Anubisz

Ozirisz előtérbe kerülése előtt Anubisz volt a legfontosabb halotti istenség. Hasonlóan Upuauthoz és Khenti-imentiuhoz[1] már az egyiptomi történelem hajnalán a nekropolisz istene. Ókori egyiptomi neve Jnpw, mely Kurt Sethe szerint kutyust jelent, ezzel az elképzeléssel Kees és Hornung is egyetért. Ugyanakkor Brunner az jnpw - királyi sarj szóból vezeti le.

Kezdetben a király temetkezésével és túlvilági életével állt kapcsolatban, később szerepe minden temetkezésre és halottra kiterjedt. A sakáljellegű istenség halállal való kapcsolata feltehetően onnan ered, hogy az egyiptomiak gyakran láttak élelem után kutató sivatagi kutyaféléket a korai temetkezési helyek közelében, és ahogy az elég gyakori az egyiptomi mágiában, a fenyegetéstől várták a védelmet a halott számára.

Az Óbriodalom elején az imák, melyeket a halotti sztélékre, illetve a masztabák falára véstek hozzá fohászkodtak túlvilági boldogulást remélve. A Piramis-szövegekben a királyi temetkezéssel összefüggésben több tucatszor említik nevét. Úgy tartották róla, hogy az elhunyt számára mrHt-balzsamot ad, megerősíti bandázsait, megfiatalítja csontjait, illetve a halott több testrészét, például az arcát Anubisszal azonosították. Kultusza összeolvadt Oziriszéval. Úgy vélték a Túlvilág ura az apja, és hogy holttestét Anubisz tekerte be az Ízisz és Nepthüsz által szőtt vászonba, ezáltal kulcsfontosságú szerepet töltve be újjászületésében.

Anubisz „származására” vonatkozóan több különböző mítosz is fennmaradt. A legkorábbi elképzelés a Piramis-szövegekben található, eszerint egy Heszat nevű tehénistennő gyermeke, akit Atfihiben tiszteltek. Feltehetőleg ezért nevezik a későbbi szövegekben gyakran a „Marhák urának”. A Későkorban a 22. felső-egyiptomi nomoszban Heszattal és Mnevisszel hármasság tagjaként tisztelik. A Koporsó-szövegekben Basztet is szerepel anyjaként. Más történetek szerint Széth, vagy Ré fia, anyja pedig Nephthüsz. Egy mágikus papirusz Ozirisz és Ízisz-Szakhmet gyermekének tartja. Plutarkhosz pedig azt a tradíciót jegyezte fel, hogy Nephthüsz volt az édesanyja, az apja pedig Ozirisz. Nepthüsz férje, Széth haragjától félve elrejtette fiát a mocsárban, Ízisz, akinek akkor még nem volt gyermeke férjétől megkereste, majd fogadott fiaként nevelte, így lett Anubisz az istennő védelmezője és leghűségesebb segítőtársa.

Anubisz központi szerepét a túlvilághitben remekül illusztrála temérdek jelzője, melyek összefoglalják legalapvetőbb jellegét.

A legnagyobb, és legfontosabb temetők a Nílus nyugati partján létesültek – ez a naplemente és az alvilág kapcsolatára utal – az elhunytakra nyugatiakként utaltak. "A nyugatiak élén álló" mellékneve, mint a halottak vezetője írja le.

Anubiszra, mint a temetők istenére utal a "A szent föld ura" titulus. Gyakran kapott olyan jelzőket is, amelyek egy meghatározott nekropoliszokhoz kötik, így például a nb rA-stAw – "Roszetau ura" a Memphiszi temetkezési hellyel, a nb rA qrrt – "A barlangnyílások ura" pedig Assziut nekropoliszával kapcsolja össze.

Az egyiptomiak hite szerint Anubisz a nyugati hegyekről vigyázta a temetőket és a temetési szertartásokat. Erre vonatkozik az "Aki a hegyén van" jelző, olykor magát a nyugati égtájat is szimbolizálhatta.

A piramisszövegekben (PT 805) utalnak rá úgy is mint "Az íjjak uralkodója"; az Egyiptom ellenségeit megtesítő kilenc íjjról van szó. Ez a szimbólum a Királyok Völgye sírjainak bejáratát lezáró pecséteken jelenik meg. Anubisz hatalmát fejezi ki az elhunytat mind az evilágon, mind a túlvilágon fenyegető ellenségeken.

Az Ozirisz-misztériumokban Ozirisz éjszakai őrzését látja el különböző más istenekkel és istennőkel együtt. A harcosabb jellemvonásokat viselő Upuaut oldalán a 2. órában fellép Ozirisz ellenségeivel szemben.

Anubisznak a temetési- és a balzsamozási szertartásban betöltött szerepére utalnak az "Aki a balzsamozás helyén van" és "Az isteni sátor élén álló" titulus. A balzsamozási sátorban (wabt) a mumifikálásban segédkezik, az isteni sátorban (zH nTr) pedig a rituális megtisztítást végzi. A tisztítás során segíti őt leánya, Kebehut[2], egy kígyóalakő istennő, aki az elhunytat nmst-edények segítségével felfrissíti és megtisztítja.

Anubiszt ábrázolták tisztán állati formában, mely egyfajta ötvözése a kutya és vadon élő kutyafélék külsejének. A háziállatra jellemzőek a szem, az öt ujj az első, valamint a négy ujj a hátsó lábakon, míg a vadon élő kutyafélék, mint a sakál, vagy a róka sajátsága a vastag, lelógó farok. Mancsai között olykor sHm-jogart tart. Általában ládán (mnjw) fekve ábrázolják, mint a Titkok őrét (Hrj sStA)[3]. A ládát néha szentély alakúra formázták és előfordul, hogy tartórúddal látták el. Gyakran visel uszeh gallért a nyakában. Előfordul hogy hátából sHm-jogar és, vagy cséphadaró áll ki, fején olykor a Kettős-koronát viseli. Fekete színe szimbolikus, a túlvilágra és az újjászületésre utal.

Az Újbirodalomtól gyakori a sakálfejű-férfiként való fél-anthropomorf ábrázolása, néha Kettős-koronát visel a fején. Az Újbirodalomban olykor kosfejű férfiként is megjelenik fejék nélkül, vagy homlokán ureusz-kígyóval. Ugyanekkortól nagyon ritkán teljes emberalakban is ábrázolták, férfiként, általában fejék nélkül, de egy esetben fején sHm-jogarral. Az Újbirodalomtól sHm jogar alakjában is megjelenítették. A görög-római korban sólyomfejű férfiként, sakál-fejű sólyomként, fején kettős-koronával, valamint a halott szívének túlvilági mérlegelésénél oroszlánfejű férfiként is megjelent. Ugyanebben a korban úgy vélték képes hatalmas szárnyas kígyóvá változni

Sírokban általában a száj megnyitás szertartásának végrehajtása során láthatjuk, valamint amint az elhunyt lelkét kíséri az alvilágban. Illetve a „szív mérlegelés” jelenetben is megjelenhet, ahol ő közvetít Ozirisz túlvilági bírósága és a halott között, felügyeli a mérleg nyelvét és gondoskodik, hogy a mérleg két serpenyője egyensúlyban legyen. Fennmaradt olyan ábrázolása, is melyen a mérleg alatt térdelve látjuk, ujját a mérleg nyelvén tartva, annak érdekében, hogy az elhunyt szíve egyensúlyban legyen Maat tollával.

A görög-római korban a mammisi, vagy születés házakban ábrázolták a király jólétével való kapcsolata miatt és mert védelmezte Íziszt abban az időszakban, amikor az életet adott Hórusznak. Nagyon késői ábrázolásokon, mint az alexandriai katakombák falán, Anubiszt katonai páncélba öltözve láthatjuk.

Anubisz a 17. felső-egyiptomi nomosz és fővárosának – melyet a görögök Cynopolis-nak, a „kutya városának” neveztek - a főistene volt, emellett rituális jelenetekben megjelenhet a 18. felső egyiptomi nomosz isteneként is. Tisztelete egész Egyiptom területére kiterjedt és kápolnái valamint ábrázolásai feltűnnek a halotti templomokban és sírokban a fáraókorban. A Középbirodalomtól a 4. felső-egyiptomi nomoszban, Gebelein környékén, mint a „Fehér föld urát” (nb tA HD) tisztelték.

Az eddig ismert legkorábbi sakál formájú amulett egy predinasztikus (Nagada 2) sírból került elő, csontból készült és fekve örökíti meg az állatot. A 6. dinasztia idején jelennek meg az álló sakált ábrázoló fajanszból készült amulettek. Ugyanekkortól fordulnak elő a sakálfejű férfit formázó amulettek, ez a legkorábbi fél antropomorph[4] amulett fajta. A Közébirodalomban jelent meg a hátsó lábával lejtőn álló sakált és a pülön-formájú ládán fekvő sakált ábrázoló típus. Mindkettőből találtak aranyból készült darabokat egy 12. dinsztia korabeli abüdoszi temetkezésben. Ez a két fajta és a sakál-fejű férfit ülve vagy állva ábrázoló amulettek a dinasztikus kor végéig előfordulnak. Általában fajanszból, vagy fémből készítették őket. Nem biztos, hogy mindegyik sakál-amulett Anubiszt ábrázolja az ereszkedő hátsó lábú példányok feltehetőleg Upuautot jelenítik meg. A Késői korból maradt fenn egy bronzból készült amulett, amely Anubiszt sakál-fejű férfiként jeleníti meg, amint Ozirisz alakját tartja maga előtt.

Az Ozirisz mumifikálásban való szerepe miatt a balzsamozók patrónusa lett. Maradtak ránk Anubisz maszkok, melyeket a papok a balzsamozás során, mint az isten megszemélyesítői viseltek. Az Újbirodalomból ismert egy Anubisz-litánia. Gyógyító szövegekben is szerepel, például egy mérgezés elleni formulában, mint a „Szájak ura” (nb-stpy). A görög-római korban, egy jelenetben a királyt élő képmásának nevezik, míg egy másikban a királynét leányának. Ekkor bár megtartotta túlvilági szerepét, ebben a vonatkozásában a görög Hekate-val és Hermész Psychopompos-szal azonosították, ugyanakkor kozmikus istenséggé is vált, aki az ég és a föld felett uralkodik.

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, a The American University in Cairo Press kiadásában jelent meg 2003-ban.

Manfred Lurker, Lexikon der Götter und Symbole der Alten Ägypter, Scherz Verlag, 2003

A Kairói Egyiptomi Múzeum Képes Kalauza (National Geographic), Geographia Kiadó, 2003

Helck, W. – Otto, E. Westendorf, W.: Lexikon der Ägyptologie. (Wiesbaden, 1975-1989, Otto Harrassowitz) Band I 329-333

Orientalia Lovaniensia analecta 110 – Lexikon der ägyptischen Götter und Götterbezeichnungen - Christian Leitz (Uitgeverij Peeters (2002) Band I, 390-394

[1] Ezt a nevet eredetileg egy ősi abüdoszi kutyaszerű istenség viselte, akinek helyét később Anubisz átvette.

[2] - QbHwt.

[3] Anubisz jelzője a Piramis-szövegek 1380b mondásában.

[4] Állatfejű és embertestű.


Anubisz, amint a szív megmérettetésénél ugyel arra, hogy az elhunyt szíve egyensúlyban legyen Maat-tal. Ani papiruszának részlete, a Halottak könyve 125. fejezete, 19. dinasztia.	Jelenet I. Ramszesz sírjából (KV 16). Anubisz és Hórusz vezeti az elhunyt uralkodót a túlvilágon. Újbirodalom, 19. dinasztia	Mindössze 2,5 cm magas ez a rendkívül szépen megformált aranyból készült amulett. 21-22. dinasztia. BM 65798

III. Ramszesz füstölő áldozatot mutat be Anubisznak, Medinet Habu. Újbirodalom, 20. dinasztia.	Padiiszet múmiaformájú belső koporsójának részlete. Anubisz elvégzi a balzsamozást, az elhunyt múmiája oroszlános ágyon fekszik, a fejénél Nephthüsz, a lábánál Ízisz látható, amint az arany hieroglif jelen térdelnek. A balzsamozó ágy alatt kanópuszedények láthatók. Későkor, kb. i. e. 750 KHM, Bécs	Nekhbet és Anubisz Neszsutefnut diorit szarkofágjának belső oldalán. Az istennő a hagyományos keselyű forma helyett ezúttal szárnyas kobraként jelenik meg, mögötte Anubiszt egy standardon fekvő sakálként örökítették meg. Ptolemaiosz-kor, lelőhelye: Szakkara KHM, Bécs

	xntj jmntjw	A nyugatiak élén álló
	nb tA Dsr	A szent föld ura
	tp Dw-f	Aki a hegyén van
	xnt zH nTr	Az isteni sátor élén álló


Anubisz szentélyen. Tutankhamon (18. din., kb. i.e. 1333 - 1323) sírjában, a kincseskamra bejáratánál találták. A stukkóval bevont, fából faragott állat aranyozott, naosz formájú faládán fekszik. Anubisz testét kátránybevonat színezi feketére, szeme alabástrom és obszidián berakással készült, körmei ezüstből vannak. Aranyberakással készült a szem kontúrja és a szemöldök, a fülek belső részét és a nyakörveket aranyszínűre festették. Az állat nyakára egy finom szövetdarabot és egy lótuszukból és liliomokból font koszorút helyeztek. Két mellső lába között elefántcsont írnokpaletta feküdt, amely Ehnaton egyik lányának, Meritatonnak a tulajdonába tartozott. A szentély oldalán Ozirisz szimbóluma, a Dzsed-oszlop és Ízisz szimbóluma, a Tjet csomó váltja egymást, beljesjében fajansz-amuletteket, két alabástrom vázát, és nyolc melldíszt találtak.	Anubisz áldozati asztal előtt. A felvételt Hatsepszut (18. dinasztia, kb. i.e. 1473 - 1458) Deir el-Bahariban található templomában készítettem.	A British Múzeumban látható ez a fa sakálfigura az Újbirodalom korából. 19 cm magas, 47 cm hosszú. A farka hiányzik.