Neith

 

A legősibb istenségek egyike, akit a legkorábbi időktől összekapcsoltak a szövéssel, a fegyverekkel, a vadászattal és a hadviseléssel. Az élők és az elhunytak védelmezője. Bőséges leletanyag támasztja alá, hogy az egyik legfontosabb istenség volt a Predinasztikus és az Archaikus korban. Tisztelete a Közép- és Újbirodalom idején háttérbe szorul, majd újra virágkorát éli a 26. dinasztia idején, amikor kultuszközpontja – Szaisz – királyi székhely lesz.

A görögök Pallasz Athénével azonosították.

 

Elképzelhető, hogy nevének legrégebbi formája Neret, amelynek jelentése „Félelmetes” és valószínűleg az istennő harcos természetéből ered. Kapolny vitatja ezt az elképzelést, ő a nt - áradáshullám szóval hozza kapcsolatba, míg Bonnet a Vörös-koronával, melynek óegyiptomi neve N.t.

 

Vadász és hadisten. Erre utalnak szimbólumai a két íj, és a keresztbefektetett két nyílvessző, valamint az "Íj úrnője"[1] és a "Nyilak úrnője" melléknevek. A TT 82-es sírban egy vadászdalban Neithet hívják segítségül a vízilóvadászathoz.

Az Óbirodalomban "Ré szemekének" is nevezték, utalva az istennő dühöngő, vad természetére. Neith a Hórusz és Széth történetben bölcs tanácsadóként tűnik fel, akihez Ré tanácsért fordul, ugyanakkor itt is ízelítőt kapunk agresszív természetéből, amikor azzal fenyegetőzik, hogy haragra gerjed, ha nem követik a tanácsát, és ledönti az eget a földre.

Gyakori jelzője az wpt wAwt, az „Utak megnyitója”. Ez szorosan összekapcsolja a sakál alakú Upuauttal, aki szintén rendelkezett kultusszal Szaiszban. Utak megnyitójaként a szerepe, hogy biztosítsa a fáraó győzelmét a hadjáratokon.

 

Alsó-Egyiptom megszemélyesítőjének és oltalmazójának tartották, ezért gyakran viseli a fején Alsó-Egyiptom vörös koronáját. Szaiszi templomát néha a "méh háza" jelzővel illették, a méh pedig fontos uralkodói szimbólum. A titulatúrában a "Felső- és Alsó Egyiptom királya" névben a méh jelöli Alsó-Egyiptomot. A királyi családdal való korai, szoros kapcsolatát mutatja az is, hogy az Archaikus kor számos királynője Neith nevével képezte a nevét, például Neith-hotep, Mer(it)-Neith, Her-Neith, és Nakht-Neith. Neith-hotep, akinek a neve azt jeleni Neith elégedett az 1. dinasztia első uralkodójának, Ahának a felesége volt, aki templomot építtetett az istennőnek Szaiszban. Egyiptom királynője és az istennő közötti kapcsolatot mutatja, hogy Khufu anyjának, Hetepherésznek (4. din.) a sírjában talált széken Neith szimbóluma is megtalálható a díszítőmotívumok között.

A Piramis-szövegek szerint Ízisz, Nephthüsz és Szelket társaságában a trónt védelmező istennők egyike.

 

Kapolny szerint elsődleges természete vízistennő, aki az ősvíz, Nun női megfelelője. Már a Piramisszövegekben azonosították Mehet-Werettel[2], és később Nun-nal is. A Koporsó-szövegekben is történik utalás vízzel és krokodilokkal való kapcsolatára. Későkori szobrokon megjelenik krokodil-fejű nőként. Valamint egyik jelzője, a „Nagy Zöld úrnője”[3] is ehhez az aspektusához kapcsolódik.

 

Merneptah fáraó (19. dinasztia) egyik szarkofágjának fedelén Néith istennő így szól az elhunyt uralkodóhoz:

„Üdvöz légy, fiam, te Oziris(szé lett) király, a két ország ura Baenré Meri Amon, a Nap fia, aki Elégedett az Igazsággal, Merneptah! Én vagyok a te anyád, aki szépségedet szoptatja. Terhes leszek veled hajnalban, és megszüllek, mint Rét, este…”[4]

Itt jelenik meg először leírva, hogy Neith az a teremtőerő, amely kezdetben volt, maga az elképzelés azonban korábbi.

Számos szöveg őrizte meg Neith teremtésmítoszát, a legteljesebb közülük az esznai templom falán található. Minden idők kezdetén Ihet-tehénként manifesztálódott, aki az ősóceánon sodródott. Ezután, nevük kiejtésével megteremtett 30 istenséget, hogy a teremtésnél segédkezzenek neki. Miután sokat töprengett azon, hogy milyen módszerrel teremthetné meg a világot, elmondta 30 gyermekének, az ősisteneknek, hogy egy különleges istent fog teremteni: "Ma egy fenséges isten fog megjelenni. Amikor kinyitja a szemét, fényesség lesz, amikor lecsukja sötétség. Az emberek a könnyeiből lesznek majd, az istenek pedig szájának nyálából. Erőssé teszem az én erőm által, ragyogóvá fogom tenni, az én fényem által, hatalmassá teszem, az én hatalmam által... mert az én gyermekem ő, belőlem keletkezett, és minden ország királya lesz ő örök időkig. Védelmezni fogom, és a karjaimba zárom, hogy semmi és senki ne árthasson neki. Megmondom nektek a nevét: Reggel ő lesz Kheperi, Atum este, és ő lesz a ragyogó isten, minden nap, mindörökre nevei közül ezen: Ré."[5]

A mítosz szerint Neith felelt a Napisten félelmetes ellenségének, Apophisznak a létrejöttéért is. A történet szerint egy alkalommal az istennő véletlenül az ősóceánba köpött. Az istenek undorodva visszautasították ezt a köpetet, amely ekkor egy száz könyök hosszú kígyóvá változott, akit Apophisznak neveztek.

Amikor aztán minden elem a helyére került a teremtés során Neith úgy döntött, hogy visszavonul Szaiszba. Megint Ihet-tehénné változott, és Ré-t a szarvai közé vette, hogy megvédelmezze ellenségeitől.

Az Újbirodalomtól az istenek és az emberek anyját egyaránt benne látták. Neith és Szelket az, aki az uralkodó isteni származását bemutató jelenetben - Hatsepszut deir el-Baharii temploma és Luxor templom - az ágyat tartja a királynőnek, és Amonnak.

A Napisten anyjaként megjelent a Napbárkában, mint kísérője. Az Amduatban, mely a Nap éjszakai, alvilági útját írja le, Neith feltűnik a 4., 10., és 11. órában.

Teremtő- és ősistennő aspektusa különösen a Késő korban kerül egyre inkább előtérbe. Az istennő univerzalitásának legünnepélyesebb megfogalmazása az a szoborfelirat, melyet Plutarkhosz örökített meg: „Én vagyok minden, ami lett, ami van és ami lesz, és leplemet még nem fedte fel soha senki halandó.”[6]

 

Mindezek mellett Neith már az Óbirodalom idejétől a túlvilághoz is szorosan kapcsolódik. A Piramis-szövegek szerint Oziriszt vigyázza, Ízisszel, Nephtüsszel és Szelkettel együtt. A négy istennőt a koporsó egy-egy oldalával azonosították. A kanópuszok őreinek, a Hórusz-fiúknak is védelmezői. Neithet a koporsó keleti oldalával azonosították, és a sakálfejű Duamutefet védelmezte, aki az elhunyt gyomrát őrizte. A Középbirodalom túlvilágirodalmában ugyancsak jelentős szerepet kap, a Koporsószövegek 669. fejezete szerint a halottak Neithté kívántak változni.

A Halottak Könyvében az elhunyt egyik bírája volt, amikor annak szíve mérlegre került Maat-nak, az igazság istennőjének tollával szemben, de már a Koporsó-szövegekben is találunk utalást túlvilági bírói szerepére, mint például a 630. mondásban: „Ítélet született Neith jelenlétében”[7].

Mivel Neithet tartották a szövés feltalálójának, ő felelt a múmiapólyáért és a halotti lepelért a temetési szertartás során. Egy 18. dinasztia korabeli sírfelirat[8] szerint a múmiapólyát Neith szövőnői készítették. Ebben az aspektusában az istennő kígyóként is megjelenhet, ahogy ezt a Halottak Könyve 185. fejezetében olvashatjuk:

„Neith eljön hozzád, mint az összetekeredett, öltözékével ellátott.

Felékesíti arcodat fehér, zöld, világos piros és [(sötét) piros] lenvászonpólyával.”[9]

 

Legkorábban a szimbóluma jelenik meg a Predinasztikus korban. Ezt eredetileg valószínűleg két egymással szembe forduló pattanó-bogár és két keresztbe fektetett nyíl alkotta. Később a pattanó-bogarak helyét a pajzs vette át, azonban a bogár tisztán kivehető néhány korai tárgyon.[10] Közülük az egyiken egy függőleges helyzetű pattanó-bogár látható emberi karokkal, melyekben egy-egy wAs-jogart tart. Az 1. dinasztia idején az egymásnak háttal álló két íj szintén az istennő szimbólumává vált.

Ember-alakú ábrázolása az Archaikus kor óta fordul elő. Kezdetben szimbólumát viseli fejékként, később az 5. dinasztiától gyakran a Vörös-koronát[11]. Leggyakrabban wAs-jogart és ankhot tart a kezében, de megjelenhet íjjal, és nyíllal, vagy szigonnyal a kezében is. Előfordul krokodilfejű nő, tehén és kígyó formájában is.

Annak ellenére, hogy művészetben és az irodalomban egyaránt Neith női jellege dominál, nyoma van annak, hogy hímnősnek, adrogínnek tartották. Az Amduat 11. órájában az istennő négy formáját állították egymás mellé, közöttük az első „Neith, a Férfi”, a negyedik pedig „Neith-Ozirisz”. III. Thotmesz sírjában az Amduat könyv 1. órájában az istennőnek szakálla van.

 

Az egyik legkorábbi szentélyábrázolás valószínűleg az ő szentélyéről készült. Aha király (1. din.) egyik Abüdoszból származó elefántcsont táblájáról van szó, mely az alábbi linkre kattintva tekinthető meg: http://xoomer.virgilio.it/_XOOM/francescoraf/hesyra/2aha.htm

Az Óbirodalomban Memphiszben is volt szentélye, a Piramis-szövegek pedig Mendész úrnőjének nevezik, ami arra utal, hogy ott is fontos szerepet játszott.

A Koporsó-szövegek Szaisz és Mendész városával, valamint Ptahhal és Thottal és az ő kultuszközpontjaikkal – Memphisszel és Hermupolisszal – is kapcsolatba hozzák.

A Közép- és Újbirodalomban kultusza háttérbe szorult, majd a 19. diasztia idején, amikor a székhely áthelyeződött a Nílus-Deltába ismét előtérbe került.

Neith legjelentősebb kultuszközpontja az 5. alsó-egyiptomi nomoszban található Szaisz[12] volt, ezért az istennő gyakran viseli a Szaisz úrnője[13] jelzőt. Nevezték líbiai Neithnek is, feltehetőleg azért, mert városa a líbiai sivatag közelében található. Hérodotosz leírja Neith nagy szaiszi fesztiválját, mely során rengeteg lámpát gyújtottak éjszaka a városban. Azt állítja, látta az istennő szent képmását is, amikor azt nyilvános processzión körbehordozták. Ez egy tehén Napkoronggal a szarvai között, melyet bíborszínű lepel fedett.

Felső-Egyiptomban Eszna volt a kultuszközpontja, itt Szobek anyjaként tisztelték és nyár évszak harmadik hónapjának 13. napján minden évben ünnepséget rendeztek a tiszteletére.

 

Amulett formájában nőalakként, fején Alsó-Egyiptom vörös-koronájával jelenik meg. A 26. dinasztia idejéről maradtak fenn arany, lápisz-lazuli és fajansz példányok. Ezeket mindig a múmia mellkasára helyezték. Feltehetőleg Szobekkel való kapcsolata miatt néhány szaiszi kori fajansz amuletten két krokodilt szoptatva jelenik meg.

Nag ed-Deirben, egy I. dinasztia korabli temetkezés mellékletei között találtak egy pattanó-bogarat formázó aranyfóliát, melyet Néith emblémái díszítenek.

Az istennő nevének hieroglif jelét, az ún. Neith-fétist is viselték amulettként. Ez a típus is a 26. dinasztia idején jelenik meg. Változatos anyagból készítették, mint a karneol, az alabástrom, a mészkő, az ónix, a kvarc és a fajansz.

 

Ajánlott link:

Neith istennő szimbóluma és pattanó-bogarak egy a Predinasztikus kor végéről származó palettán (Musées Royaux d' Art et d' Histoire, Brusselles E.6261):

http://xoomer.virgilio.it/francescoraf/hesyra/palettes/neith.htm

 

Képek:

Neith I. Ramszesz sírjában, Királyok Völgye 16-os sír, 19. dinasztia.

Forrás: Királysírok Thébában - Kapu az örökkévalóságba, 30. oldal (részlet), fényképezte: Sandro Vannini. Itt csak ismeretterjesztő céllal jelenik meg.

Mut istennő és Neith, Luxor templom.

Harold felvételének részlete.

II. Ramszesz koronázási jelenete. Karnak. hüposztil csarnok.  Amon-Ré mögött Neith áll, míg az uralkodó mögött az oroszlánfejű nőként megjelenő Mut.

Az istennő 16 cm magas aranyberakásokkal díszített bronzszobra a szaiszi korból, lelőhelye ismeretlen.

Forrás: A berlini Ägyptisches Museum vezetőkatalógusának (Verlag Philipp von Zabern, Mainz, 1991) 228. oldala, fényképezte: Jürgen Liepe. Itt csak ismeretterjesztő céllal jelenik meg.

A kairói egyiptomi múzeum udvarán álló sztélé Naukratisz városából származik, a 30. dinasztia első fáraója I. Nektanebosz mutat be áldozatot az istennő előtt. A szöveg dekrétum formájában rögzíti, hogy Szaisz papsága jogot formál minden külföldről behozott javak tized részére. A sztélén Neithet a Nagy Zöld úrnője jelzővel illetik.

Nes-su-tefnut szarkofágja, kr.e. 300. Kunsthistorisches Museum, Bécs.

 

 

 

Felhasznált irodalom:

- Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, a The American University in Cairo Press kiadásában jelent meg 2003-ban.

- Lucia Gahlin, Egyiptom: Istenek, mítoszok és vallás, Glória Kiadó, 2001

- Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinen Ägyptens, Komet mbH, 2001

- W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band IV. 392-394

- Barbara S. Lesko – The great Goddesses of Egypt (University of Oklahoma Press, 1999)

 

 

 


[1]  - nb.t pD.t

[2] A „Nagy áradás”. Neve utal az ősvízre és a Tejútra is. Utóbbi az egyiptomiak szerint a Nílus égi megfelelője volt. A szintén tehénalakban elképzelt ősistennő a Napisten anyjaként az égi ősvíz, a teremtő ősáradás megtestesítője. Alakja megjelenik a mágikus célra használt középbirodalmi „varázskések”-en, fonott kosárszerű talapzaton fekvő nőstény tehénként. A Halottak Könyve 71. fejezete foglalkozik a Mehet-Weret tehénnel, a vignetta pedig egy nádból font talapzaton fekvő, nyakéket és szarvai között napkorongot viselő tehenet ábrázol. A HK. 17. fejezete szerint a MHt wr.t tehén Ré anyja.

[3]  - Hn.t wAD wr

[4] Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979) 321.o.

[5] Németből fordítva: Aude Gros de Beler, Die Götter und Göttinen Ägyptens, Komet mbH, 2001 64. oldal

[6] Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979) 321.o.

[7] Angolból fordítva: Barbara S. Lesko – The great Goddesses of Egypt (University of Oklahoma Press, 1999) 55. oldal

[8] TT 57. Khaemhat.

[9] Angolból fordítva: Barbara S. Lesko – The great Goddesses of Egypt (University of Oklahoma Press, 1999) 56. oldal

[10] Barbara S. Lesko – The great Goddesses of Egypt (University of Oklahoma Press, 1999) 46. oldal

[11] Vörös-koronával a fején Uszerkaf abu-gurobi templomában jelenik meg először.

[12] A mai Sa el-Hagar.

[13]  - nb.t sAw