Renenutet

Az általában kígyóalakú Renenutet vagy Renenet a „Tápláló kígyó” vagy „Tápláló”, védelmező természetű, jótékony istennő volt. Kígyó alakjában inkább dajka természetű, mintsem mérges kígyó. Az aratás istennője és isteni dajka.

Az Óbirodalomban a király evilági és a túlvilági védelmezője volt, azonosították a királyi ureusszal, a tüzet köpő Uadzsettel[1] és a király köpenyével, amelyről úgy vélték még az istenek is félik.[2] Később a múmiabandázzsal hozták összefüggésbe.

Mint termékenység istennő és az aratás istennője biztosítja a növények megfelelő fejlődését. Termékenységgel és aratással való kapcsolata világosan kifejeződik leggyakoribb jelzőiben: „A termékeny föld úrnője”; ’A magtárak úrnője”, „A szérű úrnője”, „Az étel úrnője”. Ez a szerepe talán abban a képzetben gyökerezik, ahogy a kígyó védelmezi a termést a patkányoktól és az egerektől, amelyek egyformán fenyegették a lábon álló termést és az elraktrározott gabonát.

Renenutetet azonosították a háztartással és a családi élet fogalmával gondoskodó, tápláló természete miatt, mint a csecsemők dajkája. Mind dajka aspektusát, mind a növényvilág felé tanúsitott gondoskodását szimbolizálja az az ábrázolása, amikor Neprit, a gyermek gabonaistent az ölében tartja. Ő az, aki az embereket is felneveli, ellátja és megóvja. Jelen van a szüléskor, ő adja a KA-t a csecsemőnek, valamint meghatározza életútjának menetét. Shayhoz hasonlóan áldó hatalomnak tartották és olyan fogalmakat is megtestesített, mint a „szerencse”, „gazdagság”, „siker”.

A Maatot biztosító istenek rajta keresztül adományozták az ember és a természet fejlődését. Ezért viselték a Napisten – és mint helyettese a király – valamint más istenek életet megtartó aspektusukban a „Renenutet ura” vagy „Renenutet úrnője” melléknevet.

Más istenekkel való kapcsolata összetett. A Fajjumban Szobekkel és Hórusszal alkotott hármasságot. Fiának tartották a gabonát megszemélyesítő Nepri gyermekistent, akit Ozirisszal is azonosítottak. A Halottak Könyvében azt mondják róla, hogy Atum fiának, Hórusznak az anyja, így azonosították Ízisszel, akivel osztozott az isteni dajka jellemvonásban. A gyerekekkel való kapcsolata miatt azonosították a születés istennőjével Meshkenettel, és Hathorral, akinek fejékét is viselte. Az újbirodalmi Ré-litániában Maattal azonositották. A Későkorban összekapcsolták a sors, és a végzet fogalmával, így nem csak az egyén életének hosszáról döntött, hanem annak számos eseményéről is.

Legkorábbi ábrázolásán – I. Szeszósztrisz halotti templomának reliefjén, Lishtben – nőként jelenik meg, ureusszal a homlokán. Általában ágaskodó kobraként ábrázolják, fején napkoronggal és szarvakkal. Fejékét gyakran két magas toll is kiegészíti. Megjelenik nőalakban és kígyófejű nőként is. Néha kezében tart egy gyermeket, a fiát Neprit, vagy egy általánosított csecsemőt. A Ré-litániák vinyettáin kobrafejű múmia alakjában jelenik meg.

Néha jelentősebb istenek hódolnak előtte, mint például Hapi, aki Karnakban egy magtárban mutat be neki áldozatot. Későkori terrakotta figurákon is találkozhatunk vele, ahol Ízisz egyik alakjaként örökítették meg, mint kígyófejű nőt vagy asszonyfejű kígyót.

Miközben az istennőt ábrázoló amulettek azt sugallják, hogy valószínűleg védelmező istenség volt, legszélesebb körben termékenység istennőként tisztelték. Papi címek utalnak arra, hogy már a 4. dinasztia idején kultuszban részesült. Különösen népszerű volt a mezőgazadságban dolgozók körében. A Fajjumban a  Középbirodalomtól van bizonyíték tiszteletére, jelentős kultuszhelye volt Dja városa, a modern Medinet Madi. A Második átmeneti korra datált sztélék szerint tisztelték Edfuban és a Deltában Terenuthisban[3]. Az Újbirodalom idején kimutathatók kultuszának nyomai Gizában, Abüdoszban, de leginkább Thébában. Tudjuk, hogy tisztelték a szántóföldeken, szőlőskertekben felállított szentélyekben, és hogy neki szentelt szentélyeket helyeztek el a termény tárolására szolgáló raktárakban és magtárakban is. Áldozatokat mutattak be képmásának aratáskor és szőlőpréseléskor, dalokat énekeltek tiszteletére. A kultusza a fáraókor után is tovább élt, a görögök Thermouthisszal[4] azonosították, akit később keresztény szentként tiszteltek. Ez is bizonyítja, hogy népszerű istennő volt az ókori egyiptomiak körében.

Felhasznált irodalom:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

LÄ, Band V. 232-235.

Barbara Watterson: Gods of Ancient Egypt, Sutton Publishing, 2003

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)