Onurisz és Mehit

A Szépművészeti Múzeumban számos gyönyörű későkori bronzplasztika látható. Közülük szívemhez különösen közel áll az Onurisz és Mehit istenpárt ábrázoló szoboregyüttes, mely egy ősi mítoszt idéz fel.

A núbiai eredetű Mehit azon istennők egyike, akit Ré szemének tekintettek, s mint ilyen a Napisten oltalmazójának is tartották. Általában oroszlánfejű nőalakban ábrázolták, fején napkoronggal és ureusszal. Kultusza igen ősi, a dinasztikus kor elején Hierakónpoliszhoz és elsősorban Thiniszhez kapcsolódott. Ekkor még fekvő oroszlánként ábrázolták, akinek a hátából három hajlított pózna áll ki. Az istennő számos korai pecséten megjelenik, mindig az ősi felső-egyiptomi szentélytípust, a per-wert megelőzve. Általános védelmező istennő lehetett, aki a szent helyekkel állt kapcsolatban, ezért elképzelhető, hogy a Mehitként azonosított oroszlánistennő eleinte még nem kapcsolódott konkrét településhez.

Harcias istennő, aki hitvese mellett áll a csatában. Neve Sethe szerint „Teljes” jelentéssel bír, és az Onurisz által sértetlenül visszahozott Napszemre utal, azonban eredeti jelentése, valószínűleg más, mivel az istennő asztrális aspektusa későbbi. Junker úgy gondolja, az istennő neve a mH „megragadni” igéből ered. Gauthiers elképzelése szerint pedig a név az azonos északi szél szóval áll kapcsolatban és így az istennő ennek megszemélyesítője lenne.

Kultuszközpontja a keleti Behdet, mely a Thinisszel szomszédos Lepidotonpolisszal lehet azonos, ahol állt egy Onurisz és Mehit tiszteletére emelt templom. A Lepidotus halat az istennő szent állatának tartották, bár nem tudjuk, hogy mire vezethető vissza ez a kapcsolat. Előfordulhat, hogy szerepet játszott benne az, hogy a mHjt szó halakat is jelent. A Későkorban Edfuban is tisztelték, ahol Hathorral azonosították és így Hórusz anyjának tekintették. Mehit kultuszának figyelemre méltó emlékei egy kockaszobor, melyen egy Mehithez szóló áldozati ima olvasható, feltehetőleg III. Amenhotep uralkodási idejéről és egy oltár a Szaiszi korból.

Későkori templomok feliratai, illetve démotikus papiruszok őrizték meg számunkra a "Napszem mítoszt". E szerint a Nap szeme összeveszett atyjával, a Napistennel, majd oroszlánként haragjában a távoli és kietlen, núbiai tájakra vándorolt. Egyik változata szerint Ré Onuriszt küldte el, hogy keresse meg és hozza vissza. Az istenség sikerrel járt, ahogy azt ókori egyiptomi neve (Jnj-Hrt) is mutatja, melynek jelentése: „Aki a távolit visszahozta". Ez a legenda megegyezik a héliopoliszi Su történetével, az ő párja a szintén oroszlánfejű istennő Tefnut. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Onuriszt gyakran azonosították Suval és Thottal is, míg Mehitet, Tefnuttal, illetve Hathorral.

Onurisz feltehetőleg déli eredetű vadász- és hadisten. Már az Óbirodalomban megjelent Egyiptomban. El-Amrahban és Abüdoszban a templomreliefeken „Thinisz urá”-nak nevezik. Hadistenként, azonosították Montuval és Szopduval. Onurisz gyakori jelzője a Ré fia, ebben a vonatkozásban Suval és az idősebb Hórusszal is azonosították. Úgy gondolták elpusztítja a Napisten ellenségeit. Védelmező istenként tisztelték, s úgy vélték, megvédi az embereket az ellenségeiktől, a gonosz lelkektől és a járványoktól. A számára rendezett ünnepségek alkalmával álcsatákat játszottak el. Az Újbirodalomban népszerű volt, „Megmentő”-nek nevezték és az egyszerű emberek úgy hitték, hogy megszabadítja őket az élet nehéz terheitől.

Onuriszt általában álló helyzetben ábrázolták, istenszakállal és rövid parókával, homlokán ureusz kígyóval, fején jellegzetes koronája kettő vagy négy tollból áll. Uszeh gallért és hosszú, bokáig érő kötényt visel, melynek mintázata madártollazatra emlékeztet. Jobb kezében lándzsát, vagy szigonyt[1] tart, bal kezében pedig kötelet. A kötéllel és lándzsával való kapcsolata miatt is összefüggésbe hozzák Hórusszal, aki a Hórusz és Széth mítosz szerint ugyanezekkel a fegyverekkel ölte meg ellenségét, a víziló képében megjelenő Széthet.

Különösen a déli területeken részesült kultuszban, Armantban, Gebel el-Szilszilén és Abu-Szimbelben. Népszerűségét az Újbirodalom után is megőrizte. A Ptolemaiosz-korban a görögök hadistenükkel, Árésszal azonosították. A Római korban is megtartotta hadisteni szerepét, Tibériusz császár a kom-ombói templom egyik oszlopán Onurisz jellegzetes koronáját viseli.

A Későkorban a deltában, Szebennütoszban volt Mehittel közös kultuszközpontja, ahol Onurisz-Suként tisztelték. Áll itt egy temploma, melyet Per-Su-nak, azaz Su házának neveztek. Az építményt II. Nektanebo idejére (XXX. dinasztia, i.e. 360-343) datálják, de valószínűleg már I. Nektanebo uralkodása idején megkezdődött az építése. Onurisz tiszteletének nyoma azonban korábbról is kimutatható a területen. Mehitet itt Ré leányának tartották, aki Dzsedet néven is megjelenik.

Budge azt írja, hogy Onurisz a nomoszlisták alapján a 8. felső-egyiptomi és a 12. alsó-egyiptomi nomosz istene volt, továbbá egyike a 28 ujjhosszúságú királyi könyök isteneinek. Bizonyos teológiai renszerek szerint Ipet viszilóistennő az anyja, aki olykor Széth női párja volt, és aki Omboszban adott életet gyermekének.

A későkori temetkezésekből gyakran kerültek elő Onuriszt ábrázoló ezüst és bronz amulettek.

Oroszlánfejű nőket ábrázoló amulettek a III. Átmeneti korban jelentek meg. Fajanszból, nemesfémből és fémdrágakőből készült példányok is előfordulnak. A fejükön tehénszarvakat, napkorongot és kettős tollkoronát viselő példányokat Mehitként azonosították.

A Szépművészeti Múzeum bronzból készült szoborpárja a vallási kultuszt szolgáló kisplasztikák közé tartozik, melyek előállítása virágzott a Későkorban, ezt mutatja az is, hogy az odahordott és időnként nagyon felszaporodott példányokat a templom kerületén belül elásták. A legtöbb bronzszobor a viaszöntés technikájával készült, melyeket cizelláltak és különféle díszítővésésekkel is elláttak. Valószínű, hogy a templomokhoz külön bronzöntő műhelyek is tartoztak, így a hívek e kis figurákat a helyszínen megvásárolhatták. Ezeket a bronzszobrokat a templomban fogadalmi és áldozat ajándékként állították fel, vagy házi szentélyekben kegytárgyként tartották, az apróbbakat pedig amulettként is viselhették.

Ajánlott link:

Jelenleg Koppenhágában, a Carlsberg Glyptotekben őrzik az alábbi gránit relieftöredéket az istenpárról, mely Onurisz-Su szebennütoszi templomából származik és a makedón IV. Sándor uralkodására datálható (kb. i.e. 316-310).:

http://www.bobandnellasworld.com/NoEurope%202011/Copenhagen/Glyptotek/t30_0082_l.jpg

Onurisz-Su jellegzetes 4 tollból álló koronát, rövid parókát, ureusz-kígyót és istenszakállat visel. Nyakában az uzeht-gallér mellett még egy szentélyformájú pektorál és egy napkorongot maga előtt toló skrabeuszt ábrázoló medál is látható. Ruhája tollmintás. Mehitet oroszlánfejű nőként örökítették meg, aki hosszú parókát és gyönyörű kompozit Atef-koronát visel a fején. Nyakát uzeht-gallér dísziti, egyik kezében papirusz-jogart tart. Ruháját szárny motívum ékesíti.

Képek:

Készítette: Maatkara

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, a The American University in Cairo Press kiadásában jelent meg 2003-ban.

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band IV. 573-574

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)

Nagy István, Vezető az Egyiptomi Kiállításhoz, Szépművészeti Múzeum, Budapest 1999

Hans Bonnet – Reallexikon der ägyptischen Religionsgeschichte (Gruyter, Walter de GmbH, 2000)

Toby A. H. Wilkinson – Early Dynastic Egypt (Routledge, 1999)

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.) Band IV. 5-6.

E.A. Wallis Budge: The Gods of the Egyptians or Studies in Egyptian Mithology Vol 2. (Chicago, The Open Court Publishing Company, 1904)

Oroszlán Zoltán, Dobrovits Aladár: Az Egyiptomi Gyűjtemény – Vezető (Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1939)