Középbirodalom kb. i. e. 2040-1640

Egyes szakirodalmakban a 11. dinasztia második felétől számítják a korszakot. Azt a három uralkodót sorolják ide, akik egész Egyiptom felett uralkodtak, valamint a 12. dinasztia királyait. Fellendülés kezdődött, amikor II. Mentuhotep egyesítette a Két Országot, a főváros Théba lett. A 12. dinasztia az egyiptomi történelem egyik csúcspontja, mind művészetileg (királyportrék), mind irodalmilag jelentős korszak (Szinuhe története, a Paraszt panaszai, intelemirodalom). Első királya, I. Amenemhat áthelyezi a királyi székhelyt délről, új fővárost alapít Memphisz közelében, melynek neve Itj-Taui[1] (Aki megragadja a Két Országot). Ő és fia I. Szeszósztriszel-Lishtben építtet piramist óbirodalmi mintára. I. Amenemhat az ország védelme érdekében erődöt emeltetett a Delta keleti határában. Megerősítette a normakhoszok jogait, címük továbbra is örökletes maradt. II. AmenemhatDashúrban, II. Szeszósztrisz Illahunban és III. AmenemhatHawarrában emeltek piramist. Utóbbi egy nagy halotti templomot is építtetett, melyet a görögök labürinthosznak neveztek. Az uralkodók fokozatosan kerekedtek felül a belső riválisok, így például Közép-Egyiptom nomarkhoszai felett. A királyi család türelmes politikával elérte, hogy ezek a nemesi családoka szolgálatukba álljanak. A folyamat III. Amenemhat uralkodásában fejeződött be. Új központi irányítási rendszert alakítottak ki, amely két fő adminisztrációs egységre osztotta az országot, egy-egy vezír irányította Felső- és Alsó-Egyiptomot. A dinasztia királyainak uralmát a stabilitás jellemezte, átlagosan mindegyikük több mint húsz évet ült a trónon. A Fájjúmban új termőterületet hoztak létre csatornarendszer kiépítésével. Alsó-Núbiát elfoglalták és erődöket építettek a második katarakta vidékén. Jelentős istenek voltak: Ozirisz Abüdoszban, Szobek a Fajjúmban és Amon Thébában. Megfigyelhető a kereskedelemi kapcsolat a mínoszi Krétával. A 12. dinasztia végén IV. Amenemhat korai halála után leánytestvére, Szobekneferu került a trónra, róla az Enciklopédia témakörben az „Asszonyok Hórusz trónján” című írásban olvashatsz.

Az alábbi táblázatban szerepel a korszak dinasztikus felosztása és uralkodói.

A korszakot képviselő tárgy egy fajansz vízilószobor. Bécsben egy csodálatos példányt őriznek, ez látható a fotón. Berlinben is lehet ilyennel találkozni, aLouvrebantöbb is van.A Középbirodalom második felében a fajansz állatfigurák gyakori sírmellékletek. Köztük megtalálható a víziló is, mely a II. Átmeneti korban is népszerű maradt, a többi állatfigura viszontekkora eltűnt. Csak feltételezések vannak arra vonatkozóan, hogy miért helyezték őket a sírba, mivel a víziló rendkívül veszélyes volt az egyiptomiakra nézve, a kis csónakokat és hajókat könnyedén felboríthatta a megtermettállat. A káosz erőit megtestesítő állat volt, akit meg kellett fékezni, le kellett győzni, az evilágon és a túlvilágon egyaránt. Az Óbirodalom korabeli sírokban gyakran látunk vízilóvadászatot, de a jelenet az Újbirodalom idején is előfordul.

Ezek a szobrocskák azonban nem fenyegetőek, állva, ülve vagy fekve ábrázolják az állatot.Nagyjából 50-100 példány található belőlük szétszórva a világ múzeumaiban, hosszúságuk 9-23 cm között mozog. A bécsi darab nagyon szép példájuk. Színük és díszítésük élőhelyüket, a vizes, mocsaras vidéket idézi meg, ezáltalaz ősvízet[2], melyből minden élet keletkezett. Bár a festett motívumok változnak egyik vízilóról a másikra –a vízi növények mellett megjelenhetnek rajtuk lepkék és madarak[3] – egy közös motívum mindegyiken megfigyelhető, ez a kinyílt lótuszvirág. Az egyik teremtésmítosz szerint az ősvízből először egy lótuszvirág emelkedett ki, ebből született meg a Napisten. Az állat valószínűleg a túlvilági újjászületést segítette elő azáltal, hogy a teremtést szimbolizálja. Olyan elképzelés is van, hogy a termékenységet biztosítja a túlvilágon.

A korszak egy másik jellegzetes tárgycsoportja a varázsbotok, róluk az Enciklopédia témakörben olvashatsz.

Mindkét fotón a KHM gyűjteménynek 11 cm magas fajansz víziószobra látható.

A testét lótuszvirágok és egy madárka díszíti.

Nyilvántartási száma: 4211

Készítette: Maatkara

Közzétéve: 2017.09.27.

Utoljára szerkesztve: 2018.01.01.

Felhasznált irodalom:

David P. Silverman (editor) – AncientEgypt

The Art of AncientEgypt – A RecourceforEducators (The Metropolitan Museum of Art)

A Louvre weboldala

A Metropolitan Múzeum weboldala