Aker
Földisten, aki kezdetben a horizontot felügyelte, ahol a nap minden reggel felkelt és minden este lenyugodott. Később úgy gondolták, egy-egy oroszlán őrzi annak a Föld mélyén áthaladó alagútnak a két végét, melyen a Napisten[1] éjszakai útja során áthalad. Ily módon Aker a keleti és a nyugati horizont, a Túlvilág határainak őre, ugyanakkor „a föld alsó rétegeit testesítette meg, melyek már az alvilágba nyúlnak bele.”[2]
Neve a Piramisszövegek idejétől kimutatható, jelentése nem ismert.
Legkorábbi ábrázolásain úgy jelenik meg, mint a föld hieroglif jele[3], amely egyik, később mindkét végén istenszakállas emberfejben végződött. A Piramisszövegekben a név mögött a föld hieroglifa szerepelt determinatívumként. A Középbirodalomtól két egymásnak háttal forduló hátul összenőtt oroszlánként is megjelenhet, ez a leggyakoribb ábrázolási formája. Az egyik oroszlán keletre, a másik nyugatra néz, kettőjük között a horizont hieroglifája látható. Ebben a formában ábrázolták az erre a korszakra jellemző varázsbotokon is, mancsaiban gyakran kést tartva, mely védelmező szerepére utal. Megnyilvánulhat két egybeolvadó, egymásnak hátat fordító szphinx alakjában is. Az Újbirodalomtól teljes emberalakban is ábrázolták, aki a Görög-római kortól néha napkorongot visel a fején. A Metropolitan Múzeum őrzi azt a színes papiruszt, amelyet Gautszosen múmiájának combja között találták meg összetekert állapotban. Az Amduatot, vagyis a Túlvilágot ábrázoló jeleneteket tartalmaz, amelyek keresztül az elhunyt bája átutazott a Napisten társaságában, hogy egyesüljenek holttestükkel. Aker iker oroszlánok formájában jelenik meg, hátán látható a Napkorong, benne a kosfejű napistennel.
Úgy gondolták, hogy Aker nyitja ki a Föld kapuját a király számára, hogy beléphessen az Alvilágba. Emellett védelmezi őt azáltal, hogy megragad és fogva tart különféle kígyódémonokat, akik a létét fenyegetik.[4] A Piramisszövegek 273-274. mondásai szerint, melyeket modern néven Kannibál himnuszként ismerünk, a király túlvilágba való megérkezése katasztrofális eseményeket indít el, melyek hatására Aker csontjai megremegnek.
Akert leginkább az Újbirodalom túlvilágkönyveiből ismerhetjük meg. Ezek vinyettáin a Napisten megjelenik a bárkájában ülve, amint Aker földsávján utazik nyugatról keletre az éjszaka óráiban; a Földisten biztosítja számára a biztonságos utat. A foglalatot – mely a napbárka árbocát tartja – általában Akerrel azonosítják. Az Amduatban Aker kettős szfinxe őrzi az alvilági barlangot, amely Szokarisz „húsát” (testét) rejti.[5] Aker könyve, vagy más néven a Föld könyve[6] szerint Aker ejti rabul a nagy Apophisz kígyót, miután Ízisz darabokra vágta őt. Fontos szerepe van a Barlangok könyvében, ahol a kettős szfinxben az elhunyt teste rejtőzik, Geb és Khepri a hátán látható, míg Ozirisz holtteste alatta van.
A Későkorban az Ozirisz mondakörben is szerepe van, őrzi Széth bajtársait, illetve megragadja Széthet.
Bár Akert nagyhatalmúnak tartották, és múltja a kora dinasztikus korig nyúlik vissza, mégis megmaradt kozmikus földistennek, aki nem rendelkezett önálló templomi kultusszal. Az Újbirodalom idején – ahogy ez a túlvilágkönyvekből kitűnik – védelmező és őrző szerepe erősödött, de ekkor sem bizonyítható önálló templomi kultusza.
A néphitben is kimutatható a szerepe. A kettős oroszlán amulett az Óbirodalomban és az I. Átmeneti korban volt jellemző, ezen belül a 6. dinasztiától a 12. dinasztiáig fordult elő. Csontból és féldrágakőből, például karneolból, földspátból, valamint zöld mázas szteatitból készítették, ám csak az egymásnak háttal forduló oroszlánok testének elejét dolgozták ki. Annak ellenére, hogy a Koporsószövegek 83-as mondása kifejezetten ajánlja, a kettős oroszlán amulettet, csak a Szaiszi korban kezdték el újra használni. Ekkor jellemzően zöld vagy barna színű fajanszból készítették őket. Előfordul a korábbi típus is, amikor csak az oroszlántestek eleje van kidolgozva, és az is, hogy két teljes egymásnak háttal fekvő oroszlánt formáznak. Nem zárható ki, hogy a kettős oroszlán Rutival áll kapcsolatban, akinek a hátán a nap minden reggel felkelt. Azonban bármelyik istenhez kötődik is, a szimbolikája azonos, mivel a kettős oroszlán azt a területet szimbolizálta, ahol a nap hajnalban előbukkant, viselőjét tehát a Napistenhez kötötte, így részesülhetett a mindennapi újjászületésben. A MacGregor papiruszon ábrázolták ezt az amulettet és khenesznek (xns) nevezik, amely azt jelenti, áthalad, keresztülutazik. Ha ez az amulett Akert ábrázolja, akkor az élők számára is hasznos volt, úgy godolták ugyanis, hogy az isten semlegesíti a kígyók és más mérgező teremtmények mérgét, illetve segít azon, aki lenyelt valami ártalmas vagy visszataszító dolgot.
Aker megjelenik a már fent említett, általában vízilóagyarból készített varázsbotokon, melyeket állapotos asszonyok és szoptatós, illetve gyermekes anyák védelmére használtak.
Feltehetőleg Aker kettős oroszlán alakjára – mely az éjszaka és a nappal kapuit őrizte – vezethető vissza az a szokás, hogy az egyiptomiak gyakran helyezték oroszlánok, illetve emberfejű, oroszlántestű szfinxek szobrait paloták, templomok és sírok bejárata elé. Ezek az ártó lények ellen nyújtottak védelmet.
Neve ismert többes számú alakban is. Az Akerek (Akeru) ősi, kígyó alakú földistenek, vagy talán inkább földszellemek, akik a Piramisszövegekben[7] számos bajelhárító, védelmező és rontás elleni mondásban tűnnek fel. Szerepük azonban kettős, veszélyt is jelentettek az elhunyt királyra, ezért a szövegek külön kitérnek arra, hogy nem kerítik hatalmukba az uralkodót.
|
Vízilóagyarból faragott varázsbot. Mindkét oldalán díszített, de a felirat a domború oldalon, vagyis elöl található. Ezen az oldalon a két hátuljánál fogva összenőtt, kést tartó szphinx Aker. Ez a tárgy a szülő nők és az újszülüttek számára nyújtott védelmet. Középbirodalom A varázsbot másik oldala az Enciklopédia „Varázsbot” szócikkében látható. © British Museum (EA18175) |
Aranyból készült kettős oroszlán amulett a Későkorból (kb. i. e. 664 – 332) © 2002 Musée du Louvre, Dist. GrandPalaisRmn / Christian Décamps |
Gautszosen túlvilági papiruszának részlete. III. Átmeneti kor, 21. dinasztia, kb. i. e. 1000 – 945 Deir el-Bahariból került elő, az MMA 60-as számú sírból 1923-24-ben. Forrás: wikipedia |
Készítette:
![]()
Közzétéve: 2010.09.17.
Utoljára szerkesztve: 2025.06.21.
Felhasznált irodalom:
Richard H. Wilkinson – The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, a The American University in Cairo Press kiadásában jelent meg 2003-ban.
George Hart – The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Godesses, 2. Edition, published in 2005 by Routledge Taylor and Francis Group
Lexikon der Ägyptologie, Bd. I, Wiesbaden 1975-86, Sp. 114
Christian Leitz – Lexikon der Ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen (OLA 110) Band I, 82.
Geraldine Pinch – Magic in Ancient Egypt (British Museum Press, 1994)
Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)
E.A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mithology Vol 2. (Chicago, The Open Court Publishing Company, 1904)
Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)
http://www.scribd.com/doc/119284859/Aker
[1] Bár a napisten kifejezést – mint isteni titulust – alapvetően kis kezdőbetűvel kell írni, itt kimondottan egy konkrét istenség (Ré) neve helyett van használatban.
[2] Kákosy László – Az ókori Egyiptom története és kultúrája, 318. oldal (Osiris kiadó, Budapest 2005)
[4] Piramisszövegek 504. és 676. mondása.
[5] http://classconnection.s3.amazonaws.com/845/flashcards/87845/jpg/am_duat_thutmose1318529633549.jpg
[6] Többek között VI. Ramszesz és Pedamenopet sírjának ábrázolásai (26. dinasztia, el-Assasif), valamint a 21. dinasztiabeli Amon papság mitológiai papiruszai alapján rekonstruálható "Aker könyve", amely a Napisten éjszakai útjával foglalkozik.
[7] Piramisszövegek 393., 658. és 2202. mondásai.
|
|
|