Apophisz

Apophisz, ókori egyiptomi nevén Apep[2] a Napisten legnagyobb ellensége volt, a pusztulás erőinek, a sötétségnek és a nem-létezésnek a megtestesítője. Egy hatalmas kígyónak tartották, mely már az idők kezdetén létezett az ősvízben.

A Halottak Könyve szerint „Bahu hegyének” tetején tartózkodik, mely az ég keleti támasztéka. „Ama hegy csúcsán van egy kígyó. Annak hossza harminc könyök, homlokából három könyök kovakő, foga villog.”[3]

Fenyegető természete miatt általában úgy ábrázolják, hogy éppen ártalmatlanná teszik, gyakran kések állnak ki a testéből. Néhol úgy ábrázolják, hogy a kigyó hátán 12 fej jelenik meg, azokat szimbolizálva, akiket megevett és akik egy rövid időre kiszabadulnak, amikor Apophisz legyőzettetik. Ennek szép példáját láthatjuk VI. Ramszesz sírjában (KV9). A kígyó szimbolikusan néhány templom reliefen is megjelenik, például Denderában, Deir el-Bahriban, Luxorban és Philé-szigetén. Ezeken a király egy köralakú, labdához hasonló tárgyra csap le, amely a gonosz „Apophisz szemet” ábrázolja.

Az óegyiptomi vallástörténetben a Középbirodalomtól van bizonyíthatóan nyoma. Megjelenése valószínűleg az Óbirodalom hanyatlását követő bizonytalan, félelemmel teli időszakra, az I. Átmeneti Korra tehető[4]. A legtöbb mitológiai utalást Apophiszra vonatkozóan az Újbirodalom túlvilági szövegeiben találjuk. Ezek szerint a bárkájában utazó Napisten éjszakai útja során találkozik vele. A Halottak Könyve 108. fejezete így írja le az eseményt:

„Azután, ahogy beáll az éj, szemét majd Ré ellen fordítja. Megtörténik majd, hogy megáll a szent bárka, nagyot látnak a hajósok: elnyel majd hét könyöknyit a nagy vízből.”[5]

Ez esetben tekintetével állítja meg a napbárkát, illetve felhörpinti a vizet, amelyen az halad. Más szövegek szerint testének gyűrűivel - amelyeket úgy írnak le, mint „homokpadokat” – is megállíthatja a hajót.

Ugyanebből a fejezetből az is kiderül, hogy Széth hogyan győzi le a kígyót:

„Belevágja majd ércdárdáját Széth, kiköpeti vele mind, amit elnyelt. Szemben áll majd vele Széth, szól majd varázs-szóval: - Fordulj vissza az éles érctől, amely a kezemben van! Szemben állok veled, hogy rendben haladjon a bárka. Nézz félre!”[6]

Nem csak Széth győzhette le Apophiszt, a Kapuk Könyve szerint például Ízisz, Neith és Szelket fékezi meg, a Halottak Könyve 17. mondásában pedig maga a Napisten pusztítja el macskaformájú lény alakjában. A Halottak Könyve 39. mondása szerint Apophisz testét késekkel összevagdalják, lefejezik és megkötözik, de teljesen sohasem tudják megsemmisíteni, minden éjjel újra és újra fenyegetést jelent a Nap útjára. Több isten is fogva tarthatta, mint például Geb és a Hórusz fiúk.

Néhány vallási szöveg szerint a Napistent körbekeríti, vagy lenyeli a kígyó, majd később kiköpi, az újjászületés és a megújulás metafórájaként.

Apophiszt néha azonosították Széthtel, a káosz istenével, de természete vele ellentétben szinte mindig sötét és fenyegető. Kivételt képez a Barlangok és a Föld Könyve, melyekben rendelkezik a föld mélyének pozitív, megújító erejével. Itt elválasztja a túlvilág két felét, és védelmezőn, regenerálón veszi körbe Ozirisz testét, sőt a Napistent is.

Apopiszt, Széthhez hasonlóan összefüggésbe hozták különböző ijesztő természeti jelenségekkel, mint a napfogyatkozás, a viharok és a földrengések. Olyan mellékneveket kapott, mint a „Rossz kinézetű” és a „Gonosz természetű”.

Nem csak az emberekre és az istenekre jelentett veszélyt, hanem a Maatra és a kozmosz stabilitására is.

Mivel a világegyetem kaotikus oldalának szimbóluma, védekezni kellett ellene. Az egyiptológusok „Apophisz Könyvének”[7] nevezik azokat az Újbirodalom idején keletkezett mágikus szövegeket, melyek arra irányulnak, hogy megvédjék tőle a világot. Később is készültek ilyen varázsigék, a legjobban megmaradt példány, mely a Bremner-Rhind Papiruszon található, az i.e. 4. században keletkezett.

A Későkorban a templomokban naponta felolvasták ezeket a szövegeket , hogy megvédjék a világot a Napisten legfőbb ellenségének fenyegetésétől.

Ehhez kapcsolódó rituálé volt a kígyó viaszmodelljének feldarabolása és tűzön elégetése. Egy másik rítus szerint zöld festékkel felrajzolták a kígyót egy új papiruszra, majd bezárták egy dobozba, megköpködték és tűzre vetették.

Bizonyos szövegekben utalásokat találhatunk hetvenhét papirusztekercsre, melyeket egy varázsszöveg által a halottnak adnak. Ezek olyan formulákat tartalmaznak, amelyek Apophiszt a kivégzésének helyére viszik, ahol feldarabolják, összezúzzák és elégetik.

Mindezek ellenére a kígyókat nem mindig tekintették veszélyes teremtményeknek. Megjelentek védelmező szerepkörben is, mint Uadzset kobraistennő, aki a fáraó védelmezője volt, vagy a Mehen kígyó, aki a túlvilágon a Napistent oltalmazta.

[1] Kákosy László: Ré fiai, (Gondolat, 1979) 382. oldal

[2] - aApp.

[3] HK. 108. mondás. /Barry Kemp: Az egyiptomi Halottak Könyve – Bevezetés (37. oldal), Fábián Zoltán fordítása)/

[4] Nevének legkorábbi előfordulása Ankhtify felirataiban található, aki nomarkhosz volt az az Első Átmeneti Korban, sírja Moallában található.

[5] HK. 108. mondás. /Barry Kemp: Az egyiptomi Halottak Könyve – Bevezetés (37-38. oldal), Fábián Zoltán fordítása)/

[6] HK. 108. mondás. /Barry Kemp: Az egyiptomi Halottak Könyve – Bevezetés (38. oldal), Fábián Zoltán fordítása)/

[7] Mondások gyűjteménye, melyek védelmet nyújtanak az isten által szimbolizált erőkkel szemben, beleértve a kigyókat is.