Templomi áldozatok 4.

 

Ebben a részben folytatjuk tovább az ismerkedést a több mint 200 különböző áldozattal, amelyek megjelennek az ókori egyiptomi templomokban. A hat kategória közül, amelybe ezek sorolhatók az „élelem és a termőföldek terményei” típusba tartozó áldozatok vannak soron, ezen belül pedig ebben a részben a „föld terményeivel” foglalkozom, illetve a cikk végén belekezdek a következő nagy kategóriába, ami az „vásznak, kenőcsök és drágakövek”.

 

A föld terményei 2.

A saláta[1] Min szent növénye. Min a „megtermékenyítő kos”, „a bika, aki a nők ura” termékenységisten, az említett állatok a reprodukciós erejét hangsúlyozzák. A salátáról úgy tartották, hogy az istennek a spermája és hogy azonnal merevedést okoz, ha egy férfi elfogyasztja. Nem tudjuk, hogy pontosan mi ennek az oka, talán az, hogy a növény nedve az ondóra emlékeztet. Egyiptomban a saláta mérete jóval nagyobb, mint az északi féltekén, néha eléri a másfél métert. A mai napig él az a hiedelem a magassága miatt, hogy a saláta fogyasztása növeli a férfiak reprodukciós képességét.

A növény szorosan kapcsolódik Hórusz és Széth küzdelmeihez is. Széth minden lehetséges módon vitatta unokaöccse jogát Egyiptom trónjára és mindent megtett annak érdekében, hogy legyőzze őt. A mítosz szerint Széth egyszer megerőszakolta a serdülő Hóruszt. Anyja Ízisz, hogy megleckéztesse Széthet felfogta Hórusz spermáját és a salátákra öntötte, amelyeket Széth a kertjében termesztett. Edfui és denderai szövegek folytatják a történetet:

„Ó, Hórusz, fogadd el gyönyörű növényedet, amelyre spermádat kiürítetted, be van abba zárva. A nőies Széth lenyelte azt, teherbe esett tőle és egy fiúgyermeket hozott a világra, amely a homlokából jött elő, azon a napon, amikor megszületett az ítélet, amikor az isteni gyülekezet legitimált téged[2].” (E. II, 44 és D. XI, 30)[3]

Ami előjött Széth homlokából az nem volt más, mint a holdkorong.

A salátát elsősorban az ithyphallikus Minnek ajánlotta fel az uralkodó, aki a kezében tarthat salátát, illetve salátalevelet is. Min ünnepén, különösen Medinet Habuban a királyné játssza Ízisz szerepét, a király pedig Hóruszét; a Min mögé helyezett saláta garantálja a király legitimitását.

Az isten viszonzásul férfi termékenységet biztosít az uralkodó számára:

„Neked adom a falloszodat, hogy nőket termékenyíts meg; az asszonyok örülnek, hogy látnak téged. (D. IX, 31)[4]

Előfordul az is, hogy a föld termékenységét adja a királynak:

„Gondoskodom róla, hogy a kertek virágozzanak, és az ültetvények tele legyenek fákkal.” (Opet, 258)[5]

 

Két, az ókori egyiptomiak számára különösen fontos növény következik, a lótusz és a papirusz.

Az ókori Egyiptomban a víz felszínét a fehér virágú nílusi tündérrózsa (Nymphaea lotus), amit egyiptomi vízililiomnak is neveznek, valamint a kék lótusz (Nymphaea coerulea)[6] levelei és virágai borították.[7] A kék tündérrózsa erőteljes illatú és a felkelő nappal együtt nyitja ki szirmait, majd éjjel becsukja és visszahúzódik a vízbe, ezért a Napisten, a teremtés és az újjászületés szimbólumává vált, de emellett a szépséget és az örök fiatalságot is jelképezte. A hermopoliszi teremtésmítosz szerint egy lótusz emelkedett ki az ősvízből, melynek kelyhében jelent meg a Napisten. Ezt a lótuszvirágot Nofertum személyesíti meg. A fehér lótusz este jelenik meg és hajnalban zárul be, hogy eltűnjön a víz alatt.

A tündérrózsa felajánlásának első ismert ábrázolása Mentuhotep (kb. i. e. 2200) egy denderai kápolnájában van, amit mára már Kairóba szállítottak. Ezt követően a tündérrózsával önálló áldozatként legközelebb a Görög-római korban találkozhatunk a templomábrázolásokon.

A vízililiom felajánlásával a király elősegíti a teremtés megismétlését, biztosítja, hogy a Nap reggel felkeljen, és így eljöjjön a holnap.

„A lótusz felajánlása: Fogadd el ezt az istent, aki a taván lakik, Felséged trónja ez a kezdetektől fogva. Szirmai a kád szépségével nyílnak ki, úgy jelensz meg ott, mint a reggeli bárkában, tagjaid épek a sugarai miatt. (D. II, 177)”[8]

A lótuszvirágot főleg Rének, Ré-Harszomtusznak, Hórusznak a trónörökösnek, valamint az ősvízben lakozó nyolc ősistennek[9] ajánlják fel.

„…kinyitja a szemét, megvilágítja az országot, elválasztja az éjszakát a nappaltól, az istenek előjönnek a szájából, az emberiség a szeméből, minden dolog belőle ered (E. V., 85)” – mondja egy Rére vonatkozó edfui felirat.[10]

Denderában egy szöveg arra utal, hogy őriztek egy nemesfémből és drágakőből készített tündérrózsát a templom kincstárában, amely felajánlásként szolgált.

„Vedd ezt az istent, aki tavának közepén van, a gyönyörű aranylótuszt, amelynek szirmai lazúrkőből vannak, és amelyiket drágakövek ékesítenek; hasonló ahhoz, amelyik a „Nagy tóból” emelkedett ki. Belőle jelentél meg jelenlegi formádban; te világítod meg az országot, amely korábban sötétségbe borult. (D. V, 74)”[11]

A tündérrózsát ritkán Hathor istennőnek is felajánlották.

Az istenek a vízliliomért cserébe a föld termékenységét és ásványokat, drágaköveket adnak az uralkodónak, ahogy erre az alábbi denderai feliratok rámutatnak:

„Neked adom az ország földjét teljes egészében, és a kertek minden virágát (D. V, 75).”[12]

„Neked adom a hegyvidékeket, amelyek gazdagok drágakövekkel teli bányákban (D. III, 190).”[13]

 

A Nílus part élővilágának leginkább hasznosított növénye a papirusz volt. Már a történelem előtti korokban hajókat építettek, szőnyeget készítettek belőle és tetőfedésre is használták. Szárának alsó része ehető. Emellett a papirusz csíkokból készítettek kosarakat, dobozokat, szandálokat és a csíkokra vágott szárbélből készült egy a papírhoz hasonló írófelület a papirusz-tekercs. Ez a gazdaságilag fontos növény a korai időktől kezdve Alsó-Egyiptom címernövényévé vált, és hamar vallási jelentést is kapott. Úgy vélték, hogy a növény a teremtés ősdombján nőtt ki először, és az eget tartja. A papirusz-növény alakú uadzs-oszlop az egyik legelterjedtebb egyiptomi amulett volt. A szó jelentése papirusz, boldog, zöldnek, frissnek lenni. Az örök élettel, a fiatalsággal, a halott megifjodásával, túlvilági újjászületésével kapcsolták össze.

Különböző istennők, például Hathor, Szakhmet és Basztet gyakran tartják a kezükben jogarként, ezért az isteni erő jelképe is. Alsó-Egyiptom védőistennője, Uadzset – „aki virágzóként tartja fenn az országot uadzs-jogarával”[14] – is tarthatja a kezében ezt a pálcát és áldozati ajándékként is kaphat papiruszt.

Ez a növény egykor bőségesen nőtt, különösen a Deltában, magassága elérhette a hat métert. Jól el lehetett rejtőzni a papiruszbozótban, Ízisz is itt bújtatta el Ozirisz örökösét, Hóruszt Széth elől, ezért a növény az istennőhöz is erősen kötődik és neki is felajánlja áldozatként a fáraó, ennek egy példája található Edfuban.

„A papirusz a tiéd, Papirusz Úrnője, aki fiát, a te Hóruszodat védelmezed; te vagy a nőstény sólyom Khemmiszben, te tartod őt életben a testem közelében (E. III, 231)”[15]

Viszonzásul a fáraó védelmet kap.

„Neked adom az északi szelet, megnyitom mindenkinek azt, ami el van zárva, minden nap védelmezlek a többi varázslóval, Szakhmettel, Basztettel, Szesemtettel együtt. (ME, 150).[16]

Mára sajnos már alig maradt papirusz Egyiptomban, kis területen előfordul a Deltában Damietta közelében és a Wadi Natrunban.

 

Az istennők sokszor papirusz-amulett formájú áldozatot kapnak az uralkodótól, Hórusz egy kicsit más fajtát, hosszú szárú papirusz-növényeket[17] párban vagy csokorban. A rá vonatkozó edfui feliratokból megtudhatjuk, hogy teste megerősítésére és védelmére kapja őket:

„Fogd a papiruszbokrot, amely megvédi Felségedet minden bajtól. (E. V, 295)”[18]

„A papirusz erősíti testedet; a papirusz Hórusza a neved. Sólyomként jelensz meg a címereden, te vagy Hórusz, Szakhmet örököse, a papiruszbokrok ura, megjelenésedben, mint madarász Khemmiszben. (E. VII, 258)”[19]

Hórusz cserébe az ország feletti uralmat adja a királynak:

„Adom neked Alsó-Egyiptomot üdvözlettel Vörös koronád előtt; Felső-Egyiptomot hódolattal Fehér koronád előtt. (E. V, 296)”[20]

 

Hórusznak felajánlott áldozatok között megtaláljuk a címernövékenyeket is. Ábrázolásokon ez több variációban jelenik meg, Alsó-Egyiptomot következetesen a papirusz jelképezi, Felső-Egyiptom szimbóluma ugyanakkor változhat. Van, amikor az uralkodó kezében egy-egy város-determinatívumot tart, az egyikből papirusz nő ki, a másikból Felső-Egyiptom jelképeként virágzó sás vagy liliom. Máskor a király egy papiruszt és egy vízililiomot tart a kezében. Ez esetben a tündérrózsa Felső-Egyiptom szimbóluma. Az is előfordul, hogy a király egyik kezében papiruszt, a másikban virágzó sást vagy liliomot tart. A két növény minden esetben a Két Ország egységét fejezi ki.

„A lótusz és a papirusz felajánlása: Fogadd a lótuszt, amelyet feléd nyújtok; a papirusz megfiatalítja a tested, a papiruszbozót megőrzi a tested. (D. XII, 241)”[21]

„Fogadd el az Északkal egyesült Délt; egyesíted atyád, Ozirisz országának két felét, és megkapod Ré koronáját (E. VII, 327)”[22]

Cserébe az uralkodó a királyságot kapja Hórusztól:

„Neked adom a koronát, melyet Ré adott nekem, az örökséget, melyet Ozirisz adott nekem. (E. VII, 327)”[23]

„Neked adom a Délt hódolattal Fehér koronád előtt, az Északot örvendezve Vörös koronád előtt. (E. III, 263)”[24]

 

Érdekes, piramidion[25] tetővel ellátott, naosz formájú tárolóban ajánlja fel Egyiptom királya a datolyát Ozirisz számára, ezzel tagjai épségét biztosítja.

A datolya pálma árnyékot biztosított a sivatagban, védelmet nyújtott a széltől, leveleivel fedték a házakat, vagy épp használati tárgyakat, például kosarakat, szőnyegeket fontak belőlük. Magas tápértékű és hosszan eltartható termésének az egészségre gyakorolt jótékony hatásait jól ismerték az egyiptomiak.

 

A datolya (bnr)[26] és a benu-madár (bnw)[27] szavak a bn szótőből származnak, amely a teremtőisten erejét fejezi ki. A datolyát Geb kisugárzásának tartották.

Viszonzásul Ozirisz a föld termékenységét és regenerációt ad a királynak.

„Megtermékenyítem az összes fa ágait és gondoskodom a szentélyekről. (E. IV, 291)”[28]

„Minden nap megfiatalítottam a tested; minden évben újra megfiatalodsz (D. II, 145)”[29]

 

A király mindig valamilyen más áldozattal együtt ajánlja fel a fügét, általában sörrel, borral vagy mézzel. Már az Újbirodalom korabeli jelenetek között megtalálható például Karnakban. A fügét a szövegek tanúsága szerint Hórusz melleivel azonosították.

„A fügék a te ká-dnak vannak, Hórusz mellei előtted vannak, értékeled az ízüket.” (E VII, 103) – mondja egy edfui szöveg.

Úgy gondolták, hogy a füge élővé teszi az isten testét, a mézzel és a borral együtt pedig biztosította az isten számára, hogy győzedelmeskedjen ellenségei felett.

„Vedd a fügét, Hórusz fehér szemét (mézet) és Hórusz zöld szemét (bort); táplálkozol belőle, iszol belőle, a szíved boldog, győztesen kerülsz ki a tárgyalásból[30], az ellenségeket lemészárolják.” (E. VII, 169)[31]

Általában Hórusz különböző formái kapták ezt az áldozatot, ugyanakkor Thot nagy ünnepén a király a bölcsesség és törvényesség istenének ajánlott fel egy edény fügét és mézet, miközben azt mondta: „Az igazság édes.”

Az uralkodó ezért az áldozatért a királyságot és a föld termékenységét kapja az istenektől.

„Neked adom a győzelmet Memphiszben és Heliopoliszban az isteni törvényszék előtt (E. VII, 170)”[32]

„Neked adom a termésük alatt összeomló, édes gyümölcsöket hozó mezőket (E. VII, 103)”[33]

 

A méz is megtalálható a templomi áldozatok között. A mézet az ókori Egyiptomiak a korai időktől kezdve begyűjtötték, később méhészkedtek is. Ennek legkorábbi ábrázolása az 5. dinasztia idejéről maradt ránk Niuszerré (kb. i. e. 2300) naptemplomának egyik jelenetében. A vadonban a mézet a sivatagokban gyűjtötték be, ahogy számos gyanta fajtát is. A mézet Ré könnyeinek tartották. Édesítőként használták süteményekbe, bizonyos sörök előállítása során és alkalmazták a gyógyászatban is. Amon és Min számára ajánlották fel. Min a sivatagi karavánutak védelmezője volt és nemzőerőt biztosított számára a méz. A mézért cserébe a fáraó számos utódot, az ellenségei feletti győzelmet és a királyságot kapta.

 

Karnakban háromszor fordul elő az újhagyma felajánlása. Nem ismert, hogy ekkor mi volt a szerepe. Sokkal későbbi szövegek szerint az újhagyma kedvezményezettje Szokarisz-Ozirisz és hajnali újjászületésének bizonyítéka, amikor az isten élettelen állapotából égen repülő sólyommá változik.

 



I. Széthi papiruszt és tündérrózsát ajánl fel Hórusznak.

Abüdosz, I. Széthi temploma

Újbirodalom, 19. dinasztia, kb. i. e. 1290 – 1279.

I. Széthi abüdoszi templomának a fotón szereplő jelenéten az uralkodó Ré-Harakhtynak áldoz vásznat.

Újbirodalom, 19. dinasztia, kb. i. e. 1290 – 1279.

I. Széthi abüdoszi templomának a fotón szereplő jelenéten az uralkodó Ré-Harakhtynak áldoz vásznat.

Újbirodalom, 19. dinasztia, kb. i. e. 1290 – 1279.

 

Textilek, kenőcsök és drágakövek 1.

Miután a király elvégezte a megtisztító rituálékat és felajánlotta az ezzel kapcsolatos áldozatokat, majd ellátta az istent ételáldozatokkal, következett az isten felöltöztetése. Ennek keretében vásznakat, kenőcsöket és drágaköveket, illetve ékszereket ajánlott fel az istennek és ehhez a templom „laboratóriumában”[34] elkészítette a parfümöket és kenőcsöket. Az építő és drágaköveket bányászati expedíciók keretében nyerték ki az egyiptomiak, az expedíciók patrónusának Min istent tartották. A parfümkészítő isten pedig Sezmu volt. A vásznak jó minőségét Hedzshotep és Tayt biztosította.

Ebben a kategóriában Cauville elsőként a kenőcsökhöz kapcsolódó vásznakat tárgyalja, amelynek ókori egyiptomi neve a menekhet[35] vagy medzset.[36] Az év első napján minden templomban megünnepelték Ré és a vásznak ünnepét; megérintik az isten képmását és titkossá teszik azt. A ruhák fizikai megjelentést adnak az isteni testnek és segítenek legalább az istenség külső megjelenését megérteni, érzékelni bár az isten lényege az átlagemberek számára láthatatlan marad.

A jelenetet többféleképpen örökítették meg, az uralkodó vagy egy-egy vásznat fog a kezeiben és azokat nyújtja az isten felé, vagy egy tálcát tart, amelyen a vászon hieroglifák állnak. Sokszor előfordul, hogy kenőccsel együtt ajánlják fel, ilyenkor a fáraó egyik kezében vászon van, a másikban pedig valamilyen kenőcsös edény, az áldozat ókori egyiptomi neve ilyenkor merehet, vagy menekhet.

„Felöltöztetem a tested; teljességedben jársz a földön (Esna II, 48).” – mondja egy esznai felirat.

A templomokban,, ládákban őrizték a négyféle színű rituális vásznat. A fehér megvilágítja az isten arcát, a zöld megvilágítja arcbőrét, a lila színessé teszi a húsát, a vörös helyreigazítja a testét.

A vásznakat a szent templomkörzet területén kívül szőtték, de azon belül festették. Erre utal, hogy Denderában festékes edényeket találtak a Hathor temploma előtti téglaépületben (a tinctoriumban, amelyet helytelenül szanatóriumnak neveznek).

 

A következő részben folytatom az „textilek, kenőcsök és drágakövek” témakörbe tartozó áldozatok bemutatását.

 

 

Készítette:

Közzétéve: 2026.08.20.

 

 

Felhasznált irodalom:

Sylvie Cauville – Offerings to the Gods in Egyptian Temples (Peeters, 2012)

 

 


[1]  - mnhp;  - abw

[2] Vagyis amikor Egyiptom trónját Hórusznak ítélte az isteni bíróság.

[3] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 97. oldal

[4] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 98. oldal

[5] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 98. oldal

[6] ,

[7] Az indiai lótusz (Nelumbo nucifera) feltehetőleg a Perzsa korban került be Egyiptomba.

[8] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 99. oldal

[9] Négy hímnemű, békafejű és négy nőnemű, kígyófejű isten.

[10] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 99. oldal

[11] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 100. oldal

[12] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 100. oldal

[13] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 100. oldal

[14] (E. V, 100) Angolból fordítva: Cauville – Offerings 101. oldal

[15] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 101. oldal

[16] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 101. oldal

[17]

[18] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 101. oldal

[19] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 101. oldal

[20] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 102. oldal

[21] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 102. oldal

[22] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 102. oldal

[23] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 102. oldal

[24] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 102. oldal

[25] Ez a forma az ősi héliopoliszi benbent idézi.

[26]

[27]

[28] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 108. oldal

[29] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 108. oldal

[30] Ez Hórusz és Széth kűzdelmére utal, az isteni bíróság sokáig nem tudta eldönteni, hogy melyikük kapja meg Egyiptom trónját.

[31] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 108. oldal

[32] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 109. oldal

[33] Angolból fordítva: Cauville – Offerings 109. oldal

[34] Edfu, Dendera és Eszna templomában biztosan azonosított helyiségek, ahol az isteneknek szánt kenőcsöket és parfümöket készítették és/vagy tárolták. A helyiségek falára felírták a kenőcsök és parfümök összetevőit és elkészítésük módját.

[35] – mnHt

[36] – mDt