Életem egyik legcsodálatosabb élménye volt, amikor 2003. áprilisában több mint két hetet tölthettem a szívemhez oly közelálló országban. Valamivel több mint 700 fotót készítettem kint, ezekből készítettem egy 40 képből álló válogatást.

Első utunk Memphiszbe vezetett, ahol  megbabonázott  II. Ramszesz csodálatos fekvő kolosszusa.

Dzsószer fáraó (III. dinasztia, kb. i.e. 2630-2611) szakkarai lépcsős piramisa, 60 méter magas.

Szakkarában az ókori masztabák festett reliefjeit is érdemes megcsodálni. Sok az életből ellesett pillanatot örökítettek meg rajtuk, mint pl. a kenyérsütés, a sörkészítés, állatok áthajtása a folyón, halászat, hajó építés, stb. Az ókori egyiptomiak nekünk szokatlannak tűnő állatok háziasításával is foglalkoztak, ilyen pl. a daru, vagy a képen látható sakál.

Ez a gyönyörűen faragott szobor Amenemipetet és feleségét ábrázolja. A 19. dinasztia idejéről származik, mészkőből készült és Szakkarából került elő.

Ebben az évben még lehetett fotózni a múzeumban. A képen Tutankhamon sírjából előkerült istenszobrok láthatók.  Középen Szakhmet ül, mögötte a szisztrumot tartó ifjúk Ihy-t, a zene istenént ábrázolják.

Szobrok Tutankhamon sírjából. Jobbról balra: 1) Tutankhamon papirusz tutajon. Az uralkodó Alsó-egyiptom vörös koronáját viseli, kezeiben szigonyt és egy bronz-kötelet tart. 2) Menkeret, amint a lepelbe burkolt Tutankhamont viszi. 3) A király szobrocskája, mely Vörös-koronában, egyik kezében "légycsapót", másikban sétapálcát tartva ábrázolja. Tutankhamont párducon, vagy leopárdon állva megörökítő szobor. A király Felső-Egyiptom fehér koronáját viseli, kezében botot tart.

Ehnaton fáraó Maat-tollakkal a fején.

Kheopsz piramisának "gyomrában". Ez a sírkamra.

Kheopsz bárkája.

Kephrén (IV. dinasztia, kb. i.e. 2520-2494)  a piramisa a második legmagasabb a gízai fennsíkon állók közül, 214,5 méter magas. Óegyiptomi neve "Nagy piramis". Jobbra tőle Menkauré piramisa látható.

A Szfinx. Egy számomra nagyon kedves idézet kívánkozik ide, Paul Brunton, Egyiptom titkai című könyvében így ír a Szfinx-ről:

"Látott civilizációkat dicsőségesen felemelkedni, aztán száradt virágként lehullani, látott zajos hódítókat jönni és menni, jönni és elhaladni, jönni és ott maradni. Ő maga meg csak maradt a helyén, végtelen nyugalomban és végtelenül távol minden emberi indulattól."

 

Az egyiptomi nyugati sivatag gyönyörű képződményeiből láthatunk ízelítőt ezen a képen. A fehér habcsókra emlékeztető alakzatokat a szél formálja.

Akad köztük számos gombaforma is, mint ez itt.

Szállásunk a Bahariya oázisban nem sokkal napfelkelte után.

Vörös festőkövet gyűjtöttünk ebben a "sivatagi megállóban".

El-Bagawat kora keresztány temetője a Karhga oázis központjától 3 km-re található. Minden kápolnában egy-egy akna található, melybe a holttesteket helyezték. A temető az i.sz. 2. - 6. századig volt használatban.

A "béke kápolnában" készítettem ezt a képet, melyen több bibliai személy is felfedezhető. A kép jobb oldalán Szent Tekla és Szent Pál látható, középen Noé bárkája.

Bár a nyugati sivatag elsősorban kősivatag, vándorló homokdűnékkel itt is találkozhatunk.

"Dinnyeföld" a sivatagban, bár én skarabeuszokra asszociáltam, mikor megpillantottam őket.

Az utazás egyik fénypontja volt az I. Széthi abydoszi halotti templomába tett látogatás. Egy ókori királylista részlete, mely előtt I. Szethi és fia áll.

A Dzsed-oszlop felállítása, Abüdosz.

I. Széthi és Upuaut, az Utak Megnyitója, Abüdosz.

A Nílus, a folyó mely évezredekkel lehetővé tette egy egyedülálló civilizáció kialakulását.

A termőföldek ma is csaknem úgy néznek ki, mint évezredekkel ezelőtt.

Vissza a kezdőlapra

2.oldal