Khnum

 

Mint minden ókori egyiptomi istenség, Khnum is rendkívül összetett. Már a kora dinasztikus, sőt talán az azt megelőző időkben is tisztelték. Említik a piramisszövegekben, ahol Ré egyik hajójának, az Ikhet bárkának a készítőjének tartják.

Szoros kapcsolatban van a Nílussal, és az első kataraktával, úgy tartották, hogy az ottani barlangokból ő irányítja a folyó áradását, ezáltal ő biztosítja Egyiptom termékenységét. Úgy vélték, ő őrzi a Nílus forrását. Templomfalakon megjelenítették, amint a kezében tartott edényből folyik az értékes víz. Az alvilági vizek őrének is tartották. Elephantiné védőistenének is tartották. Teremtő istenség, a Nílus iszapjából fazekaskorongján ő alkotja meg az embert és annak ká-ját. Hatsepszut halotti templomában, ahol az ő isteni fogantatását örökítették meg, Amon-Ré hívja Khnum-ot, és kéri, hogy formázza meg neki az ő leányának a testét és ka-lelkét. A jeleneten Khnum és fazekaskorongja mellett, az istennel szemben, ott térdel Heket, a szülés egyik istennője, és az élet jelét tartja az agyagalakok felé. Később úgy gondolták, hogy nem csak az embert, hanem az isteneket és a világot is ő teremtette. Az esznai templom felirata szerint fazekaskorongján jelent meg a Kozmikus Tojás, melyből az idők kezdetén a Nap előbukkant. Ős- és teremtőistenné válik tehát, és megkapja az androgyn ősistenekre jellemző az „Apák apja, anyák anyja” jelzőt.

A Késő korban orákulumot adó istennek tartották.

 

Elephantiné szigetén a Középbirodalom korabeli Khnum templom maradványának részlete.

 

A kép Hatsepszut Deir el-Bahari templomában készült.

Sajnos nagyon nehezen kivehetőek az alakok, mert sérült a jelenet, de a kosfejű Khnum (bal oldalon) és a békafejű Heket istennő vezeti a szülőkamrába Hatsepszut édesanyját, Jahmeszt.

Újbiodalom, 18. dinasztia

II. AMenhotep bort áldoz Khnumnak, Szatetnek és Anuketnek. A homokkő sztélét Uszerszatet állíttatta, aki a núbiai területeket irányította ekkor. A tárgy núbiai területről, Amarából került elő. 118 cm magas és 75 cm széles.

Újbirodalom, 18. dinasztia, kb. i. e. 1425 - 1400

© 2019 Musée du Louvre / Hervé Lewandowski 

 

Az úgynevezett éhínség sztélén, mely Szehel szigetén található Khnumhoz fordulnak segítségért egy éhínség idején, mely hét év alacsony áradás következtében alakult ki. A sztélé a Ptolemaiosz korra datálható, de a 3. dinasztia egyik uralkodója, Dzsószer idején történt eseményeket mesél el, melyek nem biztos, hogy valóban megtörténtek.

 

Ikonográfiája az idők folyamán jelentős változáson megy át.

Első ábrázolása istenként álló kos alakban van, mint Ovis longipes palaeoaegyptiacus. Erre a fajtára a hosszú elálló csavart szarvak, a magas termet, a hosszú láb és farok jellemző, valamint erős gyapjú a nyakon és a vállakon. Annak ellenére, hogy a Középbirodalomtól ez a fajta már nem található meg Egyiptomban, Khnum isten a Késő korig ezekkel a szarvakkal a fején jelenik meg.

Szahuré (5. dinasztia) idejétől ábrázolják kosfejű ember alakjában. Ilyen ábrázolásain kezdetben csak a vízszintesen elálló és csavart szarvat viselte, később megkapja az Ovis platyra visszahajló szarvát is. Ez egy később elterjedt kosfaj, mely Amonhoz is szorosan kapcsolódik.

A 18. dinasztia idején, Hatsepszut korától ábrázolják fazekas korong mellett ülve, amint megformálja a királyi gyermeket és annak ká-ját. Khnum egyik mellékneve is ez, „Fazekas”[1]. Az Újbirodalom második felétől gyakran jelenik meg Atef-koronában, de viselheti a nevét jelentő edény hieroglifát[2] is a fején.

Philében található egy késő kori ábrázolása, ahol ülve, teljes emberalakban jelenik meg és a bőre kék színű. Elephantiné kos-temetőjében a kos múmiák kartonázsainak dekorációján ábrázolták 4 fejű kos, valamint felravatalozott mumifikált kos formájában.

 

II. Ramszesz eredetileg Beit el-Waliban álló templomának ezen jelenetében az uralkodó Khnum és Szatet előtt hódol. Mögötte az elephantinéi hármasság harmadik tagja, Anuket istennő áll. A templomot a asszuáni gát építése miatt Új-Kalabsha szigetére helyezték át.

Újbirodalom, 19. dinasztia

I. Amenhotep és III. Thotmesz homokkő szemöldökfája Deir el-Medinából. III. Thotmesz Maatot ajánlja fel Amon-Ré, Mut és Honszu és Hathor számára. Vele szemben a szemöldökfa jobb oldalán I. Amenhotep mutat be áldozatot Amon-Ré, Khnum, Szatet és Anuket számára.

A British Museum munkatársai úgy gondolják, hogy valószínűleg egy a királyok tiszteletére épült szentély része lehetett egykor.

Újbiodalom, 19. dinasztia

© The Trustees of the British Museum

Ezüstből készült 9,8 cm magas Khnum figura, melynek a lelőhelye Elephantiné.

 © 2008 Musée du Louvre / Christian Décamps 

 

Számos helyen tisztelték, de leginkább az első katarakta vidékén.

Legősibb kultuszhelye talán Bigga vagy Biggé szigete lehet, erre utal egyik mellékneve a „Bigga ura”[3]. Kaplony úgy véli, hogy nem helyi istenségként kell keresni eredetét, hanem a trón, a királyság egyik védelmező istenként.

Elephantinéban már a Középbirodalom idején tisztelték egy háromság tagjaként, amelyben hitvese Szatet, Elephantiné úrnője, lányuk pedig Anuket, Szehel úrnője. 1907-1908 között francia régészek Charles Clermont-Ganneau vezetésével feltárták szent állatainak temetőjét[4]. Khnum mellékneve itt „Aki Elephantiné közepén van”[5].

Esznában, a világ teremtőjeként tisztelték. Itt két másik istennőt, Mehitet és Nebtuut találjuk mellette. Itt található Khnum legjobb állapotban fennmaradt temploma. Menhitet azonosították Neith-el a teremtőistennővel és oroszlánistennő volta miatt Tefnuttal, Su hitvesével is. Itt Khnum és Menhit gyermekeként Hekát tisztelték, akit Gebbel azonosítottak.

Her-wer-ben, a későbbi Antiónéban a békafejű Heket istennő a társa. Itt Khnum szülést segítő aspektusa is előtérbe kerül.

Tisztelték még többek között Asszuánban, Edfuban, Kom-Ombóban, Denderában, Hermupoliszban, Memphiszben és Thébában is.

Núbiában is elterjedt volt a kultusza, itt általában a „Kataraktavidék uraként”[6] tisztelik, de Kummában és Szemnában határvédő szerepe is előtérbe kerül, itt az „Aki elhárítja az íjászok népét” jelzőt kapja.

Melléknevei között megtalálható még például az "Aki az ellenséget leveri"[7] és a "Núbia ura"[8] is.

 

A kos szó óegyiptomi nyelven bA, ami megegyezik a ba "lélek" szó hangértékével, ez a szójáték és az, hogy Ré egyik megjelenési formája a kos, szerepet játszhatott abban, hogy Elephantinében Khnumot Ré napisten bá-lelkével azonosították. Esznában Su, Hypselisben Ozirisz, Antiónéban[9] pedig Geb bája lett. Valószínűleg ennek a négyes azonosításnak a képi megjelenítése az, amikor négyfejű kosként ábrázolták.

 

 

Khum megformálja az isteni gyermeket a denderai Hathor-templomban. A bal oldalon térdelő Heket istennő pedi az élet leheletét nyűjtja felé.

Görög-Római kor

Harold felvétele

Khnum és az oroszlánfejű Mehit, az istenség esznai templomában. Az uralkodó Egyiptom ellenségeit pusztítja el az istenek előtt.

Görög-Római kor

Az elephantinéi kostemetőben talált múmia egyike, mely jelenleg Asszuánban a Núbiai Múzeumban látható.

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2016.09.03.

Utoljára szerkesztve: 2024.02.11.

 

 

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt (The American University in Cairo Press, 2003)

LÄ Band I. 950-954 (Chnum)

Kákosy László, Ré fiai (Gondolat, 1979)

Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinnen Ägyptens (2001, KOMET)

Lucia Gahlin, Egyiptom: Istenek, mítoszok és vallás (2001, Glória Kiadó)


 

[1]  - jqdw

[2]

[3]  - nb Snmt

[4] Az elephantinéi kos-temetővel kapcsolatos információim Bartos Zoltán előadásáról származnak, melyet 2009. október 17-én tartott a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemen Khnum címmel. Meg kell jegyeznem, hogy sajnálatos módon a kos múmiák nagy része megsemmisült. Mindössze 7-8 darab maradt Egyiptomban, a többit Franciaországba szállították. Itt még 1908-ban tudományos céllal kettőt teljesen szétbontottak. Az 1970-es években a Louvre raktárában őrzött példányokat egy kivétellel - melyet kiállítottak a múzeumban - elégették, mert gombafertőzés támadta meg őket. Egy-egy darab európai egyiptomi gyűjtemények anyagát gazdagítja.

[5]  - hrj-ib Abw

[6]  – nb qbHw

 

[7]   - jtnw pDwt

[8] - nb tA-st(j)

[9] Óe. Hr-wr