Asztarté[1]

Szíriai eredetű istennő, aki nyugatsemita megfelelője a Mezopotámiában tisztelt Istárnak. Hozzá hasonlóan kettős természetű, a termékenység és a szerelem istennője volt, ugyanakkor hadistennő is. Az Újbirodalom elején, III. Amenhotep uralkodása alatt (18. dinasztia) Tushratta mitanni király egy levélben arra kéri az egyiptomi uralkodót, hogy erősítse meg a ninivei Istár, (vagyis Asztarté) „A világ úrnőjének” kultuszát, mert hanyatlóban van. Ez alapján úgy tűnik, hogy az istennő kultusza III. Thotmesz uralkodása alatt került Egyiptomba, amikor a király palesztín és szíriai területeket hódított meg.

Az egyiptomi szövegekben a következőképpen írják le: „A Lovak úrnőjé, a Harcikocsi úrnője, aki Edfuban lakozik”. Anathoz hasonlóan őt is Ré leányának és Széth egyik hitvesének tartották. Egy 19. dinasztiára datálható töredékes papirusz a tenger istenével, Yammal is kapcsolatba hozza. A történetben az istennőt Ptah leányának nevezik.

Egyiptomban Hathorral, vagy Ízisz-Hathorral azonosították. Hold- és hadistennőnek tekintették. Utóbbiként azt tartották róla, hogy a fáraó harcikocsiját védelmezi a csatamezőn.

Néha fején napkorongot viselő oroszlánfejű nőként ábrázolják, aki egy négy ló által húzott harcikocsiban áll és elesett ellenségeken hajt át. Teljes emberalakban is megjelenhet, hosszú testhezálló ruhában. Fején viselhetett Atef koronát, illetve tehénszarvakkal ellátott sisakot is. Olykor lóháton lovagolva, mezítelenül ábrázolták, kezében fegyverrel.

Bár viszonylag későn jelent meg Egyiptom történetében, kultusza népszerű volt a papkirályok uralkodása idején, és a Deltában fennmaradt a fáraókor végéig. Templommal rendelkezett Per-Ramszeszben és Taniszban is kultuszban részesült. Ismertek az istennő tiszteletét mutató votív sztélék, és népszerűségét jelzi az is, hogy neve és ábrázolása gyakran tűnik fel skarabeuszokon és osztrakonokon.

Kádes[2]

Asztartéhoz szorosan kapcsolódik a szíriai eredetű Kádes, a kultikus extázis és a szexuális örömök istennője. Nevének jelentése szentség. Úgy tűnik, hogy az Anat és Asztarté istennőben rejlő érzékiség megtestesülése. Egyiptomban „Minden isten úrnőjének” és Ré szemének nevezték. Szexuális természete miatt őt is Hathor egyik formájának és holdistennőnek tartották.

Egyiptomban általában szemből és mezítelenül ábrázolták, egy oroszlán hátán állva. Parókája Hathorra jellemző felkunkorodó végű, olykor tehénfülei vannak. Fején megjelenhet a Hold-korona[3], mely szintén a Holddal való kapcsolatára utal, de a Hathor-korona is. Nyakában rendszerint uzeht gallért hord. Teljesen testhezálló, bokáig érő ruhája is lehet. Kezeiben erotikus és termékenységi szimbólumokat tart. Az egyikben lótuszvirágokat[4], a másikban papirusznövényt, vagy két kígyót. Gyakran jelenik meg Min és Resep között állva – például Qeh sztéléjén – akikkel hármasságot alkot. A Közel-Keleten az utóbbi isten férjének tartották.

A 18. dinasztia idején már biztosan tisztelték Egyiptomban, ábrázolása megtalálható számos 19. dinasztia korabeli votív és halotti sztélén. Memphisz templomaiban is tiszteletben részesült. Mint termékenységistenek, illetve mint betegségek és ártó lények távoltartói, gyakran jelennek meg együtt Kádes, Min és Resep a Théba nyugati partjáról előkerült sztéléken. Az istennő érdekes ábrázolása látható Karnakban, Mut templomában, ahol amulettként jelenik meg.[5]

Ajánlott link:

Mészkő sztélé melyen a Min, Kádes és Resep hármasság látható (kb. i.e. 1300-1200):

http://i244.photobucket.com/albums/gg36/Shlichus13/wb9.jpg

Képek:

Felhasznált irodalom:

E.A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mithology Vol 2. (Chicago, The Open Court Publishing Company, 1904)

George Hart – The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Godesses, 2. Edition, published in 2005 by Routledge Taylor and Francis Group

Richard H. Wilkinson – The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt (The American University in Cairo Press, 2003)

LÄ Band V. 26-27