Heh és Hauhet

Heh és női párja Hauhet (vagy Hehet) eredetileg egy Hermopolisz Magnában tisztelt nyolctagú ősisten csoport tagjai. Az istencsoport férfi tagjai (Heh, Nun, Kek, Tenemu) először a Középbirodalom koporsószövegeiben jelennek meg. Hauhettel csak később, a 18. dinasztia idején az Amduatban, valamint a 19. dinasztia idején a Nappal és Éjszaka Könyvében találkozhatunk. A Későkorban Heh és Hauhet már szilárdan beépült a nyolcság rendszerébe.

Az Újbirodalom képi ábrázolásain ember alakban ábrázolják őket. A Későkorban találkozhatunk olyan ábrázolásukkal, ahol a hermopoliszi nyolcság tagjaiként az istent emberi testtel és békafejjel, míg az istennőt emberi testtel és kígyófejjel jelenítették meg.

Heh nevének korai írásmódjában a víz jelenik meg determinatívumként. Sethe ebből arra a következtetésre jutott, hogy Heh az ősvíz megszemélyesítője, és a mindenhová befolyó víz végtelenségét szimbolizálja. A víz behatárolhatatlan terjeszkedőképessége úgy tűnik valóban egyik alapvető jellemvonása az istennek. A Középbirodalomtól gyakran Nun, közvetlen közelében jelenik meg, aki szintén a mitikus ősvíz megszemélyesítője. A Halottak könyve 175. fejezetében Atum világvégével fenyeget, mely özönvízszerű áradás által következik be: „Ez a föld visszakerül a Nunba és a Hehbe, ahogy kezdetben volt.” Mint ősistenek Nun és Heh felelősek a Nap újjászületéséért minden reggel. Ebben a szerepében jelenik meg Nun és Naunet, valamint Heh és Hauhet az Amduatban, valamint Heh és Hauhet a Nappal és Éjszaka könyvében. A Görög-római korban Heh mellékneve az „Aki felemeli Rét reggel”, Hauheté pedig az „Aki Rét keresi az alvilágban”.

Heh a végtelenség megtestesítője – általában az időbeli örökkévalóság értelemben. A hieroglifírásban az isten figurája a millió kifejezést jelölte. Heh így összekapcsolódott a millió évek fogalmával. Ebben az aspektusában általában térdelő, karjait felemelő férfiként ábrázolták. Istenszakállt visel, a két kezében pedig egy-egy rovátkált pálmalevelet, az év szimbólumát tartja. A Középbirodalomtól alkalmanként a fején is pálmalevelet visel, az Újbirodalomtól ez gyakorivá válik. A kezében tartott pálmalevél alatt sokszor ott látható az ebihal, a 100 000 hieroglif jele, valamint a Sn, az örökkévalóságot szimbolizáló gyűrű. Előfordul, hogy az isten karjairól az élet hieroglif jelei, ankhok lógnak. Gyakran térdel a mindent is jelentő nb hieroglifán. Hauhet a másik örökkévalóság szó, a dzset megtestesítője.

Amulettjei az Óbirodalom végén jelennek meg és a hosszú - millió évig tartó - túlvilági élet kívánságának képi kifejezései.  A Heh amulettek népszerűek az Első Átmeneti Kor és a Középbirodalom temetkezéseiben, ezután ritkábban fordulnak elő, majd a Római korban újra gyakorivá válnak. A Heh amulettek gyakran készültek nemes fémből, általában aranyból, ugyanakkor fajanszból készült példányok is maradtak fenn.

Az Óbirodalom végétől az isten gyakran jelenik meg a királyi ikonográfiában. A Tutankhamon sírjában talált tárgyak között sokat díszít Heh figurája, ez azt sugallja, hogy az isten jelenléte fontos kiegészítője az Újbirodalom királyi sírösszeállításainak.

Hehnek eget tartó funkciója is van. A heh-lények négyen vagy nyolcan vannak, Su lényéből valók és segítik őt a föld (Geb) és az ég (Nut) szétválasztásában, így az ég támaszai annak négy sarkán. Az Égi Tehén mítoszának ábrázolásain az istennőt Su és nyolc Heh isten - minden lábánál kettő - kíséri. A Koporsószövegek 80-as mondása a következőképpen írja le a heh-lények kozmikus szerepét és teremtésüket:

"Ó, ti nyolc heh, ősi hehek,

kik karjaitokkal átölelitek az eget,

kik összetartjátok az eget és a földet, Gebet!

Su szült benneteket az áradatban és az ősvízben,

a homályban és a sötétségben,

s Gebhez és Nuthoz rendelt titeket..."[1]

A Középbirodalomtól azonosították őket a hermopoliszi ősistenekkel.

A túlvilág elképzelésekben a heh-lények abban segítik a halottat, hogy elérje az eget.

Hehet gyakran azonosították Suval, a levegő istenével, az Újbirodalomtól pedig Amonnal is.

Ajánlott linkek:

Tutankhamon gyönyörű, Heh-et formázó tükörtartója. A tükörtartó 27 cm hosszú, legnagyobb szélessége 15 cm, fából készült, melyet vékony arany lemezzel borítottak be. A pálmalevelek bronzból készültek, a kartusok pedig kék fajanszból, a hieroglifákat arannyal vonták be.

http://www.ashmolean.museum/perl/gi-ca-qmakedeta.pl?sid=85.66.51.91-1160667566&qno=1&dfnam=271c-p1903

http://www.ashmolean.museum/perl/gi-ca-qmakedeta.pl?sid=85.66.51.91-1160667566&qno=1&dfnam=271c-p1902

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Carol Andrews, Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Lexikon der Ägyptologie Band III, 1082.