Bútorok az ókori Egyiptomban 3.
Miléna
azzal a
kéréssel fordult hozzánk, hogy szeretné tudni milyen bútoraik,
használati
tárgyaik voltak az egyiptomiaknak. Az első részben a bútorok
alapanyagaival és
az asztalosok szerszámaival ismerkedtünk meg, a másodikból
megtudhattátok, hogy
milyen bútortípusok voltak jellemzőek az Archaikus kor és az Óbirodalom
időszakára, illetve bemutattam a fejtámaszokat. Most nézzük mi a
helyzet az
ókori Egyiptom történetének további korszakaiban. Ez a cikksorozat záró
darabja. A tárgyak nyilvántartási számát, ahol csak tudom feltüntetem
zárójelben, mivel az egyiptomi gyűjtemények nagy része online
elérhető, és így mindegyikre rá tudtok keresni, ha további
informciókra vagytok kíváncsiak.
A
Középbirodalom
időszakának egy nagyon fontos lelőhelye Beni-Hasszán, mely Kairó és
Luxor
között, a Nílus keleti partján található. A folyó fölé magasodó
mészkősziklába vágták
a 11-12. dinasztia idején a 16. felső-egyiptomi kerület
nomoszkormányzóinak
sírjait. Ezek a nagyhatalommal bíró férfiak szinte királyként
irányították
kerületüket. Kötelességeik közé tartozott a királyi vagy templomi
műhelyek
irányítása, így nem hiányozhatnak a sírjukból a munkájukat végző
asztalosok
ábrázolásai.
A
nomoszkormányzók szigorúan felügyelték a műhelyek termelését, hogy a
rendelkezésre
álló nyersanyagot minél jobban, hatékonyabban beosszák, így a
kerületükben élő
magánszemélyek bútor ellátottságára is hatással voltak. Minden
műhelynek volt
egy felügyelője, aki egy olyan elöljárótól kapott utasításokat, aki
valószínűleg a nomoszkormányzó közvetlen beosztottja volt.
A
nomarkhoszok
sírjai alatt lévő lejtőn egy óriási nekropolisz terül el, ahol azon
hivatalnokok, tisztviselők kisebb sírjai találhatók, akik ezek alatt a
kormányzók alatt szolgáltak. Ezek a sírok úgy épülnek fel, hogy van egy
akna,
amelynek az alján található a kisméretű sírkamra. John Garstang régész
tárta
fel a nekropoliszt 1902 és 1904 között. 880 kicsiny sírt tisztított
meg,
amelyek leletanyaga – köztük bútorok is – ma szerteszét találhatók a
világban,
van, ami nyilvános gyűjteményben, míg mások magántulajdonban.
Az
egyik a
Középbirodalomra jellemző székfajta az, amelyiknek a lába
elkeskenyedik, majd
újra kiszélesedik és a láb felső, az ülőfelület feletti része domború.
A négy
lábat az oldalrudakhoz, csapolással illesztették. Egy ilyen típus
került elő
például az 569-es sírból. Ennek a széknek az esetében a hosszanti
oldalakat
alkotó fadarabok felső része szintén lekerekített azért, hogy védve
legyen a
kopástól, amit az ülőfelületet alkotó gyékényülőke okozott volna.
Bútorok
szempontjából az egyik legjelentősebb sír a 183-as, amit Garstang egy
bizonyos
Deditbaketnek tulajdonított. Előkerült innen egy olyan négylábú,
téglalap alakú
asztal, amelynek a lapját homorú pártázat szegélyezi. A lábakat két-két
keresztrúd tartja össze a hosszú oldalon, ezáltal erősebb az asztal.
Egy
fejtámaszt és két a Középbirodalomra jellemző székláb szettet is talált
még
ebben a sírban Garstang csapata.
A
Középbirodalom
székei alacsonyabbak voltak, mint amilyeneket mi használunk. Az
egyiptomiak
átlag magassága is kisebb volt, mint a mai európaiaké, egy 170
centiméter magas
férfi akkoriban magasnak számított. Mind a sípcsont, mind a combcsont
rövidebb
volt, a csípőmagasság pedig alacsonyabb volt és ez a székek
magasságában is
visszatükröződik. Az ókori egyiptomi asztalosok a lehető legalacsonyabb
ülés
magasságot használták a székek készítésénél. Elképzelhető, hogy a
bútordarab
tervezett tulajdonosának alacsonyabb társadalmi státusza miatt volt ez
így,
vagy ügyelniük kellett arra, hogy minél gazdaságosabban osszák be a
rendelkezésre álló értékes nyersanyagot, a fát. Ugyanakkor ez kényelmi
szempontból is előnyös, mivel a lábak kinyújthatók a test előtt, és a
térd
mögötti lágy, érzékeny szövet nem érintkezik az üléssel. Az üléssíneket
csapolással rögzítették a lábakhoz, valamivel lejjebb, mint az
ülőszint,
ugyanis az ülőfelület nádszárakból készült, amiket zsinórral kötöttek
össze.
A
Középbirodalom
idején a bútorok tervezésében bekövetkezett változások a korszak
sztéléin is
megfigyelhetők. Láthatunk rajtuk állványokat, amelyekre a kerek aljú
edényeket
helyezték és asztalokat, amelyekre az áldozati edények kerültek. Ezek
általában
alacsony asztalok, téglalap alakú asztallappal, a lábuk vagy egyenes
hasáb,
vagy enyhén kifelé áll. Egy vagy két merevítőrúd köti össze a lábakat.
Szintén
ábrázolták a sztéléken homorú pártázatos asztalt, amit a beni hasszáni
183-as
sírból ismerünk. Székekkel viszont ritkán találkozunk rajtuk, de
továbbra is
megtalálható a bikalábas és az oroszlánlábas szék is. Az illusztrált
székek
között ugyanakkor előfordul néhány, amelynek gazellalábat formáz a
lába. A
székek háttámlája lehet rövid vagy hosszú. Egy sztélén látható egy
magas
háttámlájú szék, amelynek a mintázata – fehér alapon fekete foltos –
tehénbőrre
emlékeztet, elképzelhető, hogy ezt a hatást festéssel érték el.
Lehetséges,
hogy ez a mintázat divat volt ebben a korszakban, mert a Kairói
Egyiptomi
Múzeumban őriznek egy korabeli festett pajzsot és egy tegezt ugyanilyen
mintázattal. Ábrázolásokról ismerünk még egy kanapészerű bútort,
amelynek
mindkét rövid végén alacsony támla volt, ezen két ember ülhetett
egymással
szemben a háttámláknak támaszkodva. Ugyanakkor egy Középbirodalom
korbeli,
festett relieftöredéken, mely Amenemhat sírjából származik, azt látjuk,
hogy
akár három ember is ülhetett rajta.
1888-ban
Flinders
Petrie megtalálta a Középbirodalom korabeli munkástelepülést Kahunban.
Ezek a
munkások a közelben található II. Szeszósztrisz által építtetett
templom műhelyeiben
dolgoztak. Ezekben a házakban is használtak fából készült bútorokat,
például
került elő állatlábas szék, illetve faládák is. Utóbbiakat deszkákból
készítették, amit fecskefark csapolással rögzítettek egymáshoz. Az első
bronzból készült szerszámok is erre a korszakra tehetők, Petrie
ilyeneket is
talált. A bronz réz és ón ötvözete, a bronzpengék keményebbek, ezért
hosszabb
ideig ép marad a vágóélük. Petrie ásatásai során rábukkant
Szithathoriunet
hercegnő temetkezésére is, akit apja, II. Szeszósztrisz piramisának
közelében
helyeztek örök nyugalomra. A sírban ékszeres és kozmetikai ládák is
voltak,
melyeknek a fa része ugyan elporladt, de az elefántcsont, arany,
karneol és
fajansz berakások megmaradtak. A Metropolitan Múzeum munkatársainak
sikerült
két ládát rekonstruálni. Az egyik ékszeres láda volt, a másik pedig
kozmetikai
láda. Fém tükör, tárolóedények, egy ezüst tálka pirosító számára, egy
borotva
és egy fenőkő volt benne egykoron. Más Középbirodalom korabeli ládákra
gyakran
illesztettek olyan csontpántokat, amelyeket kis fekete körök
díszítenek. A
korszakból ismertek még írnok tolltartók is, ezek szintén fából készült
tárolók, amelyekben tollak és festékek kaptak helyet. Néha festették
őket, úgy,
hogy cédrus fának tűnjenek, elefántcsont (fehér) és ébenfa (sötétbarna)
berakással.
A Petrie Múzeumban készítettem ezt a felvételt, amelyen egy Lahunból előkerült csontpántokkal díszített ládika szerepel a Középbirodalom korszakából. A tetején az elején látható két - két fából faragott gomb, ezeket kötözték össze madzaggal, ha be akarták zárni a dobozt. |
A
Metropolitan Múzeum gyűjteményét gazdagítja a fent látható
összecsukható szék. Meirben találták 1910-11-ben. Az egyszerűbb típusba
tartozik, az anyaga fa, rézötvözet és bőr. Közel 36 cm magas. Középbirodalom, 11-13. dinasztia, kb. i. e. 2030 - 1640. © MET |
A firenzei
múzeumban van kiállítva ez a két szék. Újbirodalom korabelinek datálják őket, viszont
a bal oldali alacsony szék, az teljesen úgy néz ki, mint a Középbirodalomra is
jellemző széktípus. Ettől függetlenül az Újbirodalom idején továbbra is
készítették ezt a típust. A jobb oldali már egy magas, döntött háttámlás szék, de még
mindig viszonylag alacsony lábakkal. |
Az
Újbirodalom
idején már sokféle szék készült, a minősége a tulajdonos anyagi
helyzetétől
függött. A legnépszerűbb forma az úgynevezett rácsos szék volt, amelyet
minden
társadalmi réteg előszeretettel használt. Rengeteg thébai
sírábrázoláson látható,
és konkrét példányok is maradtak fenn. Ez egy elegáns szék, négy
keskeny
lábbal, amelyeket alul merevítőrudak kötnek össze. Az ülőfelület
bemélyedő, gyakran
ez is fából készül, vagy a fakeretbe szőtt zsinór alkotja. Az üléssín
és a merevítőrúd
között található részt, mind a négy oldalon egy-egy függőleges és
egy-egy átlós
merevítőrúd köti össze, ezért nevezték el az egyiptológusok rácsos
széknek.
Kerek
lábú
székeket is készítettek, a lábakat kézzel faragták meg, a kutatók
szerint még
nem használtak esztergapadot. Egy különösen szép ébenfából készült,
kereklábú
szék található a British Múzeum gyűjteményében. A lábakba metszett
vonalak
egyenetlenek és pontatlanok, mindegyik láb tetejét elefántcsont csepp
vagy
virágszirom berakások díszítik. Az ébenfa merevítőrudakat úgynevezett
vak
csaphornyos módszerrel csapolták a lábakhoz, ez azt jelenti, hogy a láb
külső
oldalán nem lehet látni a csapolást. Ezen a széken ennek a helyét
minden lábon
egy kis ébenfával szegélyezett elefántcsont lap jelöli. A láb teljes
hosszának
körülbelül felénél található merevítőrudakat két végét elefántcsontból
faragott
papíruszvirág formájú hüvelyek díszítik. A merevítőrudak és az üléssín
közé a
rácsos székhez hasonló módon elefántcsont rudakat illesztettek.
Mindegyik
üléssínt vastagon bevonták gipsszel, mielőtt a nedves gipsz fölé egy
bőrlapot
fektettek volna, hogy kialakítsák az ülőfelületet. Sajnos az ülőfelület
mára
már szinte teljesen lebomlott, csak nyomai láthatóak az üléssínhez
tapadva.
Az
Újbirodalom
időszakát megelőzően az ábrázolásokon az asztalosműhelyekben a férfiak
vagy a
földön kucorogtak, guggoltak vagy keresztbevetett lábakkal ültek. Ez
még
megfigyelhető Meketré asztalosműhely modelljén is, mely a
Középbirodalom
korában, a 11. dinasztia idején készült. Az Újbirodalom korabeli thébai
sírokban viszont gyakran látjuk az asztalosokat háromlábú széken ülni.
A deir
el-medinai munkástelepülés sírjaiból kerültek is elő ilyen székek a
maguk
fizikai valójában. Ezeket általában rosszabb minőségű fából
készítették. Az
ülőfelület vastag falapból készült, amelyet edényhez hasonló alakúra
faragtak.
Három kifelé hajló lábat illesztettek bele csapolással. Alkalmanként a
láb
csapja áthaladt az ülőfelületen, ilyenkor vastag gipszréteggel fedték
el, ahogy
a fa esetleges hibáit is.
Az
összecsukható
szék a Középbirodalom idején tűnt fel, de a legszebb konkrét példányok
az
Újbirodalom korából maradtak ránk. Utazáshoz kiváló volt. A korai
összecsukható
szék két fakeretből állt, amelyet egy pár bronz pánttal kapcsoltak
össze. Az
Újbirodalom korabeliek már díszesebbek. A lábakat alkotó rudak gyakran
vízimadárfejben, talán kacsafejben végződnek és a szemeket, valamint a
nyaktollakat elefántcsont berakással készítették el. A kacsa csőréből
indultak
a csapok a föld felé eső sínbe. Ezeknek a síneknek a két vége is
gyakran
vízimadárfejben végződik és ezeket is elefántcsont berakások díszítik.
Az
üléssínekhez sokszor bőrülést rögzítettek ragasztóval. Ez a ragasztó az
idő
előrehaladtával egészen sötétbarnává vált és kristályosodott. Más
esetben
zsinórból szőtt ülőfelületet készítettek. Sőt, olykor az is előfordult,
hogy
fából készült ülés került rájuk, és úgy festették be, hogy állatbőrt
imitáljon.
Ezeket a székeket persze nem lehetett összecsukni.
Háttámlás
székekkel inkább az előkelőbb háztartásokban találkozhatunk. Gyakran
kerülnek
rájuk hieroglif feliratok, a háttámlát pedig gyakran elefántcsont és
ébenfa
berakások díszítik. Ezeknek rövid, oroszlánlábat formázó lábai vannak,
a
mancsok alatti fordított csonkakúp alakú részt rézhüvely védi. Más
háttámlás széknek
egyszerűbb hasábalakú lábai vannak, amelyeket elöl és hátul egy-egy
merevítőrúd
köt össze. Az ülőfelület egyenes. A hátsó lábak alkotják a háttámla
egy-egy
tartóoszlopát is, ezt középen még egy további támaszték erősíti. Maga
az enyhén
döntött háttámla az oldalsó üléssínhez van csapolva és a hátsó
tartóknak
támaszkodik. Az ülést, ahogyan sok más Újbirodalom korabeli széken is,
növényi
rostból szőtték, a szövés áthalad az üléskeret belső széle mentén fúrt
lyukakon.
A
domború aljú
edényeket továbbra is karcsú állványokba helyezték, amelyek csapolással
összeillesztett vékony fahasábokból készültek. A British Múzeum
gyűjteményében
őriznek egy ilyet. Az asztal lapjában van egy üreg, amelyet körülvesz
egy fából
készült perem, ez még inkább stabillá tette az edény tárolását,
megakadályozta,
hogy eldőljön. Ezt a példányt gesszó réteggel vonták be, majd
világoszöld,
sötétzöld és piros téglalapokból álló mintát festettek rá.
Az
előkelők
otthonaiba az előbbieken felül voltak még ágyak, asztalok és
tárolóládák is. A
királyi műhelyekben készült bútorok típusban nem különböztek attól,
mint amit
az előkelők vagy a középosztály használt, azonban a megmunkálásuk
sokkal
finomabb, és a minőségük sokkal jobb. Tutankhamon sírját 1922-ben
találta meg
Howard Carter, az ékszerek mellett a király temetkezési mellékletei
között szép
számmal voltak bútorok is, de terjedelmi korlátok miatt, ezeket nem
fogom
részletesen bemutatni, csupán párat említek közülük. Ezeken kívül
csupán néhány
királyi bútor töredéket ismerünk. A Metropolitan Múzeum gyűjteményében
vannak
IV. Thotmesz trónszékének töredékei, egy másik trónszék töredékei a
Dundee Múzeum
és Művészeti Galériában vannak és ismert még egy ágykeret töredék a 20.
dinasztia idejéről. Utóbbit a
British Múzeumban őrzik,
nyilvántartási száma: EA21574 és IX. Ramszesz sírjából került elő.
Anyaga fa,
arany és ezüst. A lábak szarvasmarhaláb formájúak. A díszítőmotívumok
kígyók,
ezek futnak fel a lábtámlára és minden lábon szerepel belőlük kettő.
Az Újbirodalom sírjaiban gyakran jelenik meg ábrázolásokon a lábtartó. Killen szerint két csoportra oszthatóak, az egyik egyszerűen elemeli az uralkodó lábát a homokos, poros talajtól, a másik pedig ünnepi. Valószínűleg a magasabb, támlás székek kialakulásához köthetők, így elképzelhető, hogy a Középbirodalom idején jelentek meg. Tutankhamon sírjából számos példány került elő, ettől eltekintve viszont nagyon ritkák. Szinte mindig Egyiptom ellenségei láthatóak rajtuk megkötözött kezekkel. A király azáltal, hogy a lábát ezekre helyezte szimbolikusan eltaposta a káosz erőit jelképező ellenséges népeket, az ázsiaikat, líbiaiakat és núbiaiakat. A legegyszerűbb és leggyakoribb típus gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy tégla, ábrázolásokon ugyanakkor néha találkozunk olyan formájú lábtartókkal is, amelyek úgy néznek ki, mint az állatlábas alacsony székek. Tutankhamon sírjából ismert egy olyan típus is, ami úgy néz ki, mint egy a felsőrészén homorú pártázattal és hengertesttel ellátott láda. Ezekbe a zsámolyokba tollal megtöltött párna került. Tutankhamon példányai díszesek, ezeken is megkötözött ellenségeket látunk az egyesítés hieroglifához kötve.
Több szempontból is érdekes a fenti montázs. A mészkőből faragott szobrot Müchenben lehet megcsodálni, egy Neje nevű papot és az édesanyját Mutnofretet ábrázolja. Ha megfigyelitek a férfi és a nő különböző fajta széken ül. Mindkettő a rácsos típusba tartozik, az egyik egy háttámlás oroszlánlábas szék, a másik, az asszonyé támlanélküli és kereklábú. Újbirodalom kora, 19. dinasztia, kb. i. e. 1250. Lent
két Leidenben kiállított szék szerepel. Az egyik az oroszlánlábas és
háttámlás, a másik kerek lábú és támlanélküli, egyik sem rácsos.
|
Erre
a montázsra a British Múzeumban készített bútoros felvételeimet
válogattam össze. Ezek a székek és ládák egy vitrinben láthatóak. A
rácsos, támlanélküli széket (EA2476) gesszóval vonták be és fehérre
festették. Thébában találták meg és az Újbirodalom korából, azon belül
a 18. dinasztia idejéről maradt ránk. Ugyanez igaz a másik két székre
is. Az alacsony, oroszlánlábas és egyenes háttámlájú szék (EA2480) akáciafából
készült és berakásokkal díszítették. A 18. dinasztia idejéről származik. Az alsó képen középen van egy
összecsukható szék is (EA2477), az Újbirodalomra jellemző díszesebb fajta, amin
megfigyelhetők a kacsafejek. Középen lent a
gyönyörű ébenfa pántokkal és elefántcsont, valamint fajansz berakással
díszített, négy lábon álló doboz (EA5897) látható. |
A British Múzeum fényképeiből válogattam ki az előző képen látható tárgyakat és még beraktam az edénytartó állványt (EA2470) is, amiről szó esik a cikkben. Utóbbi nem volt kiállítva, amikor 2019-ben a múzeumban jártam. 68 cm magas és szikomorfából készült. Balra lent látható Tutu kozmetikai ládája (EA24708), melynek tartalma a következő: egy kerámia és egy kalcit edény, egy habkő, egy elefáncsont fésű, egy bronz kozmetikai tál, egy pár bőrszandál, három gyékény edényfedél, egy duplahengert formázó szemfestéktároló és a hozzá tartozó applikátor pálca, valamint egy elefántcsont tű. Jobbra fent egy 25 centiméter magas kAr szentély formájú szikomorfa ládika (EA5907) van. A vörös, fekete és fehér festés talán az olyan drága anyagok imitálására szolgál, mint az ébenfa, a fehér elefántcsont és a vöröses elefántcsont. A fedélen a következő hieroglif felirat olvasható: "Üdvözült Ozirisz előtt, a hajós (?), az igazhangú Denereg." Minden bútor az Újbirodalom idejéről és Thébából származik. |
Tutankhamon
ládái
között van olyan, ami a kAr szentélytípus[1]
mintájára készült. Korabeli sírábrázolásokon is megfigyelhetők ezek,
például
láthatunk áldozatvivőket ilyen ládákkal a fejükön Ramosze vezír thébai
sírjában.
Egy
kisebb méretű
kétszemélyes pad vagy kanapé is előkerült Tutankhamon örökhajlékából,
amin két
ember tud ülni egymás mellett. Az ülőfelület és az alacsony háttámla is
deszkákból áll, a lábak egyenesek, hasáb alakúak és minden oldalon
merevítőrudak kötik össze őket. Elképzelhető, hogy a háttámlán
átvetettek egy
párnát, hogy kényelmesebb legyen. Dekoráció nincsen rajta. A pad csak
36 centiméter
magas, így elképzelhető, hogy a király gyermekkorában használta.
Rekhmiré
sírjában egy oroszlánlábas példányt örökítettek meg, mely a festése
alapján
ébenfából készült.
Szintén
a királyi
műhelyekben készült az a leletegyüttes, amely Tuja és Juja sírjából
került elő.
A Királyok Völgyében található sírt Theodore Davis találta meg
1905-ben. Tuja
és Juja III. Amenhotep Nagy Királyi Hitvesének, Teje királynénak voltak
a szülei. Az uralkodó két gyönyörű ládával ajándékozta meg az
idős
házaspárt. Mindkettő díszítésében az arany és a kék szín dominál. Az
egyik láda
téglalap alakú és a test alatt ott vannak a székekre is jellemző
rácsok. A
ládatest felső része pedig homorú pártázatban végződik. Az oldalán
uasz-jogarokból,
dzsed-oszlopokból és ankh jelekből álló motívum fut körbe. A tetején
pedig az
arany hieroglifán ülő Heh alakja figyelhető meg, felette a király
neveit
tartalmazó kartusokkal. A fedél két részből áll és középen nyílik. A
másik láda
még díszesebb. Ez is téglalap alakú négy lábbal, a fedele domború. A
ládatest
felső széle homorú pártázatban végződik. Különösen szép a keretmotívum,
mely
kék és piros üvegpaszta négyzetekből áll, amelyeket vékony elefántcsont
és
ébenfa csíkok választanak el egymástól. A láda alapszíne kék. A
keretmotívummal
az oldalakat és a fedelet is két részre osztották. Az oldalpanelek
felső
részében a király titulatúrája fut körbe, alul pedig a „minden élet és
hatalom”
jókívánság. A fedélen pálmajogart tartó és az arany hieroglifán ülő
Heh-alakok
és a király kartusai szerepelnek, valamint az adassék neki élet,
tartósság és
hatalom felirat. Ugyancsak a sírba került az unoka, Szitamon hercegnő
kéttámlás
széke. Ezek szintén mesterművek a maguk nemében, mindkettő
oroszlánlábas. Az
egyik teljes egészében aranyozott, a kartámlán áttört díszítéssel
védelmező
istenalakok szerepelnek, Taweret és Bész figurák. A háttámla belső
oldalán egy
fantasztikusan szép áldozati jelenet látható. Teje királyné, egy
lótuszvirágokkal benőtt folyón vagy tavon hajózik papiruszcsónakban.
Széke
alatt egy macska ül. A királyné előtt Szitamon hercegnő áll és
virágcsokrot
ajánlj fel édesanyjának, másik kezében egy khu-legyezőt[2]
tart. A királyné mögött egy másik leány áll, de az ő neve sérült, nem
olvasható. Egy papiruszcsokrot és egy olyan legyezőt tart, mint
Szitamon; a
nyélen egyetlen hosszú toll van. A másik szék ébenfa és a díszítése
aranyozott.
A kartámlán itt is védelmező istenek láthatóak, Bész figurák késsel és
hangszerrel a kezükben, valamint Taweret istennő. Az ülőrész elején a
hercegnő
feje szerepel, ez az oroszlános lábakkal együtt azt a hatást kelti,
mintha a
hercegnőt szfinxként örökítené meg. A háttámla belső oldalán kettős
áldozati
jelenet látható, a hercegnő ékszereket kap, kívül nincsen rajta
díszítés.
Kha
és felesége
Merit érintetlen sírját 1906-ban fedezte fel Ernesto Schiaparelli Deir
el-Medinában. Kha építész volt és a tehetősebb középosztályhoz
tartozott. A
sírjában lévő bútorok széles skálája jól mutatja, milyen bőségben éltek
ezek a
hivatalnokok. Összesen harminckét darab bútor került elő Kha
örökhajlékából,
amelyek ma a Torinói Egyiptomi Múzeumban vannak, ahol volt szerencsém
látni
őket már kétszer is. Az eddig említett széktípusok például mind
előfordulnak.
Van még két téglalap alakú asztalka is, egyenes fahasábos lábakkal és a
lábak
között minden oldalon egy-egy vízszintes merevítőrúddal. Ezeket
gesszóval
fehérre festették, és az asztallap tetején több sáv hieroglif szöveg
fut. Egy
másik asztalkát keskeny farudakból készítettek el, és volt kettő nádból
készült
asztal, illetve egy nádból készült állvány is. Ezeket mind rácsos
stílusban
készítették el. Növényi rostokkal kötötték össze a darabokat.
Kha
és Merit
ágyai a korszakra jellemzőek. Hosszú, homorú oldalsínekkel
rendelkeznek,
amelyeket oroszlán alakú lábak támasztanak meg, mindkettő rendelkezik
lábtámlával. A fekvőfelületet ezúttal is növényi rostokból szőtték.
Schiaparelli
így ír róluk:
„A
Kha sírjában
talált ágyak, egykor házának hálószobájában álltak. Az egyiket, a
nagyobbikat,
a saját ágyát az előkamrában találtuk meg, a kisebbet, amely feleségéé
Merité
volt, a sírkamrában. Utóbbira lepedőket, plédeket és törülközőket
helyeztek,
illetve két fejtámaszt. Merit fejtámaszát két réteg vászonnal csavarták
be,
hogy az éleit tompítsák.”[3]
Az
ágyneműket és
vásznakat öt festett, csúcsos háztető formájú fedéllel rendelkező
ládában
tárolták. Kettőt teljes egészében zöld, sárga, fekete és piros színű
geometriai
motívumokkal díszítettek. A másik három láda oldalán a házaspárt
látjuk, amint
áldozati asztal előtt ülnek és ételáldozatot kapnak.
Kha
kortársa
lehetett Perpauty, de azt nem tudjuk, hogy a sírját ki és mikor fedezte
fel,
minden esetre a sírmellékleteket értékesítették. Két láda a Durham
Egyetem
Keleti Múzeumba került. De több Európai gyűjteménybe is előfordulnak
leletek
Perpauty thébai sírjából. Egy háromlábú asztalka például a British
Múzeumban
van, egy kereklábú, támlanélküli szék Leidenben található, egy láda
pedig
Bolognába került. Ezen felül könnyen lehet, hogy más felirat nélküli
tárgyak
szintén innen származnak. Talán kalandorok hatoltak be a sírba még
valamikor a
19. század elején. A legnagyobb, 44 cm magas láda (EG4572) fedele
szintén
csúcsos háztető formájú, és geometriai motívumok díszítik, ami
egyébként a
korszak sírjaiban is népszerű, mint mennyezeti minta. A láda egyik
hosszanti
oldalán Perpauty és egy hölgy, valószínűleg a felesége, a Ház Úrnője,
Ady
áldozati asztal mögött ül, és fogadja a gyermekeik által felajánlott
áldozatokat. Egy fiuk és három leányuk áldoz nekik. A másik oldalon
Perpauty
egyedül fogadja az áldozatokat egy másik fiától és két leányától. A
sárga
alapszínű láda rövid oldalain viszont két darab ágaskodó gazellát
látunk, amint
egy díszes pálmafáról falatoznak. A láda szikomor és juharfából
készült, a
fedele tolószerkezetes. A másik doboznak (EG4573) a teteje csúcsos
háztetőforma
és csak az egyik oldala nyílik fel középről kifelé. Két gombaalakú gomb
van
rajta, mindkét fedéllapon egy, amelyeket, ha zsinórral összekötöttek,
akkor a
ládát nem lehetett felnyitni, a zsinórra általában agyagpecsét is
került. A
lábakat és a tető külső peremét fehér alapon, fekete rombuszminta
díszíti. A
doboz alapszíne sárga, az oldalakon és a tetőn is fehér alapon fekete
vonalak
képeznek téglalap alakú keretet. A fedél egyik oldalán áldozati felirat
fut egy
sávban. Szikomorfából és juharfából készült, a magassága 33 centiméter,
a
hossza 43,1 centiméter és a szélessége 28,4 centiméter. A fa hibáinak
elfedése
érdekében vastag gesszóréteggel vonták be. Ezeknek a ládáknak a
dekorációja
arra utal, hogy temetkezési mellékletnek készültek, de a korszak
háztartásaiban
biztosan hasonló tárolóládákat használtak.
Olykor
a korszak
kozmetikai ládáin is megjelenik a rácsozás a ládatest alatt, ilyen
például a
Tutu nevű hölgy kozmetikai doboza. Ani
thébai sírjából származik és napjainkban a British Múzeumban őrzik. A
belsejében falapok segítségével kisebb rekeszeket hoztak létre. A
ládika elejére és tetejére rögzített fagomb segítségével lehetett
bezárni a dobozt. Az
ékszereket kicsi, de díszes dobozokban tárolták. A British Múzeum
feltehetőleg
18. dinasztia korabeli ékszeres dobozának teste 6 cédrus táblából áll,
amelyeket csapolással rögzítettek egymáshoz. Ezt kívülről ébenfa
pántokkal vonták
be, úgy, hogy a széleket felváltva apró ébenfa- és elefántcsont
darabkákkal
rejtették el. A panelek középső részén egy téglalap alakú elefántcsont
lemez
van, amelyet egy-egy elefántcsont- és közte egy ébenfacsík szegélyez.
Ezt körülveszi
egy keret, ami vékony ébenfa és elefántcsont csíkokkal elválasztott
fajansz és
elefántcsont négyzetekből áll. A ládának négy lába van, és mindegyiknek
az
aljára egy kis elefántcsont lapot ragasztottak.
Úgy
tűnik, hogy
az ókori Egyiptomiak használtak paravánokat abból a célból, hogy mások
tekintete elől elrejtőzzenek, ugyanakkor mivel ezeket viszonylag könnyű
volt
mozgatni, lehetséges volt velük a helyiségek tetszés szerinti
felosztása is.
Deszkákból készítették őket és mindegyik stabil lábakon állt. A legjobb
ábrázolásuk III. Thotmesz karnaki templomában található, ahol többfélét
is
megörökítettek, van amelyiknek a tetejét homorú pártázat díszíti, van
amelyikét
pedig ágaskodó ureuszokból álló fríz.
Akáciafából készült asztal buxus berakással. Az építészetből ismert homorú pártázat és hengertest díszíti. A bútort Lord Carnarvon ajándékozta a Metropolitan Múzeumnak 1914-ben, egy általa finanszírozott thébai ásatáson került elő. A datálása elég tág: II. Átmeneti kor vége - Újbirodalom eleje, 13. dinasztia vége - 18. dinasztia eleje (kb. i. e. 1700 - 1500). © MET |
Kha és Merit
bútoraiból válogattam egy csokorral a montázsra, amelyek napjainkban
Torinóban vannak. A házaspár Deir el-Medinában élt a 18. dinasztia
idején. Jobbra fent a Kha nevével ellátott háromlábú széket látjátok,
alatta pedig Merit fehérre festett oroszlánlábas ágyát egy vászonba
tekert fejtámasszal és két rácsos, támalnélküli székkel. Középen felül
Merit egy viszonylag nagyobb méretű tárolóládája szerepel, alatta pedig
az építész, Kha oroszláblábas ágya és fejtámasza, valamint oroszlánlábas, támlanélküli széke.
Balra fent két asztal van, az egyik fából, a másik pedig nádból
készült. Ez alatt a szintén nádból készült állvány, valamint egy
háztető formájú fedéllel rendelkező igazán szép láda van. A dobozt
festett geometriai motívumokkal és lótuszvirágokkal díszítették. |
Háromlábú
asztal (EA2469) az Újbirodalom korából, a 18. dinasztia idejéről.
Különlegessége, hogy Renenutet istennő festett ábrázolása található az
asztallapon áldozati asztal előtt. Sajnos az ábrázolásról magáról nem
közöl fotót a múzeum weboldala, de remélem, ez majd változik. © British Museum |
A
Későkor és
Ptolemaiosz-kor időszakából viszonylag kevés bútor maradt fenn. Erre a
korszakra jellemző az a támlanélküli, alacsony szék, amely úgy van
kialakítva,
hogy a lábak mindkét oldalon egy teljes oroszlántestet formáznak. Az
ülőrész
széle az állat teste, elöl látható a két állat feje a két lábbal, hátul
pedig
az állatok feneke, farka és hátsó lábai. Ugyanennél a típusnál az is
előfordul,
hogy az ülésrész kerete az állatok hátának tetején van. A III. Átmeneti
kor
idején a főváros a Deltabeli Tanisz lett, itt fedezte fel érintetlenül
Pierre
Montet 1939-ben a 21. és 22. dinasztia uralkodóinak sírjait, a
sírmellékletek
között azonban nem volt bútor.
A
Görög-római
korból különleges Petozirisz sírja, aki valamikor Philipposz
Arrhidaiosz, uralkodása
alatt (i. e. 323–305) halt meg. Itt találkozunk a mindennapi
élet jeleneteivel, amelyben hasonló bútorok jelennek meg, mint a
korábbi korszakokban.
Újdonságként találkozunk az összecsukható asztallal és egy rácsos vagy
fonott
székkel. Az asztalosokat is látjuk munka közben. Két férfi egy egyszerű
függőleges esztergán formáz meg egy fadarabot. Leggyakrabban szék és
ágylábakat
készítettek ezzel a módszerrel. Egy oszlop van beleállítva a talajba,
amely
szerszámtámaszként is szolgál. A forgatott lábat forgócsapok támasztják
meg
fent és lent. Az egyik férfi kötél segítségével forgatja a fadarabot,
míg a
másik vésővel faragja. A technika eleinte nehéznek bizonyult a
Petozirisz
sírjában látható meglehetősen kezdetleges és könnyű esztergán.
Hamarosan azonban
a nehezebb és stabilabb esztergapadok lehetővé tették az esztergályosok
számára,
hogy nagy mennyiségben állítsanak elő minőségi bútorrészeket.
A
ládák készítése
ekkorra igen magas színvonalat ért el, a Louvre gyűjteményében őriznek
egy
csodálatos példányt. Ajtók vannak a lábas szekrényke elején és tetején
is,
amelyek tolóreteszekkel záródnak. A Római korban az egyiptomi
otthonokat
valószínűleg számos minőségi bútorral rendezték be. Az asztalok, a
székek és a
padok szinte minden házban megtalálhatók voltak. Szintén használták az
esztergált lábakkal díszített és finoman kárpitozott kanapét. Ilyen
esztergált
kanapé lábak számos múzeum egyiptomi gyűjteményében találhatók
világszerte.
Ezek a kanapék csodaszép díszítéssel is rendelkeztek, faragott
jelenetekkel
ellátott elefántcsont vagy csontberakások formájában. Ezeken a faragott
csontpántokon általában állatokat, gyümölcsöket és virágokat
örökítettek meg. A
Bolton Múzeum gyűjteményében őriznek néhány kiváló darabot ezekből,
amelyek
Taniszban kerültek elő. Ebben a korszakban már gyakran készült az
asztallap
márványból, míg az edényállványokat sokszor bronzból öntötték ki.
Utóbbiból
Lyonban, a Szépművészeti Múzeumban nézhetünk meg egy különösen szép
kivitelezésű háromlábú példányt, ezt Alexandriában találták meg.
Charles
K. Wilikonson fakszimiléjének részlete szerepel a képen, amelynek
forrása a wikipedia volt. Magát a fakszimilét a Metropolitan Múzeumban
őrzik. A falfestmény eredetije pedig Rekhmiré thébai örökhajlékában (TT100) van, aki az Újbirodalom idején, a 18. dinasztia korában élt. A férfiak ládákat visznek a sírba. Formájuk egyszerű, négylábon álló ládákról van szó. A dobozok tetején pedig az is látható, hogy mi rejtőzik bennük. .
|
A
Louvre egyiptomi gyűjteményében látható bútorok egy részét látjátok a
képen. Balra lent még szőnyeget és seprűket is találtok. A
tárgyak ebben a vitrinben ugyanakkor különböző korszakokból származnak,
bár a többsége Újbirodalom korabeli. Például a három láda is. Jobbra fent egy 41,5 centiméter magas kAr szentélyt mintázó, négy lábon álló láda (N 2915) van. Jobbra
lent (E 11896) egy nagyon érdekes, 25 centiméter magas, papiruszból és
nádból készült példány
látható, amelyen ha megfigyelitek lótuszvirág díszítés van. A fedele
domború. Balra fent egy egyszerű négy lábon álló,
téglatest formájú láda (N 2635) látható, amit fekete, fehér és
narancsszínű festékkel dekoráltak. Nincsen rajta felirat. |
Székek
és ládák, valamint egy szekrényke a Louvre gyűjteményében. Fent középen
Khataui háztetőfedeles, növényi és geometriai motívumokkal díszített
doboza (N 2918) van. A Ramesszida-korra datálják. A sárga alapfestésű
hosszú oldalakon Ozirisztől és Amon-Rétől kér túlvilági életéhez
mindenféle szép és tiszta dolgot az elhunyt. Jobbra lent egy hasonló
ládikát (N 2922) láthattok. Növényi és geometriai motívumok díszítik.
Megfigyelhettek rajta például vizililiomokat, szőlőt és bár nehezen
kivehető, de mandragórát is. Áldozati formula szerepel rajta. A
tulajdonosát talán Meszrának hívták. A
négy lábon álló, homorú pártázattal és hengertesttel díszített,
tolóreteszekkel zárható szekrényke 56,5 centiméter magas. A Későkorból
maradt ránk, nyilvántartási száma: E2773. |
Szintén a Louvreban fotóztam ezt a kicsi, 18 centiméter magas dobozt, amelynek viszont kérdéses a Louvre nyilvántartási száma. Henry Salt a 641-es számot adta neki. A lelőhelye ismeretlen, az Újbirodalom időszakára datálják. Egy padon ülő pár - apa és leánya - látható rajta, akik áldozati asztal mögött ülnek. Egy másik leány ajánlja fel az ételáldozatot, a neve talán Taity. A pár nevének olvasata is bizonytalan, talán Khat és Khatkhery. |
Sajnos
nincs kiállítva a British Múzeumban ez az ágytöredék (EA21574), amely
IX. Ramszesz sírjából került elő. Igazán gyönyörű még ebben az
állapotában is, ezüsttel és arannyal bevont kígyók díszítik. Érdekes,
hogy korábban Hatsepszut trónszék töredékeinek gondolták a darabokat. Újbirodalom, 20. dinasztia. © British Museum
|
A
Későkorból maradt ránk egy a rendkívül bájos oroszlános szék (E 10780). 28,5 centiméter magas, a lelőhelye sajnos ismeretlen. Későkor, kb. i. e. 664 - 332. Forrás: Louvre Múzeum |
Remélem
érdekesnek találtátok ezt a cikksorozatot, amely talán egy kis
bepillantást
engedett az ókori egyiptomi emberek mindennapjaiba.
Ajánlott linkek:
Charles K. Wilkinson fakszimiléje a kép a Metropolitan Múzeum felvételén. Rekhmiré és édesanyja, Bet egymás mellett egy oroszlánlábas, alacsony háttámlás padon ülve fogadja az áldozatokat. Rekhmiré az Újbirodalom idején, a 18. dinasztia korában III. Thotmesz és II. Amenhotep uralkodása alatt élt, Felső-Egyiptom vezíre, Théba kormányzója és Héliopolisz főpapja volt. Sírja a Thébai 100-as sír.
http://maatkara.extra.hu/enciklopedia/etel_ital1_files/EGDP012989.jpg
Perpauty egyik ládájának adatlapja képekkel a Durham Egyetem weboldalán:
http://discover.durham.ac.uk/permalink/f/1sbb0j7/44DUR_ADLIB_DS4481
Készítette:
Maatkara
Közzétéve:
2021.04.04.
Felhasznált
irodalom:
Aletta
Maria
Pepler-Harcombe – Ancient Egyptian Furniture in Context: From Ancient
Production, Preservation to Modern-day Reconstruction and Conservation
Geoffrey
Killen – Egyptian Woodworking and furniture
(Shire Egyptolgy, 1994)
Geoffrey
Killen -
Ancient Egyptian Furniture. Volume II. Boxes, chests and Footstools,
Oxford-Havertown (PA), Oxbow Books, 2017
[1] O18 – kAr (A
felső-egyiptomi per-wer szentélyből alakult
ki, annak némileg egyszerűsített formája.)
[2] S37 - xw
[3]
Angolból fordítva a múzeumi információs tábláról.
|
|