Szelket

Szelket vagy Szerket az első dinasztia idejétől ismert skorpióistennő. Gyógyító, védelmező és varázserővel rendelkező istennő, akinek evilágon és a túlvilágon egyaránt jelentős szerepevolt. Míg a földi létben a mérgező csípésektől és harapásoktól óvta meg az embereket, addig a túlvilágon a holttest és a belső szervek védelmezője volt.

Egyiptomi nevének teljes formája – Szerket hetyt – azt jelenti „lehetővé teszi a toroknak, hogy lélegezzen” és feltehetőleg skorpió mivoltára utal. Úgy vélték Szerket képes segíteni a halottnak a túlvilági újjászületés során abban, hogy újra lélegezni tudjon.Kultuszának az első dinasztia óta van nyoma, amikor Merka halotti sztéléjén[1] tűnik fel, bár papjai inkább orvosvarázslók, mint templomszolgák voltak.

A skorpió marása égő fájdalommal és légzési nehézségekkel jár, a skorpiócsípés főként a gyermekek és az idősek számára lehet végzetes, de az istennő ahogy pusztítani képes, úgy gyógyítani is. Szelket neve előfordul mágikus szövegekben, még akkor is, ha a skorpió csípés elleni védelmet inkább Ízisztől remélték az egyiptomiak. Számos mondás maradt ránk, melyekben Szelket nyújt védelmet mérgező marásokkal, csípésekkel szemben, vagy gyógyítja meg azokat. Az első dinasztia idejétől ismert "Szelket jogara" és az 5. dinasztiától ismert "Szelket védelme" címek arra utalnak, hogy az istennő patrónusa volt azoknak, akik orvosvarázslóként tevékenykedtek.

A Piramisszövegekben Szelket egyedül és más istennők társaságában vigyázza az elhunyt uralkodót. Az 1375-ös mondás szerint „Anyám Ízisz, dajkám Nephtüsz… Neith mögöttem van és Szelket előttem van.” Az említett istennőkkel együtt Szelket a négy védelmező istennő egyike, aki a koporsót, valamint a kanópusztartó-ládát és a kanópusz-edényeket őrzi. Általában a koporsók és a kanópusz-ládák keleti oldalán ábrázolták. Az ő feladata a sólyomfejű Kebehszenuf védelmezése volt. Az istennőnek túlvilági szerepe volt a legfontosabb, egyik mellékneve a „Szépséges ház úrnője”, mely a balzsamozási pavilonra utal. A középbirodalmi Két Út Könyve szerint az istennő a túlvilági út egy veszélyes fordulóját felügyeli.

Anyaistennő szerepét is betöltötte, ebben az esetben úgy nevezték „Szelket a nagy, isteni anya”. A skorpió a Közel-Kelet több régiójában is az anyaság szimbóluma volt. A Piramisszövegek 1427-es mondása szerint az istennő a király dajkája. Újbirodalmi jelenetekben, melyek az isteni fogantatást (születést) örökítik meg, mint III. Amenhotepét a karnaki templomban, vagy mint Hatsepszutét halotti templomában, Szelket és Neith jelen van Amon és a királynő nászágyánál. Egyes szövegek szerint Szelket volt az anyja Nehebu-Kau kígyóistennek.

A Metternich-sztélé egyik elbeszélése szerint Hórusz születése előtt Íziszt hét Szelkettől származó skorpió vette körül[2], amikor az istennő a mocsárban rejtőzött elSzéth elől. Ízisz egy faluban keresett menedéket, ahol egy gazdag asszony nem engedte be őt a házába, viszont egy szegény lány befogadta a kunyhójába. A skorpiók feldühödtek és meg akarták büntetni a gazdag asszonyt. Összes mérgüket egyikük, Tefen farkába töltötték, aki beosont a gazdag asszony házába és megmarta annak kisfiát. Ízisz a gazdag nő jajveszékelésére ébredt, megszánta az asszonyt és kiűzte a csecsemőből a mérget, aki újra lélegezni kezdett. Ez úgy sikerült, hogy Ízisz ismerte mind a hét skorpió valódi nevét. Hálából a gazdag nő a szegény lánynak adta minden vagyonát.

Mint kígyók és skorpiók ellen védelmet nyújtó, nagyvarázserejű istennő, Szelket egyike azon istennőknek, akik Rét védelmezik az Apophisz-kígyóval szemben.

Szelketet általában emberalakban ábrázolták, nőalakban, aki felkunkorodó farkú skorpiót visel a fején. Majdnem mindig – ahogy a skorpió hieroglifa esetében az istennő nevében és máshol – a teremtmény nincs teljes egészében megrajzolva. Ennek mágikus oka van, az állat ártó hatásától tartva, fullánkja és gyakran lábai vagy ollói hiányoznak.Ez az általános ábrázolásmódja az istennőnek, amikor túlvilági szerepében jelenik meg, de ebben a kontextusban ábrázolták még állati formában is, például ágaskodó kobraként, oroszlánként és természetesen skorpióként.

Isteni anyaként egy 21. dinasztia korabeli mágikus papiruszon női testtel, oroszlán- és krokodilfejjel, kezében késekkel látható.

Az Óbirodalomtól (5. din.) kezdve a fáraókor végéig előfordulnak szépen kidolgozott skorpióamulettek, ezek azonban nem biztos, hogy az istennőt ábrázolják, hanem egyszerűen a természetben előforduló állatot. Az egyik British Múzeumban őrzött darab elefántcsontból készült és 2,4 cm hosszú. Leggyakrabban csontból és fajanszból készítették ezeket. Viselője oltalmat remélt a skorpióktól és a kígyóktól.

A Szelketet előrelépő nő alakjában megörökítő, fajansz amulettek a III. Átmeneti kortól ismertek. Az istennő háromosztatú parókája felett megjelenik a skorpió. A 30. dinasztia idején finoman faragott lazúrkő példányokat helyeznek el a múmiák mellkasára.

Azok a bronzból és fajanszból készült későkori amulettek, melyek Hathor-koronás női fejjel rendelkező skorpiót örökítenek meg, feltehetőleg Szelketet ábrázolják, Ízisz istennő attribútumaival.

Richard H. Wilkinson, The complete Gods and Goddesses of ancientEgyipt (The American University in Cairo Press)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associatonwith The British Museum), The Dictionary of ancientEgypt (Harry N. Abrams, Inc.)

George Hart, The RoutledgeDictionary of EgyptianGods and Goddesses (Routledge 2005)

Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978)

[1]Szakkara, 3505-ös sír.

[2]Tefen és Befen mögötte voltak, Mesztet és Mesztetef, a hordszéke alatt, Petet, Tjetet és Matet pedig az istennő előtt haladtak, hogy szabaddá tegyék számára az utat.