Ptah

Egyiptom egyik legősibb istene, elsősorban Memphisz főistene, teremtőisten. Az Újbirodalomtól a három birodalmi isten egyike, a héliopoliszi Ré és a thébai Amon mellett, akiket a leideni Amon himnuszban így írnak le: „Minden isten három: Amon, Ré, Ptah. Társuk nincsen. Aki elrejti nevét az Amon. Ő Ré mint arc, teste Ptah. Fennmaradnak városaik a földön mindörökre: Théba, Héliopolisz, Memphisz.[1]

Fő kultuszközpontjában hármasságot alkot az oroszlánfejű Szakhmettel, akit feleségeként, és a lótuszkoronás Nofertummal, akit fiaként tiszteltek.

Kultusza Memphiszben szorosan összefonódott az Ápisz-bikáéval, akit fiának tartottak, ugyanakkor Ptah bá-ja is lehetett.

Ptah köréhez sorolták a főként amulettként előforduló törpe Pataikoszokat, akiktől veszélyes állatok elleni védelmet reméltek, de magának Ptahnak is lehetett törpe alakja.

Némelykor lányának tartották a kánaáni Asztartét, a Későkorban pedig fiának a félistenné emelt tudóst, Imhotepet.

Hozzá kapcsolódó növények a Moringa-fa[2] és az olajfa.[3]

Általában kék, fejre simuló sapkában, álló múmiaként ábrázolták, kezében dzsed-oszlopot, uasz-jogart és ankhot tart. A három szimbólumot néha egy jogarrá kombinálták össze. Általában nem visel más fejdíszt a fejére simuló sapkán kívül, nem úgy, mint a hozzá hasonló ikonográfiával rendelkező Honszu, aki gyermektincset és néha Holdas fejdíszt visel. Az óbirodalmi sírokban ábrázolt kovácsokon és kézműveseken látunk néha ilyen sapkát. Némelykor az igazságot jelképező talapzaton áll. Általában nagy uszeh-gallérral a mellkasán ábrázolják, melyet hátul menat ellensúlyoz, emellett olykor még díszes pektorált is visel. A későkori Hibisz-templomban hímnős istenségként jelenik meg, a fején papirusz-növényekkel, neve: „Ptah, a nagy Ősvíz.”[4] A Középbirodalomtól szakálla általában egyenes, eltérően a szokásos felkunkorodó végűtől, melyet más istenek viselnek.

Memphisz a Két Ország egyesítésekor az ország adminisztrációs központja volt, ez nagyban hozzájárult Ptah kultuszának felemelkedéséhez. Az isten itteni kultusza nagyon ősi, legalábbis egyidős a város és az egyesített birodalom létrejöttével. A város egyik neve, a Hut-ka-Ptah is visszatükrözi ezt, melynek jelentése: „Ptah lelkének háza”. A Középbirodalomra már Ptah állandó jelzője volt az „Ankh-tawy[5] Ura”, mely szintén kultuszközpontjára utal. Első ábrázolása egy I. dinasztia korabeli kőedényen található, mely Memphisztől délre, Tarkhan mellett került elő. Egyik állandó jelzője, a „Falától délre levő” (rsj jnb.f) onnan eredeztethető, hogy memphiszi temploma a város falától délre állt.

Ptahot a kézművesek és művészetek isteneként is tisztelték, főpapja a „nagy, a kézművesek vezetője” (wr xrp Hmwt) címet viselte. Neve is feltehetőleg a megformálni szóból ered. Az ókori görögök Héphaisztosszal, az istenek kovácsával azonosították.

Mivel Memphisz egy időben királyi székhely volt, így Ptah kapcsolata a királysággal is szoros. A Középbirodalomtól egyik jelzője a „Két Ország királya”. Ugyancsak gyakori mellékneve az „Aki nagy trónján van” (Hr st wrt), mely arra helyre utal az isten memphiszi templomában ahol az uralkodókat megkoronázták. A IV. Ramszesz korára datálható nagy Harris Papirusz (I. 44.) szerint „Ő vezeti a királyt trónusára”.[6] Az ősi hagyományok tisztelete révén a Ptolemaiosz korban Memphisz újra koronázó város lett. A Manethón által feljegyzett királylista szerint Ptah-Héphaisztosszal kezdődik az első istendinasztia, azonban mindvégig sokkal népszerűbb maradt az a változat, mely Ré uralmához kapcsolta a legősibb időket.

A Memphiszi Teológia[7] egy Sabaka (25. din.) korabeli gránittáblán maradt fenn, amelyet eredetileg a memphiszi Ptah templomban állították fel[8]. Bevezetője szerint azonban a szöveg sokkal régebbi, egy ősrégi, féregrágta papiruszon találták rá és, hogy a pusztulástól megóvják, kőbe vésték.[9] A szöveg keletkezésének idejét nem lehet pontosan meghatározni.

A leírás szerint Ptah a gondolat és a szó erejével teremtette a világot. „Ő (a szív) adja, hogy az értelem teljessége napvilágra jöjjön. A nyelv közli azt, amit a szív kigondol.”[10]  Létre hozta az isteneket és azok alakját, szentélyeit, rituáléit is: „Így megbékélt Ptah, miután elkészített minden dolgot és minden isteni szót. Megszülte az isteneket, megalkotta a városokat, megalapította a nomoszokat, elrendelte az isteneket szentélyeikbe. Meghatározta áldozati kenyerüket[11], megalapította szentélyeiket, megformálta testüket, hogy elégedett legyen szívük.”[12]

A nagy Harris Papirusz így dicsőíti Ptahot:

„Légy üdvöz te, aki hatalmas vagy, fenséges vagy, Tatjenen[13], istenek atyja, az első alkalom[14] legöregebb istene, aki megalkotta az embereket, megteremtette az isteneket, aki megkezdte a létezést. Minden őutána jött.”

A túlvilághitben is találkozhatunk vele. Már az Óbirodalom idején összekapcsolták a memphiszi temető sólyomformájú halotti istenével Szokarisszal, ez később oda vezetett, hogy Ozirisszel is hasonló lényegűnek látták és a Középbirodalomtól létrejött egy Ptah-Szokarisz-Ozirisz összetett istenalak.

Orákulumot adó istenségnek tartották, a közemberek pedig segítségért fordultak hozzá. Ő az „aki meghallgatja az imákat” (sDm nHt), mint „A fül, aki hall” erre utal  az a rengeteg áldozati sztélé, melyeken több fül látható. Egyik leggyakoribb jelzője a nfr-Hr – Szép arcú, vagyis az irgalmas és ezekben a feliratokban sokszor nevezik az „Igazság urának”. Neferabu, egy deir el medinei munkás például hamis fogadalmat tett Ptah nevében, majd elvesztette a látását, ezért kéri az isten bocsánatát.

Kultusza egész Egyiptomban elterjedt. Legalább a Középbirodalomtól biztosan volt szentélye Karnakban a Nagy Amon körzetben. Núbiában is tisztelték, többek között II. Ramszesz abu-szimbeli templomában. Deir el-Medinában az itt élő kézművesek patrónusukként tisztelték. A várostól délre, útban a Királynék Völgye felé van egy szentélye, és feltehetőleg volt egy másik is a település északi részén, közel a Ptolemaiosz kori templomhoz. Több neki dedikált sztélé került elő szentélyéből, illetve a nevét és ábrázolását őrző osztrakonok a településről. Egyik itteni mellékneve a „Művészetek megalkotója” (ms Hmwt).

Fesztiválját a Peret évszak harmadik hónapjának elején tartották és 3-4 napig is tartott.

Múmiaformájú amulettjei, melyek fején a sapkával, egyenes szakállal és kezében was-jogarral, vagy kombinált jogarral ábrázolják meglepően ritkák. Ismert néhány bronz, fajansz és arany példány a Késő dinasztikus korból. Az egyik legszebb és legkorábbi ilyen amulett a 21. dinasztia idejére datálható és Wendzsebauendzsed taniszi sírjából került elő. (1. ajánlott link) A dzsed-oszlopot tartó, lápisz-lazuliból készült istenfigura lába letört és elveszett, tulajdonosa mégis annyira fontosnak tartotta, hogy viselés céljából egy felfüggesztő lyukkal ellátott, gazdagon díszített arany-szentélybe helyezze.

Ismert néhány plakett formájú amulett, melyeken az isten Szakhmet és Nofertum társaságában jelenik meg. Ezek főleg a 26. dinasztia idejére datálhatók.

Ajánlott link:

A Wendzsebauendzsed taniszi sírjából előkerült, aranyszentélybe helyezett lápisz-lazuli szobrocska. A tollas, napkorongos fejdísz arra utal, hogy az összetett Ptah-Tatjenen istenről van szó. A szentély „bejáratának” két oldalán egy-egy papiruszoszlop áll, melyek tetején párban napkorongot viselő sólymok állnak. A szentély három oldalát ülő istenalakok díszítik, minden oldalt 12 db.

http://www.globalegyptianmuseum.org/record.aspx?id=14797

(Az oldal alján találjátok a képet, kattintásra nagyobb méretű lesz.)

Lápisz-lazuli amulett (22. dinasztia – 26. dinasztia eleje).

http://www.metmuseum.org/toah/works-of-art/2007.24

Az isten feje a memphiszi Hathor templom egyik reliefjén (19. dinasztia).

http://en.wikipedia.org/wiki/File:Memphis_Ptah_112004.jpg

Képek

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2016. 04. 27.

Felhasznált irodalom:

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.)

Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Gondolat 1979)

Wilkinson, Richard H.: The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, Cairo. 2003, Thames & Hudson

Kóthay Katalin Anna – Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban – Források a Kr.e. 3-2. évezredből (Bíbor Kiadó, 2007)

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Ashraf Iskander Sadek - Popular religion in Egypt during the New Kingdom (HÄB 27) Gerstenberg Verlag, Hildesheim 1987