Széth

„Széth vagyok, a káosz teremtője, aki villámlik az Égbolt horizontján.”[1]

Úgy tűnik, eredetileg a sivatag istene volt, akit hamar a zűrzavarral és a pusztítással kapcsoltak össze. Az ókori Egyiptom történetének korai szakaszában tűnt fel és a dinasztikus kor végéig fennmaradt. Az isten történelme ugyanolyan viharos, mint a személyisége.

Nevének pontos etimológiája nem ismert, az egyiptomiak utólag a tS, tx – feldaraboló[2], zavarkeltő szavakból vezették le. Többféle írásmódja ismert.

Egyiptom legrégebben dokumentált istenei közé tartozik. Első bizonyítható ábrázolása Skorpió király mészkőbuzogányának fején található, ahol standardok tetején állva látható, azonban elképzelhető, hogy már a Nagada I. időszakra datálható tárgyakon is megjelenik.

Nem bizonyítható, hogy ő volt az istene Felső-Egyiptom eredeti lakóinak - a predinasztikus Nagada I kultúrának - akiket leigáztak Hórusz követői, érdekes azonban, hogy a Nagada–Ombosz régió később Széth legfontosabb kultuszközpontjává vált. Az elképzelés, hogy egy vallás gonosza egy meghódított vallás istene, nem ritka és önmagában véve nem elvetendő, de nincs elég bizonyíték arra, hogy ez történt Széthtel az egyiptomi vallásban.

Ő volt „a vörös”, a hirtelenharagú, a düh, az erőszak és mint Ozirisz rosszakarója, a lázadás és a viszály megtestesítője. Mint a káosz istene, a harmóniával és a renddel, a Maat-tal állt szemben. Nagy fizikai erőt tulajdonítottak neki, úgy vélték jogarával könnyedén képes elpusztítani egy istent is. Gyakori jelzője az aA pHty – nagy erejű.

Széth volt a „Fémek Ura”. A vasat, mely az egyiptomiak által ismert legkeményebb fém volt, „Széth csontjainak” nevezték.

Mint Nut és Geb gyermeke a héliopoliszi Enneád tagja. Születésének napja, a 3. epagomenális[3] nap szerencsétlen napnak számított az egyiptomi naptárban. Születésének helye a vallási szövegek szerint az Ombosz-Nagada régió. A Piramisszövegek 205. mondása szerint úgy jött a világra, hogy durván kihasította magát anyja testéből.

Hitvesének testvérét Nephtüszt tartották, de kísérője lehetett Hathor, Toérisz, vagy az idegen eredetű Anat és Astarté[4]. A Piramisszövegek 1521. mondása Neith istennővel társítja. Kétséges, hogy Anubiszt[5], Nephtüsz fiát valaha is Széth fiának tartották, így házasságukból nem született isteni gyermek, ez szokatlan az egyiptomi mitológiában.

A Hórusz és Széth küzdelmét elmesélő mítosz szerint Thot, aki aranykorongként emelkedett ki a zűrzavar istenének homlokából, Hórusz és Széth fia, erre utal egyik jelzője, a „Két úr fia” is.

Kapcsolatait mitikus családjával viták és erőszak jellemzik. Az Ozirisz-mítosz szerint megölte testvérét, Oziriszt, majd 80 évig tartó keserves küzdelmet vívott Egyiptom trónjáért Hórusszal, fivére fiával. Miután Egyiptom trónját Hórusznak ítélték, a Napisten bejelentette, hogy Széth vele fog élni, mint fia.

A 2. dinasztia idején Peribszen uralkodása alatt, ő foglalta el Hórusz helyét a szerekh felett a királynévben. Haszehemui király neve felett Hórusz és Széth együtt jelenik meg.

Ezután úgy tűnik az istenség háttérbe szorult, annak ellenére, hogy az Óbirodalom túlvilág irodalmában sokszor említik. A Piramisszövegek szerint szárnyai vannak, ez a későbbi korokban néha képi ábrázolásban is megjelent. Segíti az uralkodót túlvilági útja során, a 1145-ös mondásban pedig az elhunyt király Széth erejét követeli magának.

Az Ó- és Középbirodalomban Hórusz és Széth Egyiptom két országrészének a megtestesítője lett. Több ábrázoláson ketten koronázzák meg a királyt, tanítják nyilazni az uralkodót, vagy a fáraó foglyait vezetik. A Kairói Múzeumban látható I. Szeszósztrisz fáraó 10 darab hatalmas ülő szobra, melyek hajdan halotti templomát díszítették. Ezek közül néhánynak trónján az ország szimbolikus egyesítését, a szema-tauit Hórusz és Széth végzi.

A hükszósz korban az ellenséges uralkodók saját főistenükkel Baállal azonosították.

A Halottak Könyvében Széthet, mint az „Északi Égbolt Urát” tartották felelősnek a viharokért. Ezzel az elképzeléssel történelmi dokumentumokon is találkozhatunk, pl. a II. Ramszesz és a hettita király leánya között kötött diplomáciai házasságról szóló feliratban. Ebben az uralkodó arra kéri Széthet, hogy oszlassa el a viharfelhőket és szüntesse meg az esőt és a havat, amik hátráltatják a hercegnőt útja során. Széth megtisztítja az eget és meleggé teszi az időt.

Széth teszi ártalmatlanná a gonosz Apophisz kígyót, amikor megpróbálja tekintetével megállítani a napbárkát éjszakai útja során. A Halottak Könyve 108. fejezetében találkozhatunk ezzel, de maga az ideológia először a Koporsószövegekben jelenik meg. Innen ismert gyakori jelzője a „Nagyerejű a Milliók Bárkájában”.

„Ami engem illet, én vagyok Széth, a legerősebb az Isteni Kilencségben. Én ölöm meg mindennap a Mindenség Ura, a Napisten ellenségeit, és ott állok az ő bárkájában. Nincs egyetlen olyan isten sem aki el tudná végezni ezeket a feladatokat.”[7]

A magántemetkezésekben Széth túlvilági szerepe negatív, rémisztő dolog, akit el kell kerülni, mert árt a holttestnek, ahogy Ozirisz holttesének is ártott. Az Ó- és Középbirodalom túlvilági irodalmában ezért vannak olyan mondások, melyek a holttest Széth elől történő elrejtését célozzák. A Halottal Könyve 17. mondása Réhez fohászkodik: „Szabadíts meg ettől az istentől, aki elrabolja a lelkeket és aki abból táplálkozik, ami rothadt, aki belsőségeken él és aki sötétségben és homályban van, aki megrémíti a fáradtakat – ő Széth.”[8]

Előfordult, hogy Hóruszt és Széthet összevonták és Hórusz-Széthnek nevezték, ilyenkor kétfejű emberként ábrázolták, akinek az egyik feje sólyom, a másik pedig széth-fej. Hórusz és Széth amikor megbékülnek egymással, akkor együtt győzik le a közös ellenséget, így előfordul, hogy együtt pusztítják el az Apophisz kígyót. Az Amduatban és a Kapuk könyvében is megjelenik ez a kétfejű lény, a felirat szerint a neve Hrwy.fy - „Ő, a kétarcú”.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy Hórusz és Széth egysége a teljes egész kifejeződése. Kees szerint a két isten erejének az egyesítéséről van szó. Griffith véleménye szerint Hórusz és Széth egysége a királyban megtestesülő kettős istenség kivetítése. Az uralkodó nem csak Hórusz megtestesítője, hanem Hórusz és Széth egységének, megbékélésének is. Jó példa erre a királynő egyik jelzője, az „Aki látja Hórusz-Széthet”. Néha az egységben két különböző aspektus nyilvánul meg, amikor a király uralkodik, akkor Hórusszal azonosul, amikor pedig az erejét kell használnia, akkor Széth-tel. Mindkét aspektus nélkülözhetetlen, a két isten együttműködése a király személyében a garancia a világ jólétére. Hatsepszutot úgy írják le, mint aki kormányozza az országot Ízisz fiaként (Hórusz) és olyan erős, mint Nut fia (Széth). Egyes vélemények szerint az Óbirodalomban a király titulatúrájában a széthi aspektus az Arany-Hórusz - Hr-nbw[9] nevében jut kifejezésre, de Griffiths ezzel nem ért egyet. Az Újbirodalmat követő időkben az Arany-Hórusz nevet már úgy értelmezték, mint Hórusz győzelmét Széth felett.

Az Újbirodalomban hadistenként is tisztelték. Az egyiptomi haderő négy hadteste közül az egyik az ő nevét viselte. III. Thotmesz Széth szeretettjének nevezi magát. A 19-20. dinasztiában a ramesszida királyok védelmezője lett. Néhányan a nevükben is hordozták az isten nevét, ilyen volt I és II. Széthi, valamint Széthnakhte (Széth erőteljes). II. Ramszeszt a kádesi csatát elbeszélő feliratokban Széthhez hasonlítják:

„Olyan volt, mint Széth, a nagyerejű, mint Sakhmet, dühöngésének idején.”[10]

Azt a békeszerződést, amelyet a fáraó korábbi ellenségeivel, a hettitákkal kötött egy olyan ezüst táblán pecsételték le, amelyen Széthet, mint az „Ég Urát” ábrázolták, aki nem más, mint a hettita viharisten Teshub.

A 20. diansztia után az istenség ismét veszített jelentőségéből. Lényében egyre több rokon vonást fedeztek fel a környező népek, Egyiptom ellenségeinek az isteneivel, például az ázsiaiakéval. A líbiai Ash-t is Széth egyik formájának tartották.

A 26. dinasztiáig, az erő, az erőszak és a hatalom, tisztelettel és félelemmel övezett képviselője volt. Egy vészjósló isten, akinek karaktere és mitológiai szerepe pozitív és negatív aspektusokat is magában hordoz. Ezután azonban széleskörű tisztelete megszűnt, szerepe egyre inkább negatív lett, míg nem elátkozott isten lett. A Ptolemaiosz korban a papság külön varázsrítusokat hajtott végre elpusztítására.

A csillagászatban is szerepet kapott. Az északi égbolton található Göncölszekeret[11] az egyiptomiak comb formájúnak vélték és Széth csillagképének tartották.

Eredetileg állati formában jelenítették meg. Egy különleges, eddig azonosítatlan állat kötődik hozzá, melyet széth-állatnak nevezünk. Később emberalakban, széth-állat fejű férfiként is ábrázolták. Előfordul, hogy fején viseli Felső-Egyiptom fehér koronáját, vagy a kettős koronát.

Megjelenhet teljesen emberalakban, egzotikus, más országokra jellemző ruhában, fején egy kúp alakú szarvas és napkorongos koronával.[12]

A Kargha oázisban, a Hibisz templomban szárnyas, sólyomfejű alak, aki ledöfi az Aphopisz kígyót. Néhány tudós azon a véleményen van, hogy ez a jelenet inspirálta a keresztény Szent György és a Sárkány motívumot.

A széth-állat egyiptomi neve

- SA. Pofája hegyes, lehajló, füleinek vége szögletes, teste kutyaszerű, bojtos végű farka felfelé áll. Ülve, állva, és fekve is megjelenik az ábrázolásokon. Valószínűleg mitikus lény, egyetlen ma élő állattal sem azonosítható. Vannak arra utaló jelek, hogy maguk az egyiptomiak is mesebeli lénynek tekintették. Beni-Hasszánban középbirodalmi sírok vadászjeleneteiben a széth-állat egy sólyomfejű, oroszlántestű, szárnyas griff és egy kígyófejű négylábú állat társaságában jelenik meg. Ezek a lények feltűnnek a középbirodalomra jellemző szülő nőket és csecsemőket védelmező varázsbotokon is.

Egy 12. dinasztia idejéből származó pektorálon[13], mely a Myers Museumban tulajdonában van, Hórusszal szemben látható, a két királyság szimbólumaként. A 11. felső-egyiptomi nomosz szimbóluma a standaron ülő széth-állat. A sakálokhoz hasonlóan a széth-állat is feltűnik a napbárka vontatójaként.

Az írásrendszerben a széth-állat olyan szavak determinatívumaként szerepelt, mint az ih – betegség, nSni – dühöngés, nqm – szenvedni, pxpx – vihar, rSwt – rémálom.

A széth-állaton kívül számos más állatot is azonosítottak vele. A korai időkben az istenhez kapcsolódott a vörös ökör, amit rituálék során áldozatként mutattak be. Felvehette a sivatagi antilop alakját is, melyet néha úgy ábrázoltak, hogy a fáraó éppen elvágni készül a torkát. A Halottak Könyvében a Napisten arra utasítja Hóruszt, hogy vigyázzon egy fekete vadkanra, ami olyan erős benyomást tett az istenre, hogy elvesztette eszméletét. A vadkan nem más, mint Széth. Geb krokodillá változtatta Széthet, miután az megölte Oziriszt. A víziló, melynek szerepe az egyiptomi vallásban általában jóindulatú, pusztító jelenség is lehetett, sokszor felborította a papiurszcsónakokat és letaposta az árpát. Gyakran kapcsolták össze Széthtel, és mint ilyet, megölték. A királyi vízilóvadászat, mely a Hórusz Széth felett aratott győzelmét szimbolizálja már az első dinasztia idején hagyomány volt. A vízilóvadászat-motívum az óbirodalmi masztabákban is megjelenik. Edfuban a Ptolemaiosz-korban a templom reliefek tanulsága szerint vízilóval azonosították. A papok vízilóalakú süteményt ettek szimbolikusan elpusztítva így az istent. Buziriszban, Ozirisz egyik fő kultuszközpontjában kecskéket áldoztak fel, melyeket szintén Széth megtestesítőjének tartottak. A Középbirodalomtól a Hui nevű teremtmény is Széth manifesztációja, ez egy üvöltő szamár, vagy egy kígyó szamár fejjel. Ezen kívül még a disznó, a szamár és bizonyos halfajták is Széthhez köthetők. A Széthhez kapcsolódó állatok feláldozása, megölése az őt körülvevő vallási tevékenység része volt. Széth szimbolikus elpusztítását célozta az úgynevezett „sivatagi madár megfojtása” rituálé is.

A 25. dinasztia után a széth-állat eltűnt mind az írásból, mind a művészetből, ettől kezdve az istent leggyakrabban szamárként jelenítették meg, melybe kés van döfve, hogy ártalmatlanná tegye.

Az egyik leggyakrabban használt jogar, vagy pálca az állatfejű uasz (wAs). Előfordul, hogy a pálca feje jól felismerhetően Széth állatot formáz.[14] Ez azonban nem befolyásolta e hivatali jelvény népszerűségét, hiszen a leggyakrabban ábrázolt jogar a különböző istenek kezében. Jelentése hatalom, uralom, boldogság. Mivel Széth a viharok istene, feltételezhetően ezért tekintették a jogart a szelek felidézőjének. Az uasszal mutat közeli rokonságot a dzsam-jogar. Csak abban különbözik az előbbitől, hogy a szára hullámos.

Széthet gyakran hívták segítségül vagy említik mágikus szövegekben. Az általa előidézett kedvezőtlen feltételek és más ellenséges istenek ellen reméltek tőle segítséget. A Leiden papirusz egyik mondásában Széth kardja betegség démonok legyőzésében nyújt segítséget. Ugyanakkor előfordul, hogy jó életért fohászkodtak hozzá.

„Üdvözlet neked, ó Széth, Nut fia, a nagyerejű a milliók bárkájában, aki elpusztította az ellenséget, a kígyót, Ré bárkájának orrában, nagy csatakiáltású, adj nekem jó életet…”[15]

Érdekes, hogy az isten mitológiában betöltött szerepe, veszélyes, erőszakos és lázadó természete nem tartotta vissza az egyiptomiakat attól, hogy személyes istenüknek válasszák. A személynevek mutatják, hogy néhányan nem tétováztak hasonló tulajdonságokat tulajdonítani Széthnek, mint más, jobban megbecsült isteneknek: „Széth-nagy”, „Széth-kedves”, „Széth-elégedett” stb.

Amulettjei ritkák, főleg a Ramesszida korra datálhatók. Tulajdonosuk életében viselte, mint az isten védelmének jelét. Néhány szépen kivitelezett bronz példány széth-állat fejű férfiként ábrázolja őt, Felső-Egyiptom fehér koronájával, vagy kettős koronával. Köztük néhány aranyozás nyomait mutatja.

Őt ábrázolja egy széth-fejű szfinxet formázó, kisméretű, fából készült szobor, mely a Ramesszida korra datálható. A talapzat oldalán Széthez szóló áldozati szöveg fut.

Kultuszhelyei általában a sivatag határán, karavánutak bejáratánál találhatók, csakúgy, mint fő kultuszközpontja Nbwt városa, görög nevén Ombosz. A város 30 km-re Luxortól északra helyezkedik el, a Wadi Hammamat[16] bejáratánál. Felső-Egyiptomban az 5., 10., 11. és 19. felső-egyiptomi nomoszokban tisztelték még. Alsó-Egyiptomban a 14. nomoszban, ami Egyiptom északkeleti határán található. Per-Ramszeszben is jelentős volt a kultusza. A Líbiai sivatag egyik területén a római korig tisztelték. A Dakhla-oázisból ismerünk egy ábrázolást, ahol Vespasianus császár mutat be áldozatot Széthnek és Nephthüsznek.

Összefoglalva, a lázadó természetű Széth a zűrzavar istene, az erőszak megtestesítője volt. Az egyiptomiak mégis tisztelték, mint olyan istent, akivel nem árt „jóban lenni”. Az egyiptomiak a zűrzavart, bizonyos mértékig elfogadták, mint az élet velejáróját és nélkülözhetetlennek tartották az élet rendjéhez.

Az egyiptomi mitológiában Széth a jó ellenpontja, a „szükséges rossz”, sok negatív tulajdonsága mellett pedig egyúttal a világrend fenntartója azzal, hogy a Napbárka útjának folytonosságát biztosítja.

Hórusz és Széth együtt uralkodott a világ felett a fáraón keresztül, de mindkettőnek meg volt a maga helye az univerzumban. Amikor Hórusz Alsó-Egyiptom ura, akkor Széth Felső-Egyiptomé, amikor a sólyomisten a Fekete Föld ura, a termékeny Nílus-völgyé, akkor Széth a Vörös Föld[18] ura, a forró, terméketlen sivatagé. Amikor Hórusz Egyiptom megtestesítője, és védelmezője, akkor Széth az idegen országoké.

4. Leletek Széth omboszi templomának III. Thotmesz korabeli alapítási depozitjából, aki feltehetőleg kibővíttette, vagy felújíttatta a templomot. Valamint votív ajándékok, illetve egy Széthet ábrázoló sztélé töredéke:

5. III. Szeszótrisz dashuri templomának relieftöredékei között is találunk Széth ábrázolást:

Richard H. Wilkinson, The Complete Gods and Godesses of Ancient Egypt, (The American University in Cairo Press, 2003)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

Ian Shaw and Paul Nicholson (in associaton with The British Museum), The Dictionary of ancient Egypt (Harry N. Abrams, Inc.)

Donald B. Redford (Editor in chief): The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt (Oxford University Press, 2001)

[1] HK. 39. (L.Ä. Band 5, 909)

[2] A Halottak Könyvében Ozriszt néha feldaraboltnak (tStS) nevezik.

[3] Az egyiptomiak az évet tizenkét, harminc napos hónapra osztották, ezt követte az öt kiegészítő, vagy hozzáillesztett nap. Ezeken a napokon születtek meg Nut és Geb gyermekei: Ozirisz, Aruérisz (az idősebb Hórusz), Tüphón (Széth) Ízisz és Nepthüsz. A kiegészítő napok mitikus eredete Plutharkosz Ízisz és Ozirisz című művében maradt ránk. (lásd. Ozirisz)

[4] A Hórusz és Széth történetében Neith azt ajánlja az isteneknek, hogy tegyék gazdaggá Széth-et, adják neki a két istennőt.

[5] Anubisz „származására” vonatkozóan több különböző mítosz is fennmaradt. (lásd Anubisz) Plutarkhosz jegyezte fel azt a tradíciót, hogy Nephthüsz volt az édesanyja, az apja pedig Ozirisz.

[6] Maga egy krokodilok elleni varázsszövegben jut szerephez. Széth is megjelenhet ezen a néven, krokodil alakban, amikor a király ledöfi az állatot. (Lexikon der Ägyptologie)

[7] Hórusz és Széth története (Dobrovits Aladár, Kákosy László: Egyiptomi és mezopotámiai regék és mondák, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1995, 2001, 13. o.)

[8] (H. Te Velte – Seth, God of confusion 94. oldal)

[9] Széth szinte állandó jelzője a - nbtj, mely azt jelenti, Nbwt városából való. Ez az óegyiptomi neve Ombosznak.

[10] A kádesi csata (Harmatta János: Ókori történeti chrestomathia, Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, 49. oldal)

[11] Meszehtiu.

[12] Például a 400 Év sztélén. Ezt a sztélét II. Ramszesz állíttatta Taniszban apja, I. Széthi tiszteletére.

[13] Melldísz.

[14] Kákosy László: Ré fiai (Gondolat, 1979, 341. o.) „Egyik leggyakrabban használt jogar az állatfejű, alul villás végűen kiképzett uasz: . Az igen régi fétisek egyike, a nomosznevekben is felhasználásra kerül: az Oxürhünkhosz (Uab) kerület nevét két ilyen jogarral írták, Théba (Uaszet) nevének egy uasz-jogar a szójele. Az utóbbi esetben tollak és szalagok is ékesítik. Az állatfej az esetek többségében jól felismerhetően Széth-et ábrázolja. Széth a viharok ura, innen ered az a hiedelem, hogy a jogar a szelek felidézője (Halottak Könyve 125. fejezet).”

[15] 400 Év sztélé (H. Te Velte – Seth, God of confusion 99. oldal)

[16] Innen indultak a keleti sivatagokba tartó karavánútvonalak.

[17] Gaia és Tartarus gyermeke. 100 fejű szörnyetegként képzelték el, még az istenek is rettegtek tőle és hitvesétől Ekidnától. Zeusz győzte le és száműzte az alvilágba. A vulkánokkal és a forró viharokkal is összekapcsolták.

[18] A sivatag egyik ó.e. neve – dSrt – Vörös Föld.


Templom relief töredék Széth ábrázolásával, Hatsepszut Deir el-Bahariban álló templomából. Újbirodalom, 18. dinasztia © The Trustees of the British Museum.	Fajansz wAs-jogar II. Amenhotep idejéből; Omboszból került elő. Victroia és Albert Múzeum, London.	Szteatitból faragott, Széthet és Nephthüszt ábrázoló szobor töredéke. Széth a Kettős koronát viseli a fején, amelyet ureusz egészít ki, Nephthüsz pedig a Hathor-koronát. A szobor jelen állapotában 17,1 cm magas és a Louvre gyűjteményében van. Újbirodalom, 19. dinasztia, II. Ramszesz uralkodása (kb. i. e. 1279 - 1213)

Széth és Hórusz megkoronázza II. Ramszeszt. Abu-Szimbel, Nefertari-Merenmut temploma.	Aapehty (Nagyerejű) mészkő sztéléje, 19. dinasztia kora, Théba.	Hórusz, III. Ramszesz és Széth szoborcsoportja. Újbirodalom, 20. dinasztia.

5,8 centiméter magas fából faragott amulett. A talapzaton Széthez szóló áldozati formula olvasható. Ramesszida kor.	Halotti pairusz a 21. dinasztia idejéről.	Széth szárnyas, madár háttal rendelkező sólyomfejű férfiként, egy oroszlán társaságában ledöf egy kígyót. A kígyó valószínűleg Apophiszt testesíti meg. Charles K. Wilkinson fakszimiléje a hibiszi Amon-templom egyik jelenetéről. Az eredeti jelenet a Későkorban, a 27. dinasztia idején készült (kb. i. e. 521 – 486) Forrás: The MET