Mihosz

 

A „mahesz” szó már a piramisszövegekben megtalálható, de az oroszlán megjelölésére szolgált, istenként a Középbirodalomtól kezdve tisztelték.

A szövegekben Szahmet, vagy Basztet fiaként említik, apjára nem történik utalás.

Hadisten, a szent helyek őrzője és a horizont ura, a késői görög szövegek a szelek, a sötétség és a viharok isteneként említik. Azonosították a Napistennel, Nofertummal és Hórusszal, illetve különböző hadistenekkel. Úgy tartották róla, segíti a Napistent minden éjjel az Apophisz elleni küzdelemben és óvja az uralkodót a csatában.

A nyári meleg megtestesítőjének tartották.

Leggyakoribb jelzői: „A vörös úr”, „A mészárlás ura” és a  „A rosszak megtorlója”.

 

Gyakran ábrázolták oroszlánalakban, vagy oroszlánfejű férfiként, rövid kötényben változatos fejékkel. Viselhette a napkorongot ureuszkígyóval, az Atef-koronát, valamint Nofertum lótuszvirág fejékét.

 

A későkorban főleg a Delta vidékre koncentrálódott kultusza.

Leontopoliszban – a modern Tell el-Muqdam –, a Delta vidék északi részén élő oroszlánként tisztelték. Halála után az állatot az „Oroszlán Szent Sírkamrájába” helyezték, és Ozirisz-Mihoszként tovább tisztelték. Az itt található templommaradványokból arra lehet következtetni, hogy már a 18. dinasztia idején állt itt templom, kultuszának látható nyoma azonban elsősorban későbbi korokból van.

Bubasztiszban III. Oszorkon (23. dinasztia) építetett szentélyt a számára Basztet istennő templomkomplexumán belül.

Basztet fiaként tisztelték Kom-Ishkaw-ban is, ahol egy helyi istenséggel olvadt össze.

Kultusza északról továbbterjedt dél felé, és az istenség megjelent a felső-egyiptomi görög-római kori templomokban, Denderában, Edfuban és Philé szigetén, és délebbre is, Núbia területén a denduri – ma a Metropolitan Museum of Art-ban látható - és dabodi templomban. Az Assuáni Nagy Gát építése során mindkét templom víz alá került volna, a leletmentés során az utóbbi Spanyolországba, Madridba került.

A 10. felső-egyiptomi nomoszban szintén tiszteltek egy Mihosz nevű istent, akit Basztet fiának tartottak, ezért feltehetőleg azonos a Leontopoliszban tisztelt Mihosz-szal. A Baharia és a Siwa oázisban is tisztelték.

A Meroéi királyságban a főistennel Apedemak-kal tekintették egyenlőnek.

 

A varázslásban és a népi vallásban az Újbirodalom végétől Mihoszt amulettként viselt papiruszokon említik, a Késői korban gyakran készítettek őt ábrázoló kisebb amuletteket fajanszból vagy bronzból.

 

 

Mihosz 58 cm-es, görög-római kori bronzszobra. A szemeken aranylemez bevonat található. Lelőhelye feltehetőleg Leontopolisz. A szobrot egy Horudzsat nevű férfi készítette. A felirat az istent „Hórusz, Wadjet fia”-ként nevezi meg. Feltehetőleg kultusz-szobor volt.

A szobor jelenleg Berlinben, a Charlottenburgban látható.

Az eredeti felvételt Jürgen Liepe készítette, és az Ägyptisches Museum (Museumsinsel Berlin, 1962 gegründet) c. könyvben jelent meg.

Mihosznak ez az előzőhöz nagyon hasonló bronzszobra Bécsben,

a Kunsthistorisches Museum Egyiptomi Gyűjteményében látható.

 

 

Ajánlott linkek:

A dabodi templomról találhatók képek az alábbi weboldalon:

http://alain.guilleux.free.fr/hors_egypte_madrid_dabod/temple_dabod.html

Több felvételen látható Mihosz is.

 

 

Felhasznált irodalom:

 Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, The American University in Cairo Press, 2003

Ägyptisches Museum (Museumsinsel Berlin, 1962 gegründet), 1991 Verlag Philipp von Zabern, Mainz