Koppenhága egyiptomi gyűjteményei

Egyik tervem, hogy Európa minél több egyiptomi gyűjteményébe ellátogassak, megismerjem tárgyi emlékeiket. Idén az első úticélom Koppenhága volt, amely több egyiptomi gyűjteménnyel is büszkélkedik. Ezeket szeretném most bemutatni neked.

Saját szervezésben kerestem fel Dánia fővárosát. Repülővel utaztam és a város szívében, a Városháza téren szálltam meg. Az általam felkeresett két egyiptomi gyűjtemény a közelben található.

Először a Ny Carlsberg Glyptotekbe látogattam el. Ez a múzeum 1897-ben nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt. Hatalmas művészeti gyűjteménnyel rendelkezik az ókortól napjainkig, körülbelül 6000 évet ölel tehát fel, több mint 10.000 tárgy segítségével. A Glyptotek elnevezés a görög glyptos – jelentése faragás vagy szobrászat – és theke – jelentése hely, ahol gyűjtenek vagy kiállítanak valamit – szavakból származik.

A Glyptotek Egyiptomi gyűjteménye kapcsán két ember nevét fontos ismerni, az egyik Carl Jacobsen, aki magát a múzeumot alapította, hogy a nagyközönség számára elérhetővé tegye gyűjteményeit; a másik pedig az egyiptológus, Valdemar Schmidt.

Carl Jacobsen (1842 – 1914) a 19. század egyik legnagyobb iparmágnása, sörfőző tulajdonos volt. 1842. március 2-án látta meg a napvilágot Koppenhágában, J. C. és Laura Cathrine Jacobsen (szül.:Holst) gyermekeként. A Carlsberg sörfőzdét eredetileg az apja alapította. Bár egy ideig apa és fia együtt dolgoztak, a közöttük lévő állandó konfliktusok miatt végül Carl saját céget hozott létre a Ny - vagyis új - Carlsberget, apja sörfőzdéje ekkor a Gammel - vagyis Öreg -Carlsberg nevet vette fel.[1] Carl 1874-ben feleségül vette egy dán gabonakereskedő leányát Ottilia Marie Stegmannt (1854 – 1903). Kilenc gyermekük született.

A multinacionális nagyvállalata által termelt nyereségből Carl gazdag művészeti és kulturális gyűjteményt hozott létre. A sörgyáros fiatalkorában elsősorban a festmények birtoklására érzett vágyat, különösen a reneszánsz és a barokk nagy olasz mestereinek alkotásait szerette volna magáénak tudni. Gyakori európai utazásai során ismerkedett meg ezekkel a művekkel. Sikerült néhány szép festményt vásárolnia, bár nem a legnagyobb mesterektől. Később érdeklődése a szobrászat felé fordult, lelkes csodálója volt a kortárs francia művészeknek. 1878-ban vásárolta meg az első francia művet, Eugéne Delaplanche „La Musique” című szobrát, és ettől kezdve évente beszerzett néhány darabot. Egy évvel később vette meg első antikvitását. 1887-ben ismerkedett meg Wolfgand Helbig német régésszel, aki a következő 25 évben, Rómában ügynökként segítette az antik tárgyak felvásárlásában. Továbbra is vásárolt párizsi szalonokból és francia művészektől.

Egyiptomi tárgyakat Jacobsen 1882-ben kezdett el gyűjteni, ekkor egy múmiát és egy koporsót vásárolt a Bulaq múzeumtól, a gyűjtemény a következő évtizedben szerényen gyarapodott.

Carl 1888-ban művészeti gyűjteményét felajánlotta a közösség számára és megkezdte a Glyptotek építését is. 1899-ben hatalmas régiség gyűjteménye is bekerült az új múzeumba egy új szárnyat töltve meg. Meggyőződése volt, hogy a művészet képes megérinteni mindenkit, megszépíteni és gazdagítani mindenki életét. Jacobsen számos dán és külföldi művész rajzát is beszerezte, emellett jelentős érem- és plakettgyűjteményt hozott létre. Számos híres ókori szobor gipszmásolatát vásárolta meg és 1896-ban, amikor a Dán Nemzeti Galériát megnyitották, az egész alagsort másolatmúzeummá rendezték be, Jacobsen pedig az igazgatója lett.

Egész életében elkötelezett volt szülővárosa és annak díszítése iránt. 1879-ben megalapította az Albertina Alapot, ebből ókori szobrok bronz másolatait állították fel például az Orsted Parkban. 1913-ban Jacobsen finanszírozta Edvard Eriksen híres szobrát, a Kis hableányt, amely Koppenhága egyik legfőbb látványossága.

A Glyptotek ma is szoros kapcsolatban áll a Carlsberg Sörgyárral és különösen az Új Carlsberg Alapítvánnyal, amely a múzeum működését is finanszírozza.

Napjainkban tulajdonképpen három épület alkotja a Glyptoteket, amelyet a dán építészet kiemelkedő alakjai, Vilhelm Dahlerup (1836 – 1907), Hack Kampmann (1856 – 1920) és Hennig Larsen (1925 – 2013) terveztek. Kívülről és belülről egyaránt impozáns építmény.

Eredetileg úgy tervezték, hogy csak nappal lesz nyitva a nyilvánosság előtt, a mesterséges világítást később vezették be, de a napfény a mai napig kulcsszerepet játszik a múzeum építészetében. A Dahlerup által tervezett és 1906-ban épült télikert pálmafáival, szökőkútjaival és szobraival, a Glyptotek középpontja és nevezetessége. Üveggel borított, akár egy üvegház, és a mézszínű kupola aranyló fénye meleg, mediterrán ragyogást áraszt. Ugyancsak a mediterrán hangulatot idézik meg a Carl Jacobsen édesanyjának valbyi télikertjéből származó nagy kanári-szigeteki datolyapálmák. A télikertben egyébként vendéglátó helyiség is üzemel, ahol édesanyám és én hibiszkuszos és rebarbarás limonádét, valamint rumos golyót és citromos sütit fogyasztottunk.

Kampmann központi csarnoka szintén 1906-ban készült el. A nagy üvegtető azt a benyomást kelti, mintha egy nyitott római fórumra lépnénk. A szobrok az ókori Rómából származnak, bár több közülük két különböző eredetit ötvöz, ugyanis Jacobsen úgy gondolta, hogy a fej nélküli szobrok nem illenének egy összejövetelekre és ünnepségekre szolgáló terembe.

Bár Larsen 1996-ban felavatott épületét kifejezetten az ott kiállított festmények védelme érdekében építették, és a galériákban ezért csak mesterséges világítás van, a lépcsőház a fény és árnyék játékával folytatja a múzeum építészetének hagyományát, mely a természetes fényre helyezi a hangsúlyt. Érdemes fellátogatni a tetőteraszára, ahol képet kaphatunk arról, hogyan alkotnak egységes egészet az épületek, és itt jól látható Kampmann lépcsőspiramisa is. Első pillantásra egyébként ez az épület a modernista építészet megtestesítőjének tűnik, de sima, enyhén lejtős falaival az ókor, különösen az ókori Egyiptom építészetét is idézi. Márványstukkó borítású, így a felülete olyan csillogóan sima, mint a lépcsőház carrarai márványa. Legkiemelkedőbb díszítőelemei az üvegtető rácsai, amelyek napsütéses napokon árnyékot vetnek a lépcsőház falaira.

A Glyptotek egyiptomi gyűjteménye több mint 300 darabból áll. Az ókori Egyiptom több mint 3000 éves történelmének minden korszakából vannak itt tárgyak. Kialakításában jelentős szerepe volt a dán egyiptológia úttörőjének, Valdemar Schmidtnek.

Schmidt 1836. január 7-én látta meg a napvilágot, a dániai Hammel városában, Jens Christian Schmidt plébános gyermekeként. Úgy volt, hogy ő is édesapja hivatását viszi majd tovább, ezért 1854-ben Koppenhágába költözött, hogy teológiai tanulmányokat folytasson az egyetemen. Szabadidejében azonban az érdeklődésének jobban megfelelő előadásokat, régészetet és művészettörténetet hallgatott. 1859-ben végzett teológiából, de nem vágyott papi pályára. Olyan célt tűzött ki maga elé, amelyről tudta, hogy Dániában nem érheti el. Tanulmányútra indult először Görögországba, majd Egyiptomba, ahová 1860. december 26-án érkezett meg. Miután megmászta a Nagy Piramist, arra a következtetésre jutott, hogy a Gízai-fennsík a Föld legérdekesebb helye. Kairói tartózkodása alatt számos alkalommal ellátogatott Auguste Mariette új múzeumába, a Bulaqba is[2].

1863-ban kiadta az utazásáról szóló beszámolóját Reise I Graekenland, Aegypten Og Det Hellige Land (Utazás Görögországban, Egyiptomban és a Szentföldön) címmel, ez a könyv sok dán számára az első ismertető volt Egyiptomról. Apja anyagi támogatásával kezdett egyiptológiát tanulni Heinrich Brugschnál (1827 – 1894) Berlinben. Tanulmányait itt 1862-ben fejezte be. Sokáig azonban nem az egyiptológia területén tevékenykedett, mert hazájában nem volt erre lehetőséges, inkább az őskori régészetre koncentrált. Főtitkárként szolgált az 1869-es koppenhágai Antropológiai és Régészeti Kongresszuson, ezért a szolgálatáért professzori címet kapott. 1872-ben elkészült doktori disszertációja, mely a Bevezetés Szíria ókori történetébe nem bibliai források alapján (Indledning til Syriens historie i oldtiden efter ikke-bibelske kilder) címet viselte. A következő évben sikeresen megvédte azt a Filozófiai karon, és megszerezte a doktori címet. Ő alapozta meg Dániában az egyiptológia és az asszírológia tudományát, 1874-ben kezdte el oktatni ezt a két tantárgyat a Koppenhágai Egyetemen. 1879-től éves állami anyagi támogatást kapott szolgálataiért. 1879-ben publikálta a királyi gyűjtemény ókori feliratait, mind franciául, mind dánul és az évek során számos más dán gyűjteményt is közzé tett.

Ő volt az, aki Carl Jacobsen nevében 47 láda egyiptomi műtárgyat vásárolt meg, amelyek 1892. júliusában érkeztek meg a Ny Carlsberg Glyptotekbe. Valdemar Schmidt ötven nap leforgása alatt körülbelül ötszáz műalkotást vett meg, biztosítva hogy a leletek az ókori Egyiptom legtöbb történelmi korszakát lefedjék. Schmidt és Jacobsen egyébként még fiatalemberekként találkoztak először Párizsban, 1866-ban, amikor Schmidt végigvezette Jacobsent a Louvre egyiptomi gyűjteményén. Jacobsen 1914 elején bekövetkezett haláláig, majd az első világháború kitöréséig, Schmidt többször is vásárolt műtárgyakat a Glyptotek számára Egyiptomban. A bronz szobrok gyűjteményét pedig párizsi árveréseket vásárolta meg 1890-ben és 1891-ben. A múzeum fontos helyszínné vált előadásainak is, és kulcsfontosságú eszköz volt a következő egyiptológusgeneráció képzésében.

Schmidt élete során harmincháromszor járt Egyiptomban és gyakran vett részt nemzetközi egyiptológiai kongresszusokon. Kedvenc időtöltései közé tartozott, hogy meglátogatta az egyiptomi gyűjteménnyel rendelkező múzeumokat. Élete vége felé egyiptológiai és asszirológiai könyvgyűjteményét a Glyptoteknek adományozta, de az végül a Koppenhágai Egyetem egyiptológiai és asszirológiai laboratóriumába került, amelyet halála évében hoztak létre. 80 éves koráig tanított. Nyugdíjba vonulása után három évvel, 1925-ben hunyt el.

A Glyptotek Egyiptomi gyűjteménye Carl Jacobsen személyes régiséggyűjteményének, a nemzetközi régiségpiacon vásárolt daraboknak és ásatások során feltárt tárgyaknak a kombinációja. Az ásatásokat részben a Jacobsen által 1902-ben jótékonysági alapként létrehozott Ny Carlsberg Alapítvány támogatta. A Glyptotek egyiptomi gyűjteményét gazdagítja, Friederich Münter püspök (1761–1830) egyiptomi kollekciója is[3].

Bejáratát, mely a télikertből nyílik két szfinx őrzi. A lépcsőkön felhaladva a nagy egyiptomi galériába jutunk, ahol a monumentális szobrok láthatók. Ebből a teremből nyílik egy kisebb szoba, ahol a kisebb méretű leletek vannak kiállítva. A szemközti oldalon egy sor helyiség található. Itt tekinthetőek meg az ókori egyiptomiak túlvilági életéhez köthető tárgyak, óbirodalmi masztaba sírokból származó reliefek, álajtók, valamint sztélék, koporsók és szarkofágok későbbi korokból. Közülük kiemelkedik Gemni-em-hat teljes temetkezési felszerelése a Középbirodalom idejéről.

A nagy egyiptomi galéria végén található a rotunda, amelyben egy a Taharka kawai templomából származó oszlop foglalja el a fő helyet, körülötte szobrok, szoborfejek láthatóak. Ezen a helyiségen keresztül lehet bejutni a núbiai terembe. Itt olyan tárgyak láthatóak, amelyeket Francis Llewellyn Griffith és John Garstag ásatásainak finanszírozásáért cserébe kapott meg a Glyptotek. Garstang Meroében folytatott ásatásokat 1909 és 1912 között, Griffith pedig Kawában 1929 és 1932 között.

Tetszett, hogy a padló mintájában egyiptomi motívumok tűnnek fel, a nagy egyiptomi galériában papirusz, a rotundában pedig liliomvirág. A nagy egyiptomi galériából az oldalsó helyiségekbe vezető ajtókat pedig egyiptomi ajtókeretek és áthidalók keretezik, így olvasztva be az ókori egyiptomi tárgyakat a galéria arculatába. Ennek illusztrálására én azt az ajtókeretet választottam, ami a kisebb egyiptomi tárgyak termébe vezet. Elég különleges darabról van szó, mely a 21. dinasztia taniszi királyainak építési tevékenységéről tanúskodik, nevezetesen Sziamonéról, aki Memphiszben Ptah központi templomától délre egy kisebb templomot emeltetett. A szemöldökfán az építést vezető Ankhefenmut is megjelenik az uralkodó kíséretében. 

A gyűjtemény többnyire tematikusan van elrendezve. A múzeum egyik legrégebbi tárgya egy 5000 éves ókori egyiptomi vízilószobor. A gyűjtemény kiemelt darabjai közé tartozik II. Ramszesz és Ptah isten kolosszális szoborpárja, Gebu, királyi kincstárnok szobra, az Anubisz istent sakálfejű férfiként ábrázoló gyönyörű szobor, az Amarna-korból származó leletek, illetve egy ikonikus fekete királyszobor fej, amely III. Amenemhat fáraót ábrázolja.

Az alábbiakban személyes kedvenceimből készítettem egy válogatást.

Két nappal később kerestük fel a Dán Nemzeti Múzeumot, amely az ország legnagyobb és legrégebbi kultúrtörténeti múzeuma. Jelenlegi nevét 1892-ben kapta, de gyökerei a Dán Királyi Művészeti Gyűjteményig nyúlnak vissza. Ezt III. Frigyes király (1609 - 1670) alapította 1653-ban, többször is gyarapodott, illetve áthelyeződött.

III. Frigyes király 1648-tól halálig Dánia és Norvégia uralkodója volt. A Sorø Akadémián, valamint Hollandiában és Franciaországban tanult, érdekelte a teológia, a természettudományok és a történelem. 1643-ban feleségül vette Braunschweigi Zsófia Amáliát, akivel nyolc gyermekük született. Szeretőjétől, Margarethe Pape-től is született egy fia. Eredetileg nem ő volt a trón várományosa, azonban 1647-ben. meghalt bátyja, Keresztély. Nem sokkal később a rendi gyűlés és az Államtanács jóváhagyásával, Frigyes lett a trónörökös. Lelkes könyvbarát volt, gyűjteménye a koppenhágai Királyi Könyvtár alapját képezte. Uralkodása idején a Dán-svéd háborúk folyományaként országa elvesztette minden a Skandináv-félszigethez tartozó területét. Ezt követően Dániát abszolút monarchiává alakította át. II. Frigyes 1670. február 9-én halt meg Koppenhágában, sírja a roskildei székesegyházban található.

A Dán Nemzeti Múzeum Egyiptomi gyűjteménye körülbelül 3300 ókori egyiptomi tárgyat számlál és ezek az ókori Egyiptom nagyjából 3000 éves történelmének minden korszakát felölelik. A harmadik emeleten találod meg, ahol két nagyobb és két kisebb teremben van elhelyezve az Egyiptomi gyűjtemény. Ugyanakkor a többi ókori teremben is rá lehet bukkanni ókori egyiptomi tárgyakra, ezért érdemes fefedezni azokat is. Ezek közül egy olyan elefántcsont faragványt választottam, amely a Rhodosz szigetén található Lindoszból került elő, Athéné szentélyéből.

Koppenhágában van még egy kisebb egyiptomi kollekció a Thorvaldsen Múzeumban is. Ez az izlandi származású dán szobrász, Albert Bertel Thorvaldsen (1770 – 1844) gyűjteményéből áll, aki életének több évtizedét Rómában töltötte. Amikor 1838-ban úgy döntött, hogy visszatér Koppenhágába, magával hozta művészeti gyűjteményét, amely körülbelül 400 kisebb, Olaszországban vásárolt egyiptomi műtárgyat tartalmazott. Halála után egy múzeumot építettek a művei és gyűjteménye elhelyezésére. Ide sajnos nem látogattunk el.

A múzeum weboldala az alábbi linken érhető el:

https://www.thorvaldsensmuseum.dk/en/vaerkerne

Írta: Maatkara

Közzétéve: 2025. szeptember 1.

Források:

Alm, Andreas (2023). Valdemar Schmidt and the Foundation of Egyptology in Denmark. In H. Navratilova, T. L. Gertzen, M. De Meyer, A. Dodson, & A. Bednarski (Eds.), Addressing Diversity: Inclusive Histories of Egyptology (pp. 31–53). (Investigatio Orientis. Beiträge zur Wissenschaftsgeschichte der Orientalistik; Vol. 9). Zaphon

https://glyptoteket.com/

https://en.natmus.dk/museums-and-palaces/the-national-museum-of-denmark/exhibitions/classical-and-near-eastern-antiquities/exhibition-classical-and-near-eastern-antiquities/