Imhotep

 

Az ókori Egyiptomban a király játszotta a központi szerepet az emberek történelmi emlékezetében. Templomfalakon és papirusztekercseken részletes listákat készítettek, amelyekben sorrenden rögzítették a jelentős uralkodókat. Bár az ország fejlődéséhez nyilvánvalóan magánemberek is jelentősen hozzájárultak, ők ritkán képezték részét az ókori egyiptomiak történelmi emlékezetének. Az emberek istenné válása ugyanakkor jól dokumentált jelenség az ókori Egyiptomban – nem ideértve a király halál utáni istenné válását, halotti kultuszát – és úgy tűnik, hogy idővel egyre változatosabb lett és egyre inkább előtérbe került. Az ilyen megistenült emberek általában királyok, vagy a királyi család tagjai, ritkább esetben magánszemélyek lehettek – férfiak és nők egyaránt. Ezek a kultuszok inkább helyi jelentőségűek voltak, de bizonyos esetekben országos népszerűségre tehettek szert. Az egyes helyek patrónusai és a bölcs írnokok kedvelt egyénei voltak a megistenítésnek. Utóbbi kategóriába tartozik, és egyben a legkorábbi példája a magánszemélyek istenné válásának az Óbirodalom egy kiemelkedő személyisége, a királyi hivatalnok, a kőépítészet úttörője, a lépcsős piramis tervezője, Imhotep, aki az emberek emlékezetében bölcsből gyógyító istenné emelkedett.

Ebben a cikkben szeretném összefoglalni, hogy mit tudunk Imhotepről, mint történelmi személyről, és mint istenről.

 

1926-ban Dzsószer piramiskomplexumának feltárása során előkerült egy egykor az uralkodót ábrázoló mészkőszobor talapzata, amelyen a királyé mellett Imhotep neve és címei is megtalálhatók. Nagy valószínűséggel tehát ő állíttatta a szobrot, ami azt jelenti, hogy a királyi udvaron belül igen jelentős személy volt.

 

Imhotep neve és legfontosabb ismert hivatali címei:

Jj-m-htp

                               

Aki békével (áldozattal) jön

xtmw-bjtj vagy sDAwtj-bjtj

„Alsó-Egyiptom királyának pecsétőre”

Xrj-tp njswt

„Aki a Király feje alatt van” – királyi kamarás

HqA-Hwt

„Birtokfelügyelő” – palota-elöljáró

jrj-pat vagy rpat

herceg

mAA wr[1]

„Aki látja a nagyot” vagy „A látók legnagyobbika”

mDHw-nxn

Hierakónpolisz ácsa

 

Imhotep hivatalai között az első, az Alsó-Egyiptom királyának pecsétőre nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy a palota ellátásáért felelt. Ugyanakkor ennek a címnek a viselője építészi feladatokat is ellátott. A következő cím az „Aki a Király feje alatt van”, ezt gyakran királyi kamarásnak fordítják. Ez a hivatal lépcsőfok a vezíri cím felé, amely a király után a legmagasabb pozíció az udvarban. Mint birtokfelügyelő nomosz- és palotaadminisztrátori funkciót töltött be. Ebben a hivatali minősségében viselte a királyi építkezések vezetője címet is. Az Iripat herceget jelent, ez szintén egyike a legmagasabb udvari rangoknak. Mint vallási és szellemi vezető papi hivatalnok viselte a „Látók legnagyobbja” titulust. Ennek a címnek a viselői a héliopoliszi Napisten kultuszában tevékenykedtek ugyanakkor arra is utal, hogy Imhotep csillagászattal is foglalkozott. A későbbi korokban ehhez a hivatalhoz tartozik a királyi építkezések vezetése is.

Más műemlékeken egyéb címei is fennmaradtak, amelyekben közvetett, vagy közvetlen módon szintén építészként, építésvezetőként utalnak rá: „Aki a fejszével dolgozik, Hierakónpolisz ácsa, aki a spatulával dolgozik.”[2]


Szülei szoros kapcsolatban állhattak a királyi családdal, sőt nem zárható ki, az sem, hogy rokonságban voltak velük. Későbbi források alapján az anyja Khereduankh[3], apja Kanofer, felesége pedig Renpetnofret volt.

Manethón szerint Imhotep találta fel a kőtömbökből való építkezést. Már Haszehemui uralkodásának végén is építészként tevékenykedhetett. Erre utaló jel, hogy Haszehemui sírkomplexumában előkerült korsók feliratai között találhatók olyanok, amelyek címegyezést mutatnak Imhotep titulusaival. Szerényebb mértékben már itt is használtak követ az építkezéshez. Nebka 15 évig tartó uralkodása alatt Imhotep tudását elmélyíthette és tökélyre fejleszthette, miközben fontos királyi építőprojektekkel bízták meg. Nagy valószínűséggel Imhotep volt a lépcsős piramis tervezője és az építkezés vezetője. A későbbi korokban egyértelműen így utaltak rá. Az olyan kultuszépületeket, melyeket eddig könnyen pusztuló anyagokból építettek, mint például nádból, fából és a Nílus iszapjából, most, Szakkarában a relatíve nehezen megmunkálható, örökkévaló kőből készítették el. Jelenlegi tudásunk szerint ez a sírkerület és így annak kitalálója, Imhotep az emberi történelem egy jelentős mérföldköve. Olyan teljesítmény ez, melyhez a néhány évszázaddal korábbra tehető írás feltalálása hasonlítható. A Dzsószert követő uralkodó Szekhemkhet idején az idős Imhotep még mindig részt vett királyi építkezésekben, erre utal egy korabeli grafiti a Szekhemkhet piramiskörzetet körbevevő falon.

Csaknem negyven éves hivatali ideje alatt legalább négy uralkodó szolgálatában állt. Halála után Szakkarában temették el. A Tórinói Királypapiruszon olvashatjuk a következőket: ”Felső- és Alsó-Egyiptom királya Huni… uralkodása [alatt] (halt meg) az építőmester, a vezetője a […] [Imhotep], Ptah fia…”.[4]

 

Az Óbirodalom végétől a Középbirodalmon át az Újbirodalomig eltelt időszakban a bölcs Imhotepből emberfeletti lény lett, emberből félistenné, majd istenné vált. A fentebb idézett, a 19. dinasztia korából, II. Ramszesz uralkodási idejéről származó Torinói Királypapiruszon Ptah fiának nevezik. A 26. dinasztiától teljes rangú istennek tekinthető, Memphiszben a Szerapeum közelében álló saját templommal, papsággal és hivatalos állami kultusszal.

Hogy ez miért történhetett így, az több okra vezethető vissza. Csakúgy, mint a később hasonló utat bejárt Amenhotep, Hapu fia, Imhotep is tanult építész volt, aki bejárással rendelkezett az Élet Házába és így hozzáfért az ókori Egyiptom addigi összes tudásához, sőt ezeket új ismerettel is gazdagította. Bölcsességének köszönhetően az éppen uralkodó király valószínűleg kikérte a véleményét a nehéz döntésekben. Ennek szép példája olvasható az éhínség-sztélén, mely az Asszuántól délre található Szehel szigetén áll. A sztélé szövege szerint a király a bölcs Imhotepet hívatta magához, hogy a tanácsát kérje, amikor több éven át a vártnál alacsonyabb áradás miatt éhínség alakult ki az országban. Ő a régi iratokat tanulmányozva rá lelt a katasztrófa okaira és a Nílus, hamarosan a megszokott bő áradást hozta. Az építész munka az egyiptomiak számára a kozmosz létrejöttének, a teremtésnek a megismétlését szimbolizálta. Az építész rendet teremt a káoszban azáltal, hogy örökké fennmaradó építményeket hoz létre. Ez isteni cselekedet, mely megfelel a Maat elvének.

 



Imhotepet ábrázoló későkori bronz kisplasztika a Louvre gyűjteményében. Ezek a szobrok mind nagyon hasonlóak. Imhotep széken ül, kötényt visel, uzeht-gallért és a fején a Ptahra is jellemző sapkát, a kezében pedig egy félig kitekert papirusztekercset tart. Az ilyen típusú szobrok a Későkortól fordulnak elő és még a Görög-római korban is készültek, olykor szerepel rajtuk annak a neve, aki az isten tiszteletére készíttette, felajánlotta.

Az Imhotep szobrok kezében lévő papirusz tekercsen, ha van hieroglif felirat, akkor az általában így szól: mw n ps n zS nb n kA k ImHtp. Ez pedig azt jelenti: Víz minden írnok edénykéjéből a te ká-d számára, Imhotep.

A hieroglif feliratot a JSesh programmal csináltam.

Imhotep egy nagyobb, 45,5 centiméter magas, keselykőből (grauwacke) faragott szobra a Louvreban. Ennek a trónon ülő a figurának a kezében például a papirusztekercsen, az előző képen látható felirat szerepel.

A szobrot (N 4541) Uahibré állíttatta Imhotep tiszteletére.

Ptolemaiosz-kor, i. e. 332 - 30.

   

A Közép- és Újbirodalom idején Imhotep az írnokok és a tanult emberek patrónusa lett. A bölcs, tapasztalt hivatalnokot látták benne, aki az intelmekben megfogalmazottak szerint élt és cselekedett. Az írnoki bölcsesség megtestesülése volt, példaképként szolgált minden fiatal, de ugyanakkor a tapasztalt és idős írnok számára is. Hogy ezt újra és újra emlékezetükbe idézzék, az írnokok között elterjedt egy rituálé. Mikor az írnok leült, hogy írjon egy papiruszra, akkor az ecsetet a kezébe vette, bevizezte és még mielőtt a festékhez dörzsölte volna, néhány csepp vizet cseppentett a földre Imhotep tiszteletére. Nagyon szép írásos bizonyítéka maradt fenn ennek egy ptolemaiosz-kori Imhotep szobron, mely ma a Louvreban található. Az Imhotep ölében található papirusztekercsre a következő feliratot írták: ”Víz, minden írnok vizes edényéből, a te kád számára, Imhotep.”[5]

Imhotepet intelemek szerzőjének is tartják, ezek az élethez szolgáló jó tanácsok, bölcsességek. „Hallottam Imhotep mondásait… amelynek szavait mindenhol beszéli az ember”.[6] Ezt a mondatot Amonpáhápi, egy a 20. dinasztia idején élt hivatalnok íratta a sírjának (TT355 Deir el-Medine) falára. Sajnos Imhotep intelmei nem maradtak fenn a számunkra, de talán beépültek későbbi hasonló jellegű művekbe, vagy mintául szolgáltak azoknak. Imhotep lehetett az egyik első ember, aki az ekkor még fiatal írást egy nagyobb, összefüggő irodalmi szöveg megírására felhasználta. Talán ennek köszönhető, hogy a későbbi korokban a hieroglif írás feltalálójaként is utalnak rá, bár bizonyított tény, hogy ez jóval korábbra tehető. Emellett őt tartották az orvoslás és a naptár feltalálójának. De neki tulajdonítják a mumifikációs technikában azt az újítást is, hogy a belső szerveket kivették a testből és külön, kanópuszokba téve helyezték a sírba.

Mágikus tudás birtokosának tartották. Edfuban részt vett mondásaival a – káoszt szimbolizáló – víziló megsemmisítésében, itt olyan papi címeket kap, mint a „Felolvasópapok élén álló” és az „Isteni tekercs írója”. A nagy Démotikus Mágikus Papirusz szerint pedig maga Imhotep találta fel a varázslatot.

 

Az edfui Hórusz templom egy felirata így ír Imhotepről: „Aki meggyógyít minden betegséget Egyiptomban”.[7] Egy 30. dinasztia korabeli felirat tanúsága szerint pedig: „Aki eljön ahhoz, aki hívja, aki minden betegségre megoldást talál, aki meggyógyítja a tagokat, a tiszteletreméltó… kája számára”[8]

A Későkorban tehát elsősorban gyógyító istenként tisztelték, és az orvosok patrónusának tartották, noha jelenleg még nem bizonyítható, hogy életében tényleg tevékenykedett-e orvosként. Elképzelhető, hogy az évszázadok alatt közismerten nagy bölcsessége miatt ruházták fel ezzel az attribútummal. A görögök Aszklépiosszal, az orvoslás istenével azonosították.

Imhotepet hívták segítségül meddőség megszüntetésére vagy fiúgyermek fogantatásának elősegítésére is. Ennek egy gyönyörű példája maradt fent Tjaiemhotep szakkarai sztéléjén, mely ma a British Museumban van kiállítva. A hölgy VII. Kleopátra uralkodása alatt élt, a sztélé kb. i. e. 42-re datálható.

„Örvendezett a főpap szíve (a házasság) miatt. Háromszor estem teherbe a számára, anélkül, hogy három leánygyermeken kívül egy fiúgyermeket is szültem volna. Ezért együtt imádkoztam a főpappal ennek a szent istennek a fenségéhez, a nagy varázserejűhöz, aki hatékony cselekedeteiben, aki fiút ad annak, akinek nincs, Imhotephez, Ptah fiához. Meghallotta kérésünket és meghallotta az ő (a főpap) imáit. … Cserébe adta, hogy megfoganjak egy fiúval…”[9]

A szöveg szerint Imhotep a Szakkara északi részén álló szentélyének megszépítését kérte a főpaptól egy látomásban, vagy álomban. Ő a kérést teljesítette. Ezt követően Tjaiemhotep fiút fogant, aki Imhotep fesztiváljának napján született meg és akit Imhotep-Pedibasztetnek neveztek el.

Ptahhal való kapcsolata miatt Imhotepet olyan hatalom birtokosának tartották, aki képes megújítani apja teremtőerejét.

A betegek tömegesen keresték fel szentélyeit a gyógyulás reményében. Ha a kérések teljesültek, akkor a hálás hívek votív szobrocskákat, sztéléket helyeztek el itt. A Szaiszi kortól a fáraó kor végéig tartó időszakból több ezer ilyen kisebb votív bronz szobor maradt ránk, melyek az isteni Imhotepet ábrázolják. Általában széken ülve, az ölében egy kiterített papirusztekerccsel örökítik meg őt. Tarra borotvált fején Ptahéhoz hasonló szorosan a koponyájához simuló fejfedőt visel. Öltözéke hosszú fehér kötény, a nyakát uzeht-gallér ékesíti. Érdekesség, hogy a fáraókor végéről Imhotep anyjának, Khereduankhnak is ismertek votív szobrai. Fiához hasonlóan tehát ő is isteni rangra emelkedett. Királynőkhöz hasonló ikonográfiával rendelkezik. Általában rövid göndör parókát visel, a koronáját két hosszú toll, napkorong és két ureusz alkotja, a kezében a királynői légycsapót tartja. Az ajánlott linkek közé betettem egy őt ábrázoló fogadalmi szobrocskát.

A fáraókor végén a hivatalos kultuszon kívül Imhotep a népi vallásban is népszerű volt. Egy magángyűjteményben őrzött sztélén – mely valószínűleg egy házi oltárban állt – Amenhotep, Hapu fiával együtt jelenik meg. Fáraói kötényt visel, hátul bikafarokkal, egyik kezében ankhot, a másikban uasz-jogart tart. A nyakát uzeht-gallér, karjait karperecek díszítik, fején a Ptahra is jellemző sapkát viseli, az állán istenszakállt.

A 26. diasztiától amulettjei is ismertek, melyeket fajanszból, lazúrkőből, vagy bronzból készítettek. Ezeken úgy örökítették meg, mint votív szobrain, azaz hosszú kötényben, széken ülve, kopasz-fejjel, gyakran papirusztekerccsel az ölében. Mivel gyógyító isten volt, elképzelhető, hogy amulettjeitől betegségek elleni védelmet, vagy gyógyulást reméltek.

  

Az i.sz. 1. századból származó, thébai lelőhelyű Boulaq papiruszon, ránk maradt egy hieratikus szöveg[10], mely a balzsamozás rítusát írja le, ebben említik Imhotepet és Amenhotep, Hapu fiát:

„Lelked közel kerül Amenhotephez, a királyi írnokhoz, az írnoknövendékek elöljárójához. Lelked eggyé válik Imhoteppel, amikor a völgyben vagy.”

Ez alapján úgy tűnik, hogy a két istennek túlvilági szerepe is volt. A votív bronzszobrok feliratai is arról tanúskodnak, hogy nem csak az élők, de a túlvilági útjukra induló elhunytak számára is Imhotep segítségét kérték. A budapesti Imhotep szobor ölében kiterített papirusztekercsen a következő felirat olvasható: „[…] így szól Imhotep: «Adja számára (t. i. az elhunyt lelke számára) Tatjenen, hogy bejusson az égbe azért, hogy lássa Rét a horizontján, hogy leszállhasson a földre azért, hogy lássa Oziriszt az alvilágban […]»” Szakkarában pedig előkerült egy Íbisz múmia, melynek bandázsát Imhotep alakja díszíti, következésképpen a szent íbiszeket is védelmezte haláluk után.

Közismert tény, hogy az egyiptomiak szívesen temetkeztek szent helyek közelébe, így a szent emberek vagy állatok sírja közelébe is. A völgy egyszerre jelenti a Deir el-Bahari közelében található nekropoliszt és a túlvilágot is, azon belül a Nyugat hegyének bejáratát, ahol Hathor fogadja a halottat. Úgy tűnik, az egyiptomiak megnyugtatónak találták, hogy hozzátartozójuk ezen a szent helyen, a két isten oltalmában nyugodhat.



Khereduankh rézötvözetből készült szobra a Ptolemaiosz korból (i.e. 332-30).

Forrás: Metropolitan Múzeum.

Imhotep ezüst és arany és fehérarany berakásokkal díszített bronz szobra a Szépművészeti Múzeumból, mely a 26. dinasztia idejére datálható (i. e. 7. század közepe). Fejfedője szorosan simul a fejéhez. A nyakában uzeht-gallér, díszes, hosszú papi ruhája a mell alatt van megkötve. Lábát szandál ékesíti. Az ölében kiterített papirusztekercset tart, amelyen hieroglif felirat olvasható. Egy Haemhonszu nevű férfi megbízásából készült a szobor és a feliratban túlvilági boldogulásában kér segítséget Imhoteptől.

Imhotep Münchenben látható bronz szobra a Későkorból (kb. i. e. 6-5. század) . Viselete kissé eltér az előző szoborétól, itt hosszú kötényben ábrázolták. Nem visel szandált és a tekercsen sincsen felirat.

 

A megistenült emberek szentélyei, kápolnái jellemzően inkább agyagtéglából, mint kőből készültek, ezért legtöbbjük helyét csak írásos forrásokból ismerjük. Ez a helyzet Imhotep memphiszi templomával is. Ugyanakkor a megistenült emberek más istenekhez hasonlóan rendelkeztek saját papsággal, rítusokkal és fesztiválokkal. Úgy tűnik elterjedt szokás volt például, hogy mécsest gyújtottak a megistenült személy ábrázolása vagy szobra előtt.

A Ptolemaiosz korban Imhotep kultusza igen népszerű volt, és a korabeli templomok szinte mindegyikében megtalálható képmása vagy neve. A templomok jeleneteiben fáraói kötényt visel, hátul bikafarokkal, egyik kezében ankhot, a másikban uasz-jogart tart. A nyakát uzeht-gallér díszíti, fején a Ptahra is jellemző sapkát viseli.

Philé szigetén, az Ízisz templom keleti pülonja előtt V. Ptolemaiosz korából fennmaradt egy kis kápolnája. Az ábrázolásokon Imhotep előtt a király látható kultikus cselekvések közben.

A római korban élt Tibériusz császár korából származik egy felirat Ptah karnaki templomában, amely Imhotep papságáról ad információt. Hangsúlyozza Imhotep gyógyító képességét is. A felső-egyiptomi Thébában több helyen is kultikus tiszteletben részesült.

A Görög-római korban Amenhotep, Hapu fiával együtt tisztelték Deir el-Bahariban, Hatsepszut templomának felső teraszán. A Théba nyugati partján álló, újbirodalmi templomok nagy része ekkor már romos vagy elhagyatott volt. Ezeket vagy újjáépítették, vagy mint Imhotep és Amenhotep, Hapu fia esetében, már meglévő, de elhagyott templomba új kultuszt telepítettek.

Ahogy már említettem, a Ptolemaiosz korban Imhotepet már országszerte, sőt Egyiptom határain túl is tisztelték, Amenhotep, Hapu fia azonban csak Thébában és a város közvetlen közelében volt ismert. A Ptolemaiosz kor közepén a két alakot összekapcsolták, talán mert mindketten építészek és koruk kiemelkedő tudású emberei voltak, ettől kezdve együtt jelennek meg a thébai emlékműveken. Ez a helyzet például Deir el-Medinában, Medinet Habuban és a kasr el-aguzi templomban is, ahol a két bölcset Thot isten helyi formájaként tisztelték.

Imhotep és Amenhotep, Hapu fia kultusza bevezetésének körülményei és pontos időpontja nem ismert. Legkorábbi biztosan datálható bizonyíték az i. e. 261-260-ra tehető görög Polyaratos osztrakon[11]. Ezen Amenhotep, Hapu fiának kultusza már egy közismert, jól megalapozott jelenség, vagyis a tényleges bevezetés pár évtizeddel korábbra tehető, feltehetően az i.e. 4. évszázad végére, vagy a 3. évszázad elejére.

Érdekes, hogy Amenhotep, Hapu fia kultuszához később csatlakozott Imhotepé. Akinek első bizonyítható jelenléte ebben a régióban a karnaki Ptah templomban van és III. Ptolemaiosz korára tehető. A Nyugati Parton kultuszának bevezetése későbbi, legkorábbi bizonyítéka a Deir el-Medinában található Hathor-templomban van, amelynek dekorációja VI. Ptolemaiosz korában készült el. Ekkor történhetett meg kultuszának bevezetése, vagy bevonása a Deir el-Bahariban található Amenhotep kultuszba is. De nem zárható ki az sem, hogy ez ennél később történt, akkor, amikor VIII. Ptolemaiosz újjáépítette a templomot uralkodása vége felé i. e. 124-117 között.

Ekkor a Hatsepszut-templom szentélyének harmadik termében egy kápolnát alakítottak ki. A sziklába vájt kamra falait eredetileg alkotó mészkőlapokat elbontották, és a templom más részében használták fel. A helyükre új homokkőlapokat tettek, melyek dekorációja a korszak stílusában készült, és melyeken a két isten Imhotep és Amenhotep, Hapu fia egyformán fontos szerepet kap. Amenhotephez kapcsolódó jelenetek a szentély északi falát foglalták el, az Imhotephez kapcsolódók a déli falat. A nyugati falon mindkét isten megjelenik.

Mindkettejüket gyógyítóként tisztelték, a feliratok alapján olyan betegségekkel fordultak hozzájuk, mint a mirigyek gyulladása, meddőség, láz, nagy fájdalmak. A legtöbb esetben a gyógyulni vágyók személyesen érkeztek a Deir el-Bahari-i templomba, de az is előfordulhatott, hogy egy családtagjuk, vagy ismerősük járt el a nevükben. A szükségben lévő ember egy levélben fordult Amenhotephez a kérésével – valószínűleg Imhotep esetében is így lehetett. A templomban zajló gyógyítási technikákról keveset tudni, de nagy valószínűséggel inkubáció útján zajlott. Ez azt jelenti, hogy a beteg ember a templomban aludt, várva, hogy álmában feltűnjön az istenség, aki vagy azonnal meggyógyította a beteget, vagy előírt a számára egy kezelést, amely több időt vett igénybe és már a templomon kívül zajlott. Az inkubációs helyiség a szentély közvetlen közelében lehetett, talán a bárkaszentélyben. Amenhotep és Imhotep orákulumot is adott Deir el-Bahariban. Ez történhetett úgy, hogy a templomban történő alvás során jelent meg az isten és nyújtott orákulumot, és úgy is, hogy azért érkezett a templomba az illető, hogy megfejtsék, értelmezzék számára a prófétikus álmot. A segítséget keresők orákulumot kérhettek Imhoteptől Ptah karnaki templomában is.

Nem tudni biztosan, hogy meddig volt aktív Amenhotep és Imhotep kultusza Deir el-Bahariban, de görög látogatók által hátra hagyott feliratok folyamatosak az időszámításunk szerinti 2. század hatvanas-hetvenes éveiig. Ezután egy nagyjából 100 éves szünet következik, majd a 3. század végétől, a 4. évszázad első negyven évében ismét aktivitás mutatható ki. Ebben az időszakból 16 felirat maradt ránk.

 

Deir el-Medinában a Ptolemaiosz kori templomban Hathor és Maat kultusza játszotta a központi szerepet, de Imhotep és Amenhotep, Hapu fia is kiemelkedő jelentőséggel bírt. A szentély fülkéjében egy olyan jelenet látható, mely nem szokványos a templomokban: ez a szív túlvilági mérlegelése. A bíróság előtt egy kopaszra borotvált, hosszú kötényt viselő alak jelenik meg, a kezében Maat tollával. A másik kezével hódolatot fejez ki az istennő felé. Nem nevezik meg őt a feliratok, de Kákosy László szerint külső jegyei alapján elképzelhető, hogy Imhotepről van szó. Imhotep eredeti sírja nagyon távol volt Thébától, ezért lehetséges, hogy ennek a templomnak a funkciója a fentebb említett két istennő tisztelete mellett Imhotep halotti kultuszát is szolgálta, hirdetve a mérlegelésen való megfelelését és túlvilági megdicsőülését.

 

A 19. században  Imhotep még mint Szakkara északi részének helyi szentje tovább élt az arab hagyományokban, amelyben az ottani Imhotep-templom a bibliai József – akivel azonosították – börtönének értelmeződött át.

A 20. század elejétől kezdve intenzíven keresik a régészek Imhotep sírját Szakkara északi részén, de sajnos máig nem került elő. Reméljük a jövő régészei megfejtik ezt a rejtélyt és ezáltal újabb információkkal gazdagodhatunk az Óbirodalom eme zsenijéről, hogy történelmi személyét még jobban rekonstruálhassuk.

 

 

Ajánlott linkek:

 Tjaiemhotep csaknem 1 méter magas mészkő sztéléje i. e. 42-ből, mely ma a British Múzeumban látható:

https://www.britishmuseum.org/collection/object/Y_EA147

 

 




Ahogy számos európai múzeumban, illetve egyiptomi gyűjteményben, úgy Hannoverben is található Imhotepről egy kis bronzplasztika, a szék vagy trón amin eredetileg ült nem maradt meg, és a lába is pótlás.

Karnakban a ptolemaiosz-kori Ptah templomban Imhoteppel istenháromság tagjaként találkozunk. Az Imhoteprre vonatkozó szövegben azt írják róla, hogy ő Imhotep a nagy, Ptah fia. Isteni anyjaként pedig Hathort látjuk. Imhotep isteni ikonográfiával jelenik meg, fején a Ptahra is jellemző sapkában, a jobb kezében wAs-jogart tart, a bal kezében pedig ankh - élet hieroglifát.

Szerintem a legszebb Imhotep bronz szobrai között a "miénk", vagyis az, amelyik a Szépművészeti Múzeumban van. Több év képeiből készítettem ezt a kollázst róla. 

Későkor, 26. dinasztia (i. e. 7. század közepe).

 

 

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2015.03.22

Utoljára szerkesztve: 2021.03.01.

 

 

Felhasznált irodalom:

Thomas Kühn – Imhotep: Baumester – Arzt – Gott (Kemet 1997/2)

George Hart, The Routledge Dictionary of Egyptian Gods and Goddesses (Routledge, 2005)

LÄ Band III

Bonnet – RÄRG 3. kiadás (Hamburg 2000)

Alexandra von Lieven – Deified Humans (UCLA Encyclopedia of Egyptology)

https://escholarship.org/uc/item/3kk97509

Adam Lajtar - The Cult of Amenhotep Son of Hapu and Imhotep in Deir el-Bahari in the Hellenistic and Roman Periods

http://www.academia.edu/8713067/The_Cult_of_Amenhotep_Son_of_Hapu_and_Imhotep_in_Deir_el-Bahari_in_the_Hellenistic_and_Roman_Periods_in_A._Delattre_P._Heilporn_eds._Et_maintenant_ce_ne_cont_plus_que_des_villages_..._._Th%C3%A8bes_et_sa_r%C3%A9gion_aux_%C3%A9poques_hell%C3%A9nistique_romaine_et_byzantine._Brussels_2008_pp._113-123

L. Kákosy – Imhotep and Amenhotep son of Hapu as patrons of the dead (Akadémia kiadó, 1968) Acta Orientalia Academiae Scientiarum

http://www.jstor.org/stable/23682180

Carol Andrews - Amulets of Ancient Egypt (University of Texas Press, 1998)



 

[1] Később wr mAw.

[2] Németből fordítva: Kemet 1997/2. 28. oldal

[3]

[4] Németből fordítva: Kemet 1997/2. 29. oldal

[5] A szobor leltári száma N.4541. - Németből fordítva: Kemet 1997/2. 29. oldal .

[6] Németből fordítva: Kemet 1997/2. 29. oldal

[7] Németből fordítva: Kemet 1997/2. 29. oldal

[8] A Vatikán múzeumban található 163-164-es számú szobor felirata. Az idézetet németből fordítottam: Kemet 1997/2. 29. oldal

[9] BM 147 Az idézetet németből fordítottam: Kemet 1997/2. 29. oldal

[10] Pap. Boulaq III

[11] Az osztrakon egy mészkőlemez, mely kettétört, az egyik felét a Kairói Egyiptomi Múzeumban őrzik a lelőhelyre történő utalás nélkül. A másik később került elő Deir el-Medinában.