Geb

 

Geb a föld istene, kinek nővére és felesége az égistennő, Nut. Számtalan szöveg és kifejezés bizonyítja Geb és a föld kapcsolatát az ókori Egyiptom minden korszakából. Úgy vélték, hogy a föld szája kinyílik, amikor Geb beszél, a földrengéseket pedig a nevetésének tartották. Kozmikus szinten ugyanakkor a Földet mint bolygót testesíti meg. Az egyik leggyakrabban említett isten a Piramisszövegekben, ahol gyakran Ré és más, a túlvilágon jelentős szerepet betöltő istenek mellé helyezik.

 

Nevének jelentése nem tisztázott. Annak ellenére, hogy az Óbirodalomban a gbb szó libát is jelenthetett, nem biztos, hogy ez az istenség eredeti formája. Nevében a liba hieroglifa nem több, mint fonogramma[1], ennek ellenére úgy tűnik kapcsolatba hozták a teremtésmítoszokból ismert libaistennel, a Nagy Gágogóval. Ha van etimológiai összefüggés a gbgb – leszállni és a gbj – gyengének, bénának lenni igék között, akkor ezek a fiatalabb szavak az istenség nevéből származtathatók. Ennek az asszociációnak az oka valószínűleg Geb és Nut közismert ábrázolásában keresendő, mint fekvő férfi, az isten stilisztikailag hasonlít egy gyámoltalan, legyőzött ellenséghez vagy egy éhségtől legyengült idegenhez. A gbb – föld szó az isten nevéből származik és nem fordítva, mert Akerhez, Tatjenenhez és Szokariszhoz hasonlóan Geb is fontos túlvilági istenség. A Piramisszövegek 1615. mondása az isten nevét a földrengés (Agbgb) szóval hozza összefüggésbe, az ősi szójátékok ok-okozati összefüggései szerint, mégpedig egy névformulán belül: „Megremeg (Agbgb) anyád szíve feletted, a te Geb nevedben/a te Geb neved által.”[2] Az idézett szövegrész az elhunyt anyja szívének gyász miatti megrendülését a földregésre utaló szóval írja le.

 

Geb feltehetőleg ártó hatalommal is rendelkezett. A Piramisszövegekben az áll hogy az elhunyt uralkodó „nem lép be Gebbe” vagy „nem alszik az ő házában” (PT 308). A földbe temetett halott kívánsága pedig, hogy előjöjjön "Geb szájából", azaz, hogy átléphesse a túlvilág kapuját. Ezekkel valószínűleg azt kívánták elkerülni, hogy a földet megtestesítő és így képletesen az abban rejlő sírt is szimbolizáló Geb magába zárva a halottat meggátolja annak szabad mozgását a Túlvilágon.

 

Emellett nagyon sok jótékony jellemvonást is tulajdonítottak neki. Úgy tartották róla, hogy a gabona a bordáiból csírázik ki – ez ritkán képi ábrázoláson is megjelenik –, a növényzet pedig a hátából sarjad. Az ásványokat Geb ajándékának vélték. Úgy gondoltak rá, mint a friss víz és a föld minden terményének forrására, így Geb összekapcsolódott a termékenység fogalmával is. Egy himnuszban Hápit, a Nílust megtestesítő istent „Geb szeretettjének” nevezték, mivel Hápi Geb barátja az egyiptomiak elképzelése szerint.

 

Geb természete azonban jóval túlmutat földisteni mivoltán. Ő az előd (Dfn) és az istenek apja (jt nTrw). A héliopoliszi teremtésmítosz szerint Sunak, a levegő istenének és Tefnutnak, a nedvesség istennőjének fia, akiket Atum teremtett. Geb és Nut gyermekei Ozirisz, Ízisz, Széth és Nephthüsz. Ezek az istenek alkotják a héliopoliszi enneádot. Geb egyik leggyakoribb jelzője, amelyet más istenre csak szórványosan alkalmaztak az örökös herceg (iry pat) volt. Az isteni dinasztiában ő Atum és Su örököse.

 

Az egyiptomiak úgy gondolták, hogy országuk trónján az idők kezdetén istenek követték egymást, Geb is közéjük tartozott, ezért néha megkapta a „Kilencség élén álló” (xnty psDt) jelzőt. Mivel ő volt az első földi uralkodó, a királyi feliratok gyakran „Geb örökösének” nevezik a fáraót. Ez a történelmi királyságot olyan intézménnyé teszi, ami az ősidőkig nyúlik vissza. Az elhunyt fáraó a Piramisszövegek szerint az atyjának tekinti az istent:

„Óh Geb, aki az istenek élén vagy! Az Ozirisszá vált N. a fiad, tápláld őt [...], tedd éppé fiadat [...], mert te vagy az egész föld ura!”[3]

 

A Chester Beatty I-es papirusz szerint, mely Hórusz és Széth Egyiptom trónjáért vívott harcát meséli el, Geb az isteni törvényszék elnöke, a döntőbíró. Mint Ozirisz apja, Geb inkább unokája pártján állt és a Piramisszövegek szerint aktívan támogatta Hóruszt a küzdelemben. Ugyanakkor az ún. Sabaka kövön[4] található felirat szerint Geb először felosztotta Hórusz és Széth között Egyiptomot, így kívánt véget vetni vitájuknak: "Geb szavai Széthhez: - Menj a helyre, ahol születtél. Széth: - Felső-Egyiptom. Geb szavai Hóruszhoz: - Menj a helyre, ahol apád vízbe fúlt. Hórusz: - Alsó-Egyiptom." A szöveg folytatásában Geb meggondolja magát, és Hóruszt, az elsőszülöttet ülteti Egyiptom trónjára.

 

Geb befogadja[5] az elhunyt testét és visszaadja életfunkciót. Szerepe a mumifikálási rituáléban és a szájmegnyitás szertartásban valószínűleg azzal magyarázható, hogy ő Ozirisz apja. A halottat ritkán azonosítják Gebbel a túlvilág irodalomban. Amikor mégis, akkor ez nem elsősorban az elhunyt az elődökkel és földdel való azonosságát célozza meg, sokkal inkább azt, hogy minél magasabb bírói pozíciót érjen el a túlvilágon. Ozirisz és Anubisz mellett Geb is olyan isten, akinek adományt adnak azért, hogy az elhunyt túlvilági juttatásban részesüljön.

 

A 30. dinasztia idejére datálható az iszmailiai múzeumban található úgynevezett el-arishi naosz[6] mesél Geb trónszerzéséről és uralkodásáról. A szöveg töredékes és nehezen értelmezhető. Egyes egyiptológusok szerint Geb elragadta a trónt Sutól, majd erőszakkal elrabolta és megerőszakolta saját anyját, Tefnutot, hogy törvényesítse uralmát. A szöveg e fordításával azonban nem mindenki ért egyet, például Ursula Verhoeven is megkérdőjelezi, hiszen, mint Su fia, az "Istenek örökös hercege"[7], Gebnek nem lett volna szüksége arra, hogy legitimizálja uralmát. Ez a történet valószínűleg azon alapul, hogy a görögök Kronosszal[8] azonosították Gebet, aki uzurpálta a trónt apjától. Mielőtt Geb elfoglalhatta volna a trónt, kilencnapos interregnum[9] volt az országban, lázadás és heves szélvihar is tombolt. Végül Geb elfoglalta a trónt és a nép is behódolt előtte, ám uralkodása nem indult valami szerencsésen, mert mikor homlokára tette atyja ureusz-kígyóját, az súlyos égési sérüléseket okozott neki, később azonban sikerült megszelídítenie. A kom-ombói teológia Haroérisszel és Szobekkel helyettesíti Sut és Gebet, és ők békés viszonyban vannak egymással.

 

Geb legkorábbi ismert ábrázolása a Dzsószer fáraó (3. dinasztia) idejéből származó héliopoliszi templom egyik relieftöredékén található, mely ma Torinóban tekinthető meg. Megjelenési formái változatosak. Általában emberalakban jelenítették meg. Fején viselheti az alsó-egyiptomi Vörös koronát vagy megjelenhet feje felett nevének hieroglifáival. Felvehette a teremtéssel összekapcsolt fehér mellű liba alakját is. Erre az alakjára utal a Piramisszövegek 1971. mondása is, melyben a király „atyjának, Gebnek” a tollai segítségével repül a túlvilágon. Mitológiai szerepére utalva megjelenhet az eget megtestesítő és hitvesének tartott Nut istennő alatt fekve, nyugvó állapotú, vagy az istennő felé meredő fallosszal. VI. Ramszesz sírjában a szarkofágterem mennyezetén található napbárkában egyedülálló módon nyúlfejjel látható az istenség. Testének színe gyakran zöld, szimbolizálva a termékenységet és a vegetációt, előfordul, hogy növényminta is borítja a testét. A későkorban egy speciális koronát kap, mely számos más korona elemeit ötvözi.[10] Annyira kötődött ez a korona Gebhez, hogy a Ptolemaiosz-korban az ideogrammájává vált.

 

Geb és Nut kozmológiai ábrázolása, melyet már a Piramisszövegek összeállítói is ismertek, nagyon gyakori a 21. dinasztia, valamint a későbbi korok szarkofágjain és papiruszainak vinyettáin.

 

Kultusza a héliopoliszi enneád tagjaként volt jelentős. Más túlvilági istenséghez hasonlóan, mint például Szokarisz Memphiszben, Geb tiszteletére is elvégezték a „föld felásása” rituálét Héliopoliszban. A koptoszi templomkörzet déli részén az istennek saját temploma volt, melynek bejárata II. Nektanebosz idejéből való, későbbi kiegészítésekkel, míg a jelenlegi belső szentély VII. Kleopátra és XV. Ptolemaiosz uralma idején épült. A templom nyilvánvalóan kedvelt jóshely volt a maga korában, a szentély végében még ma is látható az a kis föld alatti helyiség, ahol egy pap helyet foglalhatott. Antionéban Khnumot Geb bájának nevezték. Szobekkel való azonosításáról Kom Ombóban már szó esett korábban.

 

A néphitben is fontos szerephez jutott. Mint földisten, Geb a kígyók ura, valószínűleg ezért szerepel számos kígyómarás és skorpiócsípés elleni mondásban. Gyógyító ereje azonban sokrétűbb volt ennél, egy Deir el-Medinéből származó mágikus szöveg leírja, hogyan parancsolta meg neki Ozirisz, hogy fékezze meg a meghűlést és lázakat terjesztő rosszakaratú lelkeket. A szöveg így kezdődik: "Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, Ozirisznak királyi parancsa. Így szól Gebhez, a vezírhez, a herceghez: állítsd fel az árbocodat, bontsd ki a vitorládat, (utazz) a Sás Földjére. Vidd magaddal a férfi és női neszit, az ellenséges férfi és női démont, a halottat és a halott nőt, akik Aninahte, Ubehet fia ellen vannak..."[11] (Sauneron in: Kemi 20. 1970. 7. skk.)". Aninakhte a papiruszt amulettként hordta a nyakában.

  

 

Ajánlott link:

Geb legkorábbi ismert ábrázolását láthatod az alábbi linkre kattintva:

http://xoomer.alice.it/francescoraf/hesyra/egypt/Djoser-Heliopolis.jpg

 

 

Képek:

Geb Hórusz mögött áll, Tauszeret és Széthnakht sírja.

III. Ramszesz mutat be áldozatot Geb, "az Istenek atyja" előtt, Medinet Habu.

I. Széthi (Újbirodalom, 19. dinasztia) ételáldozatot mutat be Gebnek, Abüdosz.

Tiggi felvétele

 

 

Koporsótöredék részlete a III. Átmeneti Korból, Szépművészeti Múzeum. Az előrehajló nőalak az eget megtestesítő Nut, akit apja Su tart.

Két kosfejű, koronát viselő istenség, két kozmikus lélek segíti. A földön fekvő , jobb kezére támaszkodó férfi a földte megszemélyesítő Geb.

A jelenet azt a pillanatot örökíti meg, amikor léttrejön a kozmikus rend.

   

 

 

Készítette: Maatkara

Utoljára szerkesztve: 2016.10.05.-én Maatkara és Nehebkau által 

 

 

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson: The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

Richard H. Wilkinson: The Complete Temples of Ancient Egypt (Thames & Hudson, New York, 2000)

George Hart: The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum): The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf: Lexikon der Ägyptologie, Wiesbaden 1975 - 1989.

Kákosy László: Ré fiai – Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Gondolat 1979

Farkas Attila Márton: Filozófia előtti filozófia – Szimbolikus gondolkodás az ókori Egyiptomban (Typotex Kiadó, Budapest, 2003)


 

[1] Hangjel.

[2] Filozófia előtti filozófia, 272. oldal.

[3] Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz, Szépművészeti Múzeum, Budapest 1999 (86. oldal)

[4] Sabaka, a 25. dinasztia uralkodója. Délről meghódítja és újra egyesíti Egyiptomot. Az ő uralkodása alatt készült az a gránit kőlap, melyen Hórusz és Széth történetének egy változata mellett a memphiszi teremtésmítoszt is megörökítették. Sajnos későbbi korokban a kőlapot malomkőként használták, ezért a szöveg egy része teljesen megrongálódott. (Az idézet Egedi Barbara, 2007. november 24-én, a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen tartott, Kozmológia és kozmogónai az ókori Egyiptomban III. című előadásán hangzott el.)

[5] A Piramisszövegekben Geb gyakran úgy jelenik meg, mint aki „kitátja száját” a királynak. Ez részben a király halálával járó kozmikus katasztrófára utal, részben pedig a temetést jelképezi, mikor a halottat a földbe helyezik.

[6] Eredetileg talán a saft el-hennai templomban állhatott.

[7] iry pat nTrw

[8] Uranosz és Gaia fia, a legifjabb titán. Apja után a világ ura és az idő istene.

[9] Azaz hatalmi szünet, az előző uralkodó halála és az új uralkodó trónra lépése közötti időszak.

[10] Egészen pontosan a Geb-korona egy Vörös koronából és egy Atef koronából áll, melyet Khnum kosának szarvai, napkorongok valamint napkorongot fejükön viselő ureusz-kígyók és a khabet (a Vörös korona végében visszakunkorodó fémszálja) is kiegészít.

[11] Kákosy László, Ré fiai - Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Gondolat 1979 (344. oldal)