Az ókori Egyiptom koporsói

Azt a szokást, hogy a múmiát hanyatt fektetve helyezik el a koporsóba, a 13. dinasztia idején vezetik be. Szintén ekkor újabb láda alakú koporsótípus jelenik meg, melyet csak kívül dekorálnak. Jellemzője, hogy stukkóréteggel vonják be, ezt feketére festik és felületét fényezik. Utóbbinak szimbolikus jelentése lehet, mert a snTr – fényezni szónak megistenülés jelentése is van. A koporsón megjelenik a szempanel és a vízszintes szövegsáv mellett több szövegoszlop is, ezek száma eddig maximum 4 volt, most 7-10 lesz. A szokásos áldozati formula helyett Piramisszövegeket írnak fel rá. A rövid oldalakon megjelenhet Ízisz és Nephthüsz ábrázolása, a hosszú oldalakon előfordul a rizalitos palotahomlokzat motívum. Fedelük jellemzően per-nu alakú[1], de van lapos tetejű is, mint például Hór királyé.

Hór és a magánemberek koporsójában közös, hogy szándékosan „megrongált” hieroglif jelek találhatók rajtuk. Úgy gondolták, hogy ezek, a valóságban is létező dolgokat ábrázoló írásjelek képesek életre kelni, ezért a 13-17. dinasztia idején a koporsókon olyan madár hieroglifákat találunk, melyeknek hiányzik a lába, illetve olyan kígyókat, melyeket ketté vágtak, így már nem tudtak ártani. Ahol lehetett, ezeket az állathieroglifákat másik jellel helyettesítették.

A 17. dinasztia végén, bár jóval ritkább, de még mindig előfordul a láda alakú koporsó. Több típus figyelhető meg, melyek közös jellemzője, hogy a palotahomlokzat motívum mellett kockás minták is láthatók rajtuk. Előfordul olyan, ahol az udzsat szempár nem egy oldalon jelenik meg, hanem egy-egy szem mindkét oldalon, illetve a lábrészen előfordul a szentélyen ülő Anubisz alakja[2].

A II. Átmeneti kor végére a láda alakú koporsókat lassan kiszorítják az antropoidok. Ezek külső dekorációja megváltozik, megjelenik az ún. rishi típus, melynek jellegzetessége, hogy a koporsó testét tollas szárnyak borítják, tehát emberfejű bá-madarat formáznak. Középen egy szövegsáv fut végig, melyen áldozati formula és a halott neve, valamint címei szerepelnek. A lábrésznél megjelenik a szentélyen ülő Anubisz. Az udzsat szempár annak ellenére, hogy tulajdonképpen szerepét veszti, mert a holttestet immár hanyatt fekve helyezik a koporsóba, megjelenik a vállrészen, vagy két oldalon egy-egy vagy pedig mindkettő a baloldalon.

A férfiak rishi koporsóján a fejet az uralkodói fejkendő, a nemesz, nőknél paróka fedi, a mellkast uzeht gallér[3] díszíti. Némely esetben a kendőt is tollmotívum borítja, más esetben azonban a királyi fejdíszre jellemző csíkok.

Később a tollak fölé hossz- és oldalirányú sávok kerültek, felidézve az antropoid koporsóhoz társuló eredeti elképzelést, mely szerint az a múmia megfelelője.

A korai típusokon még nincs más díszítés a szárnyakon kívül, majd később a szárnyak alatt a koporsó oldalán jeleneteket kezdenek ábrázolni. Ezek lehetnek halotti kultusztárgyak készítését, vagy temetési menetet ábrázoló képek.

A 17-18. dinasztia rishi koporsóinak némelyikét is feketére festették, ugyanakkor a királyi koporsók aranyozott díszítést kapnak. A legkorábbiak V. Antef és VII. Antef számára készültek. A fedeleket gipszréteggel vonták be. Ebbe vésték bele a tollelemeket, a nemezkendőt, egy szövegoszlopot a szárnyak és a két láb közé, a lábak alá Ízisz és Nepthüsz guggoló alakját. Vékony arany lemezt applikáltak a gipszréteg fölé. Az oldalak alapszíne fekete volt, de a hátoldal sárga színű festést kapott. A rishi típust a királyi temetkezésekben a 21. dinasztiáig használták.

Míg korábban a magas rangú személyek koporsója cédrusból készült, addig a II. Átmeneti korban inkább a szikomorfa jellemző. Sokszor egy tömbből faragják ki őket. A korszak végén (17. dinasztia legvége), az újraegyesítés utáni időkben a leggazdagabbak körében újra megjelennek a cédrusfából készült darabok.

Az Újbirodalom antropoid koporsóinak dekorációjáról általánosságban elmondható, hogy az arcot körülvevő egyszínű vagy sárga csíkos paróka, felváltja a nemesz-kendőt. A mellkasra nagy uzeht gallért festenek, mely a vállakon sólyomfejekben végződik. A nyakék alatt egy védőistennő látható, vagy a keselyűalakú Nekhbet, vagy Nut istennő, aki áll vagy guggol, szárnyas karjait általában kinyújtja. Az istennő alatt egy függőleges szövegsáv fut, melyek 3-4 vízszintes sáv keresztez, ilyen módon a múmiabandázst rögzítő pántokat imitálják. A függőleges sávba a http-dj-nswt (áldozat, amit a király ad) formula, vagy a Nut formula van írva. Az újbirodalmi koporsók két oldalának négy sarkán a Halottak Könyve 161. fejezetét írják fel, vinyettáján Thot látható, aki kezében a négy égtáj hieroglifáját tartja egy-egy standardon. Ezzel egyrészt földrajzilag tájolták a koporsót, másrészt ellenség-elpusztító varázsszöveggel látták el a benne fekvő halottat. A szöveg a Napisten ellenségét teknős képében pusztítja el. Az oldal többi szövegsávjában az jmAxw xr (ellátva lenni xy isten által) formula található a védőisten nevével. Ezek többnyire a Hórusz-fiúk, Anubisz, Thot, ritkábban a Héliopoliszi Kilencség istenei. Kezdetben az oldalon található téglalap alakú részek üresen maradnak, azonban hamarosan megjelennek bennük a Hórusz-fiúk, Anubisz, és az udzsat-szem a sírkápolna tetején. A fej és a láb végen Nephthüsz és Ízisz található. Ezek a motívumok stanardnak számítanak az Újbirodalom végéig.

A magánszemélyeknél általában egy antropoid koporsó van, de a legelőkelőbbek temetkezésében megjelennek a koporsóegyüttesek, melyek 2-3 koporsóból állnak. A legkülső általában láda alakú, mely a szállításhoz használt szánon áll.

Alapszín szerint az antropoid koporsók három típusa különböztethető meg:

Az Újbirodalom idején viszonylag gyakoriak voltak a nyers agyag koporsók, melyek dekorációja követi a korabeli fa koporsókét.

A 18. dinasztia idején még mindig gyakori a rishi típus a magántemetkezésekben, előfordul köztük fekete alapfestésű is. A fejdíszt és a gallért gyakran üvegpaszta vagy féldrágakő berakással alakítják ki. Az előkelők koporsóját olykor aranyozzák is. Később az alap fehérszínűvé válik, s ezzel egyidejűleg ábrázolások jelennek meg a szárnyak alatt a koporsó oldalán. Ezek az abüdoszi zarándoklat, vagy áldozatvivők, illetve a temetési menet részei lehetnek. A rishi típusba tartozik Ahhotep, Jahmesz-Nefertari és Meretamon koporsója is, melyek méretüket tekintve szokatlanul nagyok. Újításuk, hogy kidolgozták rajtuk az egymást a mellkason keresztező karokat.

A 18. dinasztia elején, I. Thotmesztől jelenik meg a magántemetkezésekben a „fehér” típus, melyet nem tollak díszítenek. Ismét a múmiához való hasonlóság kerül előtérbe, ezért megjelennek rajta a múmiapólyát rögzítő vászoncsíkok – ezek egyben szövegoszlopok funkcióját töltik be – sárga színnel. Az így kialakult blokkokat jelenetekkel töltik ki, ezek lehetnek áldozatvivők, vagy siratóasszonyok, esetleg az abüdoszi zarándoklat képei. Ugyanakkor istenalakok és a hozzájuk kapcsolódó szövegek is megjelenhetnek ezeken a koporsókon, így a Hórusz-fiúk és Thot. A szentélyen ülő Anubisz vagy Upuaut alakja megjelenhet a fedél oldalán az uzeht gallér alatt, de helye a lábrészen válik általánossá. Az arcot keretező paróka általában fekete vagy sötétzöld, míg az arc a férfiaknál vörösesbarna, a nőknél sárgás.

A rishi és a fehér típus együtt fordul elő III. Thotmesz uralkodásának korai éveiig.

III. Tothmesz egy sajnálatosan megrongálódott koporsóján megfigyelhető a dekoráció felvitelének új módszere. Nem a fa felületet dekorálták, hanem gipszbe áztatott vásznakat vittek fel rá, majd egy viszonylag vastag fehér gipszréteget. A koporsó a rishi típusba tartozik, a tollakat, ékszereket, és a fejék részleteit ebbe a gipszbe vésték mélyrelief technikával, majd aranyfóliával vonták be. A berakásos díszítéssel takarékosan bántak, alkalmazásuk kizárólag a szemekre és szemöldökökre terjedt ki.

III. Thotmesz uralkodása idején egy új típus jelenik meg a magántemetkezésekben, a fekete alapú antropoid koporsó, mely a 18. dinasztia végéig fordul elő. A fekete anyag a vizsgálatok szerint bitumen és gyanta egyaránt lehetett. Ezen a típuson a fekete színezés alól kivételt képzett az arc, a fejék és bandázsok, valamit a köztük megjelenő halotti istenségek alakjai. Ezeket általában sárgára festették vagy aranyozták a tulajdonos anyagi helyzetének függvényében, az arcot pedig bőrszínűre festették. A fekete szín a termékenység és az újjászületés szimbóluma volt. A koporsó azon részén ahol a fedél és az alj találkozik – ezt tartották a koporsó gyenge pontjának – előfordul a vörös szín használata, ahogy azt már korábban említettem ennek védelmező funkciója volt.

A legkorábbi, biztosan datálható „fekete” koporsó Hatnofreté, aki Szenmut[4] édesanyja volt. A vele egy sírban eltemetett, de korábban elhunyt férjének, Ramoszének „fehér” típusú koporsója van, csakúgy, mint Szenmut többi családtagjának. Ez a típus úgy tűnik III. Thotmesz uralkodásának végéig használatban maradt. Azokban a temetkezésekben, ahol csak egyetlen koporsóba helyezték az elhunytat, ott a „fekete” típust alkalmazták. Ha azonban koporsó-együttesbe – a nagyon gazdagok esetében – akkor azok eltérő típusba tartoztak. Erre példa Maiherperi, Kha és Meryet – sírjaik IV. Thotmesz és III. Amenhotep uralkodására datálhatók – valamint Yuya és Tuja temetkezése. Közülük a férfiakat három koporsóba helyezték a szarkofágon belül, a nőket kettőbe. Maiherperi és Kha külső és középső koporsója fekete alapú volt, aranyozással, Juja külső antropoid koporsója fekete alapú, középső koporsója nagy részét ezüst lemez borítja[5]. Mind az ötük legbelső koporsója teljesen aranyozott felületű.

III. Amenhotep uralkodása alatt a legelőkelőbb személyek esetében – például Amenhotep, Hapu fia vagy Merimosze, Núbia alkirálya - az antropoid koporsók, általában a legkülső kőből, többnyire bazaltból, vagy gránitból készültek. Merimosze esetében azonban mind a három kő, a két belső grandiorit, a külső vörösgránit a vele egybe tartozó szánnal együtt, mely a szállítást biztosította.

A 18. dinasztia végéről, az Amarna kort megelőző időszakból nagyon kevés koporsó maradt fenn, a királyi család továbbra is a rishi típust használta, míg a magánemberek a feketét és egy új „sárga” típust, mely az elhunyt isteni jellegét hangsúlyozza.

A sárga alapú koporsó, színes vinyettákkal és felirattal a 19. dinasztiát közvetlenül megelőző időkben válik általánossá, a legkorábbi ilyen Teti koporsója, a 18. dinasztia legvégére datálható. A típus alapszíne vagy a fa természetes színe, vagy sárga gesszó réteg. Színes jelenetek és szövegek találhatók rajtuk, melyek száma idővel növekszik. A hölgyeknél megjelenik a parókán, homloktájon a lótuszvirág-motívum, illetve a jellegzetes kör alakú aranyfülbevaló ábrázolása a füleken. A 21. dinasztia első feléig ez a típus a meghatározó. A „sárga” típusnál a karok a mellkason keresztezik egymást, azonban a kéz pozíciója változatosságot mutat: a nőké lehet kinyújtva vagy ökölbe szorítva, a férfiak általában ökölbe szorított kezükben amulettet tartanak.

Az előkelők temetkezésében használatban maradt a belső aranyozott koporsó ugyanazokkal a motívumokkal, mint a külső antropoid koporsó, bár a fennmaradt példányok nagyon ritkák. Közülük a legismertebb Henut-mehyté[6].

A 19. dinasztia első felében, Horemhebtől - II. Ramszesz uralkodásáig egy különleges típus is használatban van, ennek neve „mindennapi élet”[7] típus. Csak rövid ideig, a ramsszida kor elején fordul elő. Jellemzője, hogy a halottat élő emberhez hasonlóan, ünnepi ruhában ábrázolja. A nők egyik karja nyújtva, a másik a mellkas előtt behajlítva, benne lótuszvirág, a férfiaké kinyújtva. Leggyakrabban, mint múmiafedél fordul elő, a „sárga” típusú antropoid koporsón belül. Iszet koporsója a TT1-es sírból egy kiváló állapotban fennmaradt példánya ennek a fajtának, Kőből készült darab is maradt fenn belőle, mely egyben az egyik legkorábbi is. Ez eredetileg Paramesszének, Horemheb vezírjének készült, aki később I. Ramszesz néven uralkodó lett. Ő ezután új koporsót készíttetett magának, míg korábbi koporsóit II. Ramszesz uralkodása idején Ramszesz-Meriamon-Nebueben herceg temetkezéséhez használták fel. A belső koporsó a vezírt archaikus kötényben ábrázolja, karjait a teste mellett kinyújtja. Fején hosszú parókát visel. A ruhán elöl a 4 Hórusz-fiú alakja látható. A koporsó oldalát az erre a korszakra jellemző más típusokon is látható jelenetek díszítik (Thot, Hórusz-fiúk). Egy másik kőből készült példány Dzsehutihotep diorit koporsója a Louvreban.[8]

A korszak fa koporsóit kiválóan példázza az a nagyobb csoport, mely Szennedzsem sírjából (TT1) került elő Deir el-Medinából. Ezeknél a karok keresztbe vannak téve a mellkason, de hatalmas nyakék fedi őket. A fedélen és a koporsó oldalán a függőlegesen és vízszintesen futó, múmiabandázst utánzó szövegsávok között halotti istenségek és/vagy az elhunyt látható. Szennedzsem és fia, Honszu külső láda alakú (szállító) koporsóján a Halottak könyve 17. fejezetének vinyettái jelennek meg.

A 19. dinasztia végétől a király legbelső koporsója rishi, oldalán istenalakokkal. Fából készültek, kivétel Széthnahté, amely kartonázsból.

A következők maradtak fenn: I. Ramszesz, Széthnakht, III. Ramszesz, VI. Ramszesz (csak egy töredék). III. Ramszeszét egyetlen cédrusfa törzséből faragták, és a falai nagyon vékonyak.

A külső antropoid koporsók I. Széthitől az Újbirodalom végéig jellemzően kőből készültek, dekorációjukat a túlvilági könyvek jelenetei és szövegei képezik. Köszönhetően a kalcit sérülékenységének, melyből a legtöbb készült csak egyetlen ép példány maradt fenn, I. Széthiének a törzse, bár töredékeket már azonosítottak a korszak legtöbb királyához. VI. Ramszeszé sokkal ellenállóbb szürkepalából készült, azonban csak törött maradványai kerültek elő.

A 19. dinasztia végéről és a 20. dinasztia idejéről nem került elő koporsó magántemetkezésekből, ennek oka, hogy a 21. dinasztia idején uzurpálták[9] őket. A 20. dinasztia végéről, Thébából – ahonnan az Újbirodalom és a későbbi koporsók többsége származik – került elő néhány. Ezek múmiaformájú koporsók, jellemzőjük, hogy a fedél dekorációja gazdagabb lett, megjelenhet rajta a skarabeusz, a Napbárka és különböző pektorálok. Az oldalakon pedig különböző istenek előtt áldozati és adoráló jelenetek, melyeken az elhunyt mint pap vesz részt. A koporsó belseje dekorálatlan marad. A 19. dinasztia legvégén a 20. dinasztia idején a karok a mellkason keresztbe láthatók, az uzeht gallér alatt.

A magántemetkezésekből származó kőkoporsók, bár nem gyakoriak, de előfordulnak a 20. dinasztia elején, később azonban már nem.

Tell el-Jehudijából kerültek elő agyag-koporsók, melyek dekorációja a sárga típust utánozza.

1. Tiauy rishi típusú szikomorfa koporsója a 17. dinasztia végéről, 18. dinasztia elejéről a British Múzeum gyűjteményében. Nyilvántartási száma: EA54350.

2. Tjentamentet fekete alapú koporsója az Újbirodalom korából, a lelőhelye Théba. Szintén a British Múzeum gyűjteményét gazdagítja, a nyilvántartási száma: EA54521.

3. Henut-Udzsebu a ház úrnője, Amon énekesnője volt. Az Újbirodalom idején, azon belül III. Amenhotep uralkodása alatt élt. „Fekete” típusba tartozó koporsója a St. Louis Art Múzeumban van kiállítva. A kivitelezése gyönyörű, a szemeket és a széles nyakéket üvegpaszta és féldrágakő berakásokkal készítték el. Aranyozottak a szövegsávok és az istenalakok, valamint az arc és a fülek, de a paróka is aranysávokkal díszített.

4. Teti sárga típusba tartozó antropoid koporsója a 18. dinasztia idejéről. Teti Deir el-Medinában élt, azon munkások közé tartozott, akik a királysírokon dolgoztak. A Brooklyn Múzeum weboldala szerint közel egy éves fizetését áldozta erre a koporsóra, melynek nyilvántartási száma: 31.14Ea-b.

5. Felső egyiptomi szentélyt formázó külső láda alakú koporsó, melynek tulajdonosa Kamosze. Az Újbirodalom korából, azon belül a 18. dinasztia idejéről maradt ránk, ez is a Brooklyn Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Az alján ott láthatóak a mozgatást elősegítő talpak. Eredetileg egy ember alakú koporsó volt a belsejében. A oldalakon megjelennek a védelmező istenek és istennők. A hosszú oldalon: udzsat-szem, a Hórusz-fiúk emberfejjel, Anubisz és Thot, a rövid oldalakon Ízisz és Nephthüsz alakja.

6. Szintén a Brooklyn Múzeumban őrzik Weret-uahszet ”mindennapi élet” típusba tartozó koporsóját, mely a 19. dinasztia idejére datálható és Thébában, azon belül valószínűleg Deir el-Medinában került elő.

W. Helck/ E. Otto/ W. Westendorf, Lexikon der Ägyptologie (Wiesbaden 1975 - 1989.)

[1] Ez az alsó-egyiptomi Butó ősi szentélyformája, melynek neve pr-nw.

[2]

[3] Az wsx szó szélest jelent, ugyanakkor ez a szó jelöli az előkelők öltözékéhez tartozó széles, a mell felső részét takaró nyakéket, melyet rendszerint csőszerű fajanszgyöngyökből fűztek össze.

[4] Hatsepszut idején töltött be igen magas pozíciót.

[5] http://www.flickr.com/photos/28397988@N06/2713060791/in/pool-833380@N23

[6] http://www.britishmuseum.org/research/search_the_collection_database/search_object_details.aspx?objectid=158616&partid=1&searchText=Henutmehyt&fromADBC=ad&toADBC=ad&numpages=10&orig=%2fresearch%2fsearch_the_collection_database.aspx&currentPage=1

[7] Az ún. ”daily life” típus.

[8] http://maatkara.extra.hu/03galeriak/Louvre/IMG_9232.jpg

[9] Bitorol. Az egyiptológiában arra használjuk, ha valaki egy eredetileg másnak készült dolgot magának tulajdonít, jelen esetben a koporsót újra felhasználja.


Ikhet per-nu szentélyt imitáló, fekete alapú koporsója a II. Átmeneti korból (13. dinasztia). Lelőhelye: Théba. Nyilvántartási száma: 32.3.430a,b. © The MET	VII. Antef (Szehemré-Herihermaat) koporsói Dra Abu el-Nagából, II. Átmeneti kor (17. dinasztia, kb. i.e. 1650 – 1550). Ezt az antropoid rishi típusú belső fakoporsót először stukkóval vonták be, majd festették, de ezen kívül berakások is díszítik. 1854-ben Auguste Mariette vásárolta meg a Louvre számára. Az uralkodó nemesz kendőt visel, melynek érdekessége, hogy még ezt is tollmotívum díszíti. A külső fából készült koporsó sajnos kevésbé ép, aranyozott és ugyancsak a rishi típusba tartozik.	Egy a 18. dinasztia elejére (III. Thotmesz és Hatsepszut uralkodása, kb. i.e. 1479 – 1425) jellemző temetkezés rekonstrukciója. A leletek Deir el-Medinából származnak, több azonos korú sírból, amelyekbe a szerényebb társadalmi réteghez tartozó emberek temetkeztek, ezért főként a mindennapi életben használt tárgyaik alkotják sírmellékleteiket. 1935 és 1939 között leletmegosztás keretében érkeztek a Louvre múzeumba. A koporsó egy ismeretlen asszonyé. Nincsenek rajta feliratok. A palotahomlokzatot idéző festés regisztereiben több azonosíthatatlan alak mellett álajtót, udzsat-szemet, illetve a szentélyen ülő Anubiszt láthatjuk. A fedélen geometriai minta található.

Madzsa fehér típusú antropoid koporsója. Újbirodalom (18. dinasztia eleje, III. Thotmesz és Hatsepszut uralkodása, kb. i.e. 1479 – 1425). Deir el-Medinában találták meg 1935-ben, és leletmegosztással került a Louvre gyűjteményébe. Festett fa, magassága 62 cm, hosszúsága 184 cm, mélysége 46 cm. Madzsa sírja egy sziklába vájt üreg volt, mely nem volt alkalmas dekorálásra. A legfontosabb temetkezési jelenetet a koporsóra festették, ezek: étel- és italáldozatot hoznak a házaspár részére, Ozirisz, a sír bejárata felette egy udzsat-szem, Anubisz, a nekropolisz őre, egy szentély tetején, valamint a temetés néhány mozzanata, mint a sirató asszonyok és a koporsó vontatása. A hölgy számára mindennapi használati tárgyai közül helyeztek el néhányat sírmellékletként. Másik oldala: http://www.louvre.fr/en/oeuvre-notices/sarcophagus-madja	Iunia "mindennapi élet" típusba tartozó diorit koporsója, mely napjainkban a Louvreban látható. Iunia királyi írnok és memphisz kormányzója volt. Az Újbirodalom idején, azon belül a 18. dinasztia végén, a 19. dinasztia elején élt. Sírját Szakkarában készíttette el.	Katebet, Amon énekesnőjének koporsója, 19. dinasztia. (© British M.)

Honszu koporsó szettje, 19. dinasztia, II. Ramszesz uralkodása. Honszu, Deir el-Medinában élt, a TT1-es sír az övé, itt találták meg koporsó szettjét is. Mindkettő sárga alapszínű. A belső koporsón az elhunyt dupla parókát visel és rövid szakállt. Kezeiben Ízisz-csomót és dzsed-oszlopot tart. A szövegek és halotti istenségek mellett, mint Ozirisz és Anubisz, Ízisz és Nephthüsz a dekorációban megjelennekk Honsuu és felesége alakjai is. A külső koporsón Honszu háromosztatú parókát és istenszakállt visel. Kezeiben Ízisz-csomót és dzsed-oszlopot tart. Uzeht gallérja alatt, Nut istennő terjeszti ki védelmezően a szárnyait. A dekorációban Honszu Ozirisz előtt adorál. A talprészen pedig felfedezhetitek a Honszu és felesége bá lelkeiket tápláló faistennőt, ezzel a jelenettel szemben szintén a faistennő táplálja Honszu feleségét. © The MET	Tamutnefret, Amon énekesnőjének koporsó szettje (Újbirodalom, 19. dinasztia, kb. i.e. 1295-1186). Külső és belső antropoid koporsója festett és aranyozott fából készült. Emellett még egy áttört kidolgozású múmiafedél is fedte a holttestét. Koporsóin Tamutnefret vastag parókát visel, melyet virágkoszorú és aranyszínű pántok díszítenek. Szelíden mosolygó arca aranyozott. Csodálatos uszeht gallér fedi a mellkasát, mely alól csak aranyozott kezei látszanak ki. Alatta szárnyait kiterjesztő Nut istennő látható. A hosszan és keresztbe futó feliratsávok a múmiabandázst rögzítő szalagokat idézik. A függőleges feliratsávban az elhunyt nevei és címei mellett, egy Nuthoz szóló fohász szerepel, melyben az elhunyt arra kéri az istennőt, hogy helyezze őt a soha le nem nyugvó csillagok közé. A koporsó oldalán futó feliratsávok között Thot, Anubisz és a Hórusz-fiúk alakja tűnik fel. Tamutnofret testének kilógó részein az aranyozás az istenek húsának színét idézi fel.