Anat[1]

 

Ugariti hadistennő, Egyiptomban a Középbirodalom végén és a hükszósz uralom idején jelenik meg. A Ramesszida-korban a Deltában népszerű. Gyakori jelzői az Ég úrnője, az Istenek úrnője, valamint a Minden isten anyja, de természetének harcias jellege dominál mind Egyiptomban, mind a Közel-Keleten.

Általában bokáig érő testhez simuló ruhában ábrázolták, Atef koronával[2] a fején. Egyik kezében pajzsot és lándzsát tart, a másikban csatabárdot, utóbbit gyakran felemelt karjában tartja, így a fegyver támadó helyzetben van, eképpen jelenik meg Qeh sztéléjén is. Ez a megjelenése is harcias jellegét hangsúlyozza. Párducbőrruhát is viselhetett.

Előfordult, hogy Hathor ikonográfiájával örökítették meg. Ez nem meglepő, hiszen az istennő több nem egyiptomi istenhez is közel áll, mint például Baalathoz Bübloszban. Emellett vérszomjas aspektussal is rendelkezik, ami szintén egyik oka lehetett annak, hogy azonosították őket egymással.

Anat a király védelmezője a csatamezőn. I. Széthi egyik harciszekér-egységét úgy hívták, „Anat elégedett” (Anat-hrty). II. Ramszesz egyik kutyáját – akit a Beit el-Waliban található templom egyik reliefjén ábrázoltak, amint egy legyőzött líbiaira ront rá – úgy hívták „Anat ereje teljében”. III. Ramszesz pedig pajzsként használja Anatot és Asztartét a csatamezőn.

Ré lányának tartották. Hórusz és Széth történetében pedig Neith javaslatára Anat és Asztarté Széth felesége lesz kárpótlásul azért, hogy Hórusz ülhetett Egyiptom trónjára. Bár többször utaltak rá szűzként, erős szexuális aspektussal is rendelkezett, ami ugyancsak okot adhatott a Hathorral való azonosítására. Férjének tartották Baált és Resepet is.

Ugaritban egy mítosz szerint megbosszulja fivére, Baál halálát, lemészárolja annak gyilkosát, Motot. Baállal való kapcsolata több volt testvérinél, közös gyermekük egy vad bika. Termékenységi aspektusa Egyiptomban a nem királyi emlékműveken figyelhető meg, amelyeken Anat az ithyphallikus Min társaságában jelenik meg.

III. Thotmesz uralkodása alatt egy szentélyt építettek a tiszteletére Thébában. A III. Átmeneti korban egy nagyobb körzetet szenteltek tiszteletének Taniszban, Mut templomában, ahol egy szép gránitszobra és egy sztélé került elő. A szobor együtt ábrázolja II. Ramszesszel. Anat Felső-Egyiptom koronáját viseli, bal kezét a király vállán nyugtatja. A sztélén az istennő II. Ramszesz kezét fogja, a feliratban pedig a király anyjának nevezi magát és kijelenti, hogy vele volt, amikor meghódított minden országot. Ramszesz Anat hősének nevezi magát a szövegben, az uralkodó kardját pedig úgy hívták: Anat győzedelmes.

Heszi-Nakht sztéléje Palesztínából, Bet-shanból került elő, ahol az egyik templomot Anatnak szentelték. Az istennő fején az Atef koronát viseli, egyik kezében wAs-jogart, másikban ankh jelet tart.

Az istennő neve többször előfordul teofór nevekben, mint például az Anat-em-heb, vagyis „Anat az ünnepén”. II. Ramszesz egyik leányát pedig Bint-Anatnak, „Anat lányának” nevezték.

 

Ajánlott link:

Qeh mészkő sztéléje, 19. dinasztia, Deir el-Medina:

http://www.britishmuseum.org/collectionimages/AN00035/AN00035762_001_l.jpg

 

Baál[3]

 

Ég-, eső-, vihar- és villámisten, akinek kultusza a szíriai Ugaritból terjedt el. Nevének jelentése úr. Ékírásos szövegekben Baál jelzője az „Aki felhőkön lovagol”, de az „Ég és Föld urának” is nevezik. Egyiptomba feltehetőleg a hükszószok közvetítésével került, akik a III. Átmeneti korban Egyiptom nagy része felett uralkodtak. Budge azt írja Baálról, hogy itt a hegyek és a sivatag istenének tartották, emellett hadisten is, aki talán a Nap pusztító forróságának, valamint az égető sivatagi szél megtestesítője volt. Egyiptomban Széthtel, Mezopotámiában az ottani villámistennel, Adaddal azonosították.

Aliyan Baál egy kevésbé ismert isten, Daga fia volt, akiről úgy tartották, hogy az észak-szíriai Szapán hegyen lakott, de máshol is kapcsolatba hozták egy-egy területtel, mint pl. Baál-Hazor Palesztínában, vagy Baál-Szidón Libanonban.

Egyiptomban fején Fehér koronát viselő, istenszakállas férfiként ábrázolták, nyakában uzeht gallérral, rövid kötényben és az uralkodóra jellemző bikafarokkal. Koronáját általában nem ureusz, hanem gazellafej díszíti. Egyik, felemelt karjában harci bárdot tart.

Szíriában hosszú hajú, hegyes szakállú férfi, aki szarvakkal ellátott sisakot visel, kezében cédrusfa furkósbot, vagy lándzsa. Másik, felemelt kezében szintén fegyvert, vagy villámot tart. Rövid kötényére tőr vagy kard van tűzve. Kultuszállata a bika, mely erejét és termékenységét szimbolizálta, ebből adódóan gyakran ábrázolják bika hátán állva a Közel-Keleten.

Egyiptomban elsősorban természetének harcias aspektusa került előtérbe, mely elemi erejét, győzelmét és az idegen országok feletti uralmát emeli ki. Az idegen országok ura Széth egyik mellékneve is, viharisten mivoltuk mellett ez is okot adhatott azonosításukra. II. Ramszeszt egy a majdnem végzetes kimenetelű kádesi csatáról szóló feliratban, ahol a hettitákkal harcolt, úgy nevezik, hogy „Széth a nagyerejű, maga Baál”. III. Ramszesz csatakiáltása olyan mint Baál az égen. Úgy tartották ugyanis, hogy Baál hangja maga a villám, melytől megremegnek a hegyek. Az Észak-Deltában, Tanisz szomszédságában volt egy fontos kultuszközpontja. Az Újbirodalomtól teofór nevekben is előfordul, mint például a Baál-Montu vagy a Baál-Khepesef, azaz „Baál az ő kardján”.

Baál-Szapánként a tengeri hajózás védőistene is, akinek kultuszközpontja Memphisz kikötőjében volt, ahol II. Amenhotep (18. dinasztia) óta bizonyított a kultusza. Ez feltehetőleg szíriai tengerészek szentélye volt, mivel a 18. dinasztia végén itt élt egyik papja, aki a Sarabijahina nevet viselte, mely elő-ázsiai név. Kultusza itt a Görög-római korban is folytatódott.

A Közel-Keleten Baál arról volt népszerű, hogy legyőzte Yamm tengeristent. Ugaritban i.e. 1400-ra Él helyére lépve ő vált a legfőbb istenné. Később Baál is meghalt a Mottal[4] való küzdelemben és leszállt az Alvilágba. Testvérfelesége, Anat segítségével tért vissza az életbe, aki le is mészárolta gyilkosát. Érdekes, hogy az Egyiptomiak sohasem kapcsolták össze ezt a mítoszt – mely a növényzet megújulásának folyamatos ciklusát szimbolizálja – saját Ozirisz legendájukkal.

 

Készítette: Maatkara

 

 

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson – The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, a The American University in Cairo Press kiadásában jelent meg 2003-ban.

George Hart – The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Godesses, 2. Edition, published in 2005 by Routledge Taylor and Francis Group

Ulf Oldenburg: The conflict between El and Baal in Canaanite religion (1969)

Rainer Hannig: Hannig Lexica 3 (Philipp von Zabern, 2000)

E.A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mithology Vol 2. (Chicago, The Open Court Publishing Company, 1904)


 

[1] Ókori egyiptomi neve ant vagy antj (ejtsd: anti) - .

[2] Fehér korona, amit két oldalt egy-egy toll szegélyez.

[3] Ókori egyiptomi neve bar - , mely után gyakran áll Széth-állat determinatívum.

[4] Feltehetőleg a halál megszemélyesítője.