3. dinasztia

(kb. i.e. 2686-2613)[1]

A 3. dinasztia kora az egyiptológusokat bizonyos nehézségek elé állítja, mivel a régészeti leletek erre a korra vonatkozóan sok esetben nem teszik lehetővé a sírkomplexumok egyértelmű uralkodóhoz rendelését. A királyok sorrendje, és uralkodási ideje, de még a dinasztia uralmának vége sem állapítható meg pontosan.

Kronológiai kiindulási pontot jelent a királyok sorrendjében Manethón Aigüptiaka című történelmi összefoglaló műve. Szerinte a 3. dinasztia kilenc királyból állt, akik 214 éven át uralkodtak.

A sajnos töredékes torinói királylistán, mely a 19. dinasztia korából, II. Ramszesz uralkodási idejéről származik, ezzel szemben csak öt király alkotja a 3. dinasztiát, akik mintegy 55 éven át uralkodtak. Az Újbirodalom korából I. Széthi templomának falain maradt fenn még egy királylista, illetve Tjeneri szakkarai sírjában.

Az egyiptológusok még mindig nincsenek egységes állásponton a 3. dinasztia kronológiájára vonatkozóan, és az uralkodási időszak is 55-115 év között változik a különböző szakirodalmakban. W. Helck például öt uralkodóra osztja a dinasztiát és Dzsószert tarja első királyának, míg J.-Ph. Lauer 6 uralkodóval számol.

Mivel a cikk terjedelme nem engedi meg, hogy minden elképzelést bemutassunk, választanunk kellett egyet, ezért mi Peter A. Claytont követjük, de előre kell bocsájtanunk, hogy ez a kronológia is csak feltételes.

Az uralkodók:

Az egyiptológusok egy része jelenleg azon az állásponton van, hogy a 3. dinasztia első uralkodója Hórusz nevén Szanakht, aki feltehetőleg azonos a torinói és az abüdoszi királylistán Nebkának[3] nevezett királlyal. Nagyon keveset tudunk róla annak ellenére, hogy a Palermói kő és a torinói királylista szerint 19 éven át ült a trónon. W. Helck szerint a 2. dinasztia utolsó uralkodójának leányát, Initkaeszt vette feleségül. Származásáról semmi pontosat nem tudunk, de felmerült az az elképzelés, hogy Dzsószer bátyja volt. A Palermói kő szerint 13. uralkodási évében templomot építtetett, 16. évében pedig rézszobrot készíttetett elődje, Haszehemui[4] számára. A 18. évben egy hajó építését rendelte el. Elkezdte a Sínai-félsziget – mely különösen gazdag türkizben és rézben – nyersanyagainak kiaknázását. Jelenleg a British Múzeumban őrzik azt a vörös homok relieftöredéket, mely a Sínai-félszigetről, Wadi Maghrából került elő. Az uralkodó a jelenetben Vörös koronát visel és éppen lesújtani készül Egyiptom ellenségeire.

Manethón Nekheróphész vagy Nekherókhisz néven említi, s 28 uralkodási évet rendel hozzá. Megemlékezik egy líbiaiakkal vívott háborúról is, melyet egyiptomi terminológiával lázadásnak állít be. A leírás szerint holdfogyatkozás ejtette rémületbe az ellenséget, így a csodás eseménynek hála az egyiptomiak győzelmet arattak.

Beit-Khallafban[5] egy fülkesírban számos pecsétlenyomaton szerepel a neve. Ez feltehetőleg egy herceg sírja, Felső-Egyiptom akkori vezíréé és nem a királyé. Abu-Roaszban van egy épületegyüttes, mely valamikor agyagtégla-masztaba, vagy két lépcsős agyagtégla-masztaba lehetett. Építészetileg a Dzsószer temetkezési komplexuma előtti időbe illeszkedik, elképzelhető tehát, hogy ez Nebka sírja.

A királyi építésvezető, Aa-Akhty a 3. dinasztia végén és a 4. dinsztia elején élt. Abuszíri sírjában a címei között szerepel a Nebka papja titulus is.

A következő uralkodó Dzsószer, akinek elődjéhez hasonlóan belpolitikai problémákkal kellett megküzdenie. Hatalmát délen feltehetőleg egészen Asszuánig terjesztette ki. A Dzsószer név valószínűleg a születési neve, mely csak későbbi korszakokban fordul elő, először a 12. dinasztia idején, egy II. Szeszósztrisz uralma alatt készített szobrán találkozhatunk vele. Szobrain és emlékművein Hórusz neve, a Netjerikhet szerepel. Piramiskomplexumában az északi és déli szentélyben Újbirodalom korabeli fekete és piros festékkel írt hieratikus feliratokon olvasható a Dzsószer név. A graffitik némelyikében úgy nevezik a királyt, hogy Dsr wba jnr, vagyis Dzsószer a kőépítészet feltalálója[6]. Egy a 18. dinasztia korából származó felirat így hangzik:

„Az írnok Jahmesz […] eljött, hogy lássa Dzsószer templomát. Olyannak látta, mintha az Ég a belsejében lenne, amikor Ré felkel rajta. És így szólt: Hulljon le kenyér […] és minden szép és tiszta dolog az áldott Dzsószer kája számára. Az égből friss mirha essen, csepegjen belőle tömjén. […]”[7]

A legkorábbi bizonyítéka annak, hogy a két név egy uralkodóhoz tartozik, az egy Szehel szigetén található, sziklába vájt felirat a Ptolemaiosz-korból. Khnum elephantinéi papsága készíttette, ugyanis erre hivatkozva tartottak igényt egy Asszuántól délre található földterületre. A szöveg feletti jelenetben Hórusz Netjerikhet, Arany Hórusz Dzsószer az elephantinéi háromság – Khnum, felesége Szatet és gyermekük, Anuket – előtt mutat be áldozatot. A szöveg szerint egyébként a felirat a király 18. uralkodási évében készült és Dzsószer adományozta nekik a kérdéses földterületet, válaszul arra, hogy Khnum véget vetett egy hét évig tartó szárazságnak és az ezzel összefüggő éhínségnek. Érdekesség, hogy a szomszédos Philae szigetén, Ízisz papjai szintén igényt tartottak ugyanarra a területre, ők azt állították, hogy Dzsószer nekik adta azt. Valószínűleg egyik állítás sem igaz, de mindkét oldal úgy vélte, hogy Dzsószer ígérete ősi és tartós érvényű, ez kivételes történelmi jelentőséggel ruházza fel az uralkodót.

Dzsószer származását tekintve abban egyetértenek az egyiptológusok, hogy közvetlen rokonságban állt a 2. dinasztia királyi családjával. W. Helck szerint Dzsószer Haszehemui és Himaathapi királynő egyik leányát Hotephernebtit vette feleségül. J. v. Beckerath úgy véli Dzsószer öccse, vagy fia volt Nebkának, R. Stadelmann pedig azt gondolja, hogy Dzsószer Haszehemui és Nimaathapi fia. Nimaathapi királynőt megemlítik mind férje Haszehemui király sírjában, mind pedig egy Dzsószer idejére datálható beit khallafi sírban (K1).

Egy héliopoliszi relieftöredéken – mely ma a Tórinói Egyiptomi Múzeumban van – Dzsószer felesége Hotephernebti és leánya Intkaesz. társaságában jelenik meg. Mindkettejüket megnevezik a szakkarai piramiskomplexumban található több határkő sztélén is. Mesenka és Uadzsetefni pedig, akik a Király fia címet viselik, a Lépcsős piramis föld alatti kamráiban lévő két diorit edényen szerepelnek. Címük ellenére azonban nem biztos, hogy Dzsószer fiai, mivel nincs mögötte az „ő testéből” jelző. Elképzelhető hogy tiszteletbeli címről van szó, de az is, hogy az unokái, akik esetében olykor szintén használták a Király fia titulust.

A tórinói királylista alapján 19 évig uralkodott, nevét pedig piros tintával írták, hangsúlyozva jelentőségét. Manethón Toszorthrosznak vagy Szeszorthosznak nevezi, és 29 uralkodási évet rendel hozzá.

Titulatúrájában a későbbi korokra nem jellemző címet is találunk, mivel több felirat Nub Ré, azaz „arany Nap” néven utal rá. Ez a király istenítésének magas fokára utal, de szimbolikus értelemmel is bír. Egyrészt kifejezi Egyiptom korabeli gyors és látványos fejlődését és az abszolút monarchia létrejöttét, másrészt utal a Nap és az arany mitikus kapcsolatára, valamit a fáraó Ré napistennel való azonosítására is.

A Sínai-félsziegeten, a Wadi Maghrában található egy felirat, amely szerint az ő uralkodása alatt expedíció érkezett az itt található türkizbányához. A királyt homlokán ureusz kígyóval és khat kendőben örökítették meg, ünnepi kötényt visel, hátul a derekáról pedig a királyi ikonográfia részeként ott lóg a bika vagy oroszlánfarok. Jobb kezével buzogányát magasba emeli, hogy lesújtson a bal kezével megragadott fogolyra. Egy római kori démotikus papirusz szerint Imhoteppel együtt Asszíria ellen vívott háborút, ám ez történelmi anakronizmus, hiszen Dzsószer korában asszír állam még nem létezett, az viszont nem kizárt, hogy egy Szíria-Palesztina területén zajló korabeli hadjárat emlékének hatására született meg a történet.

Építkezései közül a legismertebb szakkarai sírkomplexuma, de előkerültek relieftöredékek egy héliopoliszi szentélyéből és két kőtömb egy Gebeleinben állt kápolnából.

Az építészet mellett a többi művészeti ág is virágzásnak indult uralkodása alatt. Ebben az időben készült ugyanis az első monumentális kőszobor, mely életnagyságúnál valamivel nagyobb méretben, trónján ülve ábrázolja a királyt. Testét a trónra lépés jubileumi ünnepségein viselt hosszú lepel borítja, fején álszakállat, háromosztatú parókát és nemesz kendőt visel.

A harmadik dinasztia idején az elit tagjait részben érdemeik alapján válogatták, így nem királyi származású emberek is igen magas hivatali pozícióba kerülhettek. Közéjük tartozhatott Imhotep is, akiről külön leírást készítünk majd az istenek témakörbe.

Dzsószer és Imhotep kortársa Khabauszokar, akinek masztabája Szakkarában található. Feleségével, Hathor-Neferhoteppel együtt temették el ide. Személyét rejtély övezi, de valószínűleg Ptah főpapja volt, mert a különleges, stilizált kutyát vagy sakált formázó nyakék, amit a reliefeken visel később ennek a hivatalnak a védjegye.

Hesziré szintén nagy karriert futott be Netjerikhet idején. A király piramis-komplexumától északra található masztabájából szikomorfából készült lapok kerültek elő finoman faragott hieroglifákkal és reliefábrázolásokkal. Innen ismerjük címeit is: „A királyi írnokok elöljárója, Felső-Egyiptom tízeinek legnagyobbika, Butó kormányzója, a fogorvosok élén álló.”[8]

Ajánlott link:

A Lépcsős piramis adatlapja a kemet.hu weboldalon:

http://www.kemet.hu/magyar/piramisok/netjerikhet.html

Reliefek Khabauszokar sírkápolnájából:

http://www.ucl.ac.uk/museums-static/digitalegypt/saqqara/khabausokar/chapel1.html

Panelek Hesziré sírjából:

http://de.academic.ru/pictures/dewiki/80/Planche_12_Monuments_Fun%C3%A9raires_%281872%29_-_TIMEA.jpg

Manethón szerint Netjerikhetet követően a 3. dinasztiába még 6 uralkodó tartozik, akikről nincsen adat, de összesen 157 év uralkodási idő tartozik hozzájuk. Az egyiptológusok többsége szerint három uralkodó tartozik még ide és ők összesen mintegy 36 éven át uralkodtak.

1951 előtt alig rendelkeztünk ismerettel Netjerikhet utódjáról Hórusz Szekhemkhetről. A királylistákon nem jelenik meg ez a név, helyette az abüdoszin Teti, a szakkarain Dszószer-teti, míg a tórinói papiruszon Dzsószerti szerepel, aki utóbbi forrás szerint mindössze 6 évig uralkodott. Manethón pedig Türeisz vagy Türisz néven említi és 7 uralkodási évet rendel hozzá. Nem tudjuk, hogy Dszószer fia volt-e.

Wadi Maghrában található egy relief három ábrázolásával, az elsőn Fehér koronában van, a másodikon Vörös koronában, a harmadikon pedig ismét Fehér koronában látható, amint buzogányával agyoncsapni készül az megkötözött ellenséget. Két alak előtt ott látható az uralkodó szerekhbe írt neve. Az expedíciót, melynek célja a Sínai-félsziget délnyugati részén lévő türkiz és rézbányák voltak egy herceg vezette, feltehetően Szekhemkhet egyik fia.

1951-ben egy egyiptomi régész, Zakaria Goneim Dzsószer komplexumától mindössze 150 méterre, délnyugatra felfedezett egy befejezetlen lépcsős piramist, amit ennek az uralkodónak tulajdonítanak. Valószínűleg Szekhemkhet rövid uralkodási ideje miatt nem készült el teljesen. Lépcsős piramis lett volna, melyből ma csak a 7 méter magas első szint látható. A sírkamrához 32 méter mélyre nyúló, lejtős árkot az északi oldalán találták meg. 1954 márciusában nyitották ki. A folyosó nagy részét instabillá tette az azt borító törmelék, ezért megtisztítása nehézkes volt. A folyosó végének alapjánál találtak egy apró rejtekhelyet, ahonnan 21 aranyból készült karkötő és karperec, egy üreges aranycső[9] és egy csodálatos kagylóformájú arany kozmetikai edény került elő, melyeket nyilvánvalóan együtt helyeztek el egy fadobozban, ami azonban az idők folyamán elporladt. Egy nagyobb diorit tál is volt a közelben. A komplexum tulajdonosának kilétére akkor derült fény, amikor 5 apró agyagedény-pecséten megtalálták Szekhemkhet nevét. Mikor sikerült megtisztítani a folyosót, eljutottak egy nagy barlangszerű sírkamrába, ahol egy láda alakú alabástromszarkofág állt. Semmi sem utalt arra, hogy sírrablók jártak volna előzőleg a piramisban. 1954-ben nagy nyilvánosság előtt kinyitották a lepecsételt szarkofágot, de üres volt. A tetején pedig még növényi maradványok is láthatók voltak, valószínűleg egy csokor virág. Elképzelhető, hogy a királyt máshová temették el, talán a labirintusszerű folyosók egyikében, amelyeknek feltárása a mai napig nem történt meg.

A piramis adatlapja a kemet.hu oldalon:

http://www.kemet.hu/magyar/piramisok/eltemetett.html

Khaba besorolása igen nehézkes, mivel neve nem szerepel a királylistákban, J. v. Beckerath szerint azonban azonos azzal az uralkodóval, akit az abüdoszi listán Szedzsesznek neveznek. A Torinói Királypapiruszon viszont ez az uralkodó Hudzsefaként, míg a szakkarai királylistán Nebkaré néven szerepel. Manethón Meszókrisz néven említi és 17 uralkodási évet rendel hozzá.

A dinasztia két utolsó királya nem Szakkarába temetkezett. Szekhemkhet utódja Szakkarától 10 kilométerre északra, Gíza és Abuszír között nagyjából félúton, Zawiet el-Aryanban építtette fel piramisát, melyet 5-7 szintes lépcsős piramisnak szánt. A piramismaradvány magassága napjainkban 18 méter. A sírkamrába vezető folyosó, melynek feltárását 1900-ban végezte A Barsanti, az északi oldalon található. A sírkamra üresen áll, úgy tűnik a létesítményt sohasem használták.

A piramishoz közel az északi oldalon egy 3. dinasztia korabeli masztaba (Z500) áll, ebben számos kerámia és kőedényre írták fel Khaba nevét. N. Swelim úgy véli, hogy mivel a Z500-as masztaba nem rendelkezik föld alatti helyiségekkel, ezért nem is sír, hanem Khaba halotti temploma. A sírkomplexum további feltárásra vár, mert sem az azt körülhatároló falak, sem az ún. déli sír nem kerültek még elő.

A piramis adatlapja a kemet.hu oldalon:

http://www.kemet.hu/magyar/piramisok/layer.html

Huni a 3. dinasztia ötödik és utolsó királya, megtalálható a szakkarai királylistán és a torinói papiruszon, utóbbi forrás szerint nagyjából 24 évig uralkodott. Manethón Akhész néven említi és 42 uralkodási évet rendel hozzá. Szerepel Kagemni bölcsességeiben. A 4. dinasztia elején élt Metjen pedig egy mezőgazdasági birtokért felelt, melynek terményei a király halotti kultuszához szükséges áldozatokat biztosították. Hórusz neve Ka-Hedzset. Egy napjainkban a Louvreban látható mészkő sztélén maradt fenn. A jelenetben az uralkodót átöleli a sólyomfejű férfiként megörökített Hórusz. Médumban készítette el temetkezési helyét, Kairótól 50 km-re, délre. 3 magas lépcsőből áll, amely 65 méter magas. A mostani formája abból adódik, hogy a külső turai mészkőborítás leomlott róla. Az Újbirodalom idején ezt a piramist Sznofrunak tulajdonították, erről tanúskodik egy a halotti templomban található graffiti. A jelenleg elfogadott álláspont szerint a piramist Huni kezdte építtetni, de utódja és veje Sznofru idején fejezték be. Nincs nyoma annak, hogy a föld alatt található sírkamrába valaha is temetkeztek, ezért néhány egyiptológus azt feltételezi, hogy az uralkodó tényleges sírja a Médum 17-es masztaba, a piramis északkeleti oldalán. Egy felirat nélküli gránit szarkofág található benne, amelyet sajnos sírrablók felnyitottak, ezért üresen áll.

A Huni udvarában szolgáló magas rangú hivatalnokok a piramis északi és keleti oldalán masztabákba temetkeztek. Két csodálatos lelet került elő innen 1871-ben, amikor Auguste Mariette vezetett is ásatásokat. Az egyik a ma médumi ludak néven ismert falfestmény, amely Nefer-Maat és Atet sírjából került elő. A másik pedig Rahotep és Nofret szobra sírjukból. Rahotep egyik címe a király fia, így elképzelhető, hogy Sznofru egyik fiáról van szó.

W. Kaiser és G. Dreyer szerint Hunihoz köthető 7 kicsi lépcsős piramis, melyek Közép- és Felső-Egyiptomban találhatók. Ezek a sírkamrát nélkülöző építmények vagy kenotáfiumok[10] vagy az uralkodó hatalmát hivatottak kifejezni. Egy található Seilában, egy Zawiet el-Meitinben, egy Abüdosztól 8 kilométerre, délre, egy Omboszban, egy Hierakonpolisz északi részén, egy pedig Edfutól 5 kilométerre, déli irányban. A legdélebbi Elephantiné szigetén van, ebből napjainkban egy 5,1 méter magas csonk látható, de eredetileg 18,5 méter magas volt és 3 lépcsőből állt. Különböző méretű gránittömbökből emelték. 1909-ben egy francia régészeti expedíció talált egy Huni nevével ellátott rózsaszíngránit kúpot, ez alapján tulajdonítják ezt az építményt neki.

Képek:

Amennyiben érdekel a korszak királynéinek története is, akkor kattints ide.

Készítette: Maatkara és Nehebkau

Utoljára szerkesztve: 2017.09.16.

Felhasznált irodalom:

Peter A. Clayton: Chronicle of the Pharaohs – The Reign-by-Reing Record of the Rulers and Dynasties of Ancient Egypt (Thames and Hudson, 1994)

Kathryn A. Bard (editor) – Encyclopedia of the Achaeology of Ancient Egypt (Routledge, 1999)

Michael Rice: Egypt’s making – The origins of ancient Egypt 5000-2000 BC. (Routledge, 2003)

Kemet Jahrgang 6 / April 1997 Einführung in die Geschichte der 3. Dynastie

Kákosy László – Az ókori Egyiptom története és kultúrája (Osiris Kiadó, Budapest 2005)

W. G. Waddell – Manetho (Aberdeen University Press, 1964)

Aidan Dodson, Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt – A Genealogical Sourcebook of the Pharaohs (Thames & Hudson; 2004)