioritból, narancsszínű kalcedonból, valamint fajanszból.

A békaistennő alakja gyakran szkarabeusz amuletteken is megjelenik.

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)